2010. augusztus

2010.07.29.én tettem meg az első utamat, a táv aznap 20,52 km volt. : )

Az augusztusi összesítő:  404, 54 km és a lelkesedésem töretlen. : )

Az úúúúúúgy kezdődött...

..., hogy a keresztlányom, Lili, kerékpárra vágyott. Nem volt túl jó a kapcsolatom a kerékpárral, így nem is nagyon értettem hozzá. Valójában nem is volt vele sok dolgom, mert Ő már kinézte egy aukciós oldalon, az én "feladatom" pedig az lett, hogy várjam ki a végét és "szerezzem meg" .Közben  elkezdtem nézelődni a cangák között, gondoltam hátha találok szebbet, jobbat, olcsóbbat. A városi kerékpárok között kezdtem nézelődni, hiszen ez volt a Lili elképzelése. Amíg ezzel töltöttem 1-2 hetet, megfordult a fejemben: Lehet, hogy nekem is egy ilyen bicaj kellene? Ha lenne egy ilyen bicajom, akkor talán én is szívesen kószálnék vele? Másfél éves  volt a Zami, bátran nyugdíjazhatnánk a baba kocsit? 

... csak nézelődtem, keresgéltem a neten, majd sikeresen miénk lett a kinézett bicaj, amely igazán csajos volt, rózsaszínben pompázott. :)  Mindez májusban volt, s miután átadtuk a Lilinek az ajándékát én elfelejtettem lekattanni a témáról... 2 hónappal később, a névnapomon megvettük a legszuperebb járgányt... Legalábbis akkor azt hittem... :) 51-es vázmérettel egy csodaszép bordó, városi kerékpárt. :)

Nagyon boldogan hoztuk haza, és nagyon boldogan szereltem fel az előző vásárláskor (kb 14 évvel ezelőtt) szintén legszuperebbnek hitt MTB-on lévő gyermekülést, s már indultunk is útnak. Éreztem, hogy magas, éreztem, hogy emiatt bizonytalan vagyok, de ez a kis apróság nem ronthatta el a jókedvem. :) Elől egy levehető kosár tette még komfortosabbá. Kapott egy km órát és napi kerékpározások következtek. Zamival és nélküle. Először csak a városban fel és alá, majd a városból kimerészkedve a szomszéd településig is eltekertem. A kerékpár szuper volt, könnyű volt tekerni. Elhatároztam, hogy nem csak szükség esetén használom, hanem minden nap tekerni fogok egy kicsit. Így aztán egy-két kerékpáros öltözék is enyém lett.
Lelkesen bicajoztam, már az is megtörtént, hogy egyik délután letekertem vele 71 km-t... Ezek után a párom megjegyezte egyszer, hogy elég nevetséges vagyok a bevásárlós bicajjal - kerékpáros felszereléseben... Engem ez nem lombozott le... egy darabig. Lelkesen kerekeztem, közben keresgéltem a szülinapjára a megfelelő bicajt... Ezzel párhuzamosan lassan-lassan én is kezdtem úgy érezni, hogy valóban nevetséges vagyok. :) Keresgélés, nézelődés közben  találtam meg kb. 2 hónappal később álmaim bicaját. :) Éppen itt találtam a Drágámnak is.


Néhány napos gondolkodás és egyeztetés után kerültek haza, majd újabb néhány nap "dugdosás" következett, hiszen szülinapig kellett (volna) titokban tartani. Ez nem valósult meg, mert egy hétvégén életem párja tekerni készült... Csakhogy a lötyögős pedálos bicajjal már nem volt szívem "elengedni". Így került sor az átadására és egyből fel is avattuk őket. Nagyon-nagyon jó velük szabadidős programot szervezni, szuper járgány mindkettő. :) Az első utunk a Pentele hídhoz vezetett...


Ez volt az első kirándulásunk, ettől számoljuk a kerékpáros életünket. :) A további tekerésekről igyekszem részletes bejegyzéseket tenni, a magunk örömére, családunknak és az utókornak. :)