A tegnapi túránkról hazaérkezve azt mondta a párom, hogy holnap a Zalánt visszük ki a Duna partra...
Ennek megfelelően vasárnaphoz képest korán keltem, hogy mindent elkészítsek. Bármilyen rövid időre megyünk, piknikre készülnöm kell, mert a kisfiúnk a természetben folyton megéhezik. :)
Csak a délelőttünk volt szabad, mert eladósorba került a kerékpáros gyermekülés rendszerünk és a leendő vevőnk 14 óra körüli időpontra tervezte az érkezését. Így reggeli után azonnal útnak indultunk a jól bevált módon... Apa kerékpárral, mi pedig a Vianóba behelyezett kerékpárokkal autózva mentünk el a tassi zsilipig. :)
Természetesen előbb érkeztünk, így volt időnk kipakolni és menetfelszerelésbe dobni magunkat.
Pár perc várakozás után megérkezett a mai túránk harmadik résztvevője is, apa. :)
A kisfiúnk az első akadályt jól vette, önálló tolta fel a kerékpárját a hídhoz, s talán életemben először nem fogtam a kezét miközben áthaladtunk rajta. :D Így elmondhatjuk, hogy az első akadályt én is jól vettem. :D :D
Szembe széllel kellett megvívnunk, melyet 10-12km/h sebességgel küzdöttünk le. Zalán nem nagyon háborgott miatta, leginkább bekapni, megenni akarta. :)
Kb. a teljes túránk harmadánál megálltunk és letelepedtünk. Plédet terítettünk, labdákat fújtunk párnának. Napoztunk, banánt, percet, ivójoghurtot fogyasztottunk.
Kb.1-1,5 órát tölthettünk itt, amikor megérkezett az sms, amely arról tájékoztatott, hogy a hirdetésre jelentkező család elindult Bp-ről. Összepakoltunk és a kitűzött célig eltekertünk. Visszafordulva élveztük a hátszelet. Zalán új egyéni csúcsot állított fel, 23 km/h-val tekert, 6-os fokozaton. :) Elég nagy forgalom volt a gáton, s mivel szűk, gyakran megálltunk elengedni az autókat. Zalán elég kiszámíthatatlanul kacsázik, így azt találtuk a legkevésbé veszélyesnek, ha megállunk egy-egy autó elhaladásakor. Ennek ellenére is nagyon gyorsan visszaértünk a zsiliphez, de csak azért mert nem evett meg a kutya, amelyik ránk rohant útközben. Nagy volt és hatalmas a pofája, mély a hangja. Rettenetesen megijesztett, s abban a
néhány mp-ben, amíg eszelősen rohant felénk, két dolog volt a fejemben: 1, Láttam, hogy rám hajt és nem a Zalánra, ez megnyugtatott, a másik viszont az volt, hogy ez a kutya engem megharap, lesz ami lesz, a lábamnak annyi. Pár cm-re volt tőlem, amikor az én megmentőm hátulról a kutya és közém tekert... huhhhh... megmenekültem... közben a gazdája is szaladt, aki összeszedte az ebét és elrebegett egy bocsánatkérést. Én pedig percekig remegtem a stressztől... :( Rettenetesen félek a kutyáktól...
Ilyen kis szösszenet után a zsilipnél bepakoltunk az autóba, és sikeresen hazaérkeztünk a vendégeink előtt, akik megvásárolták végül a gyermekülés rendszerünket. Reméljük, hogy ők is sokat túráznak vele, nekik is sok-sok szép emlékük fűződik majd hozzá.
Távozásuk után golyós játékoztunk, mert ez még része lett volna a mai túránknak, illetve a pikniket az udvarunkba ejtettük meg. :D
A mai táv 8,4 km volt.
Szeretem az ilyen napokat, nagyon jól éreztem magam, boldog vagyok! Jövő hét végén, ha az idő is engedi, akkor Dunavecse a cél.
