Érlelődött már bennem, hogy a korábbi kerékpározós túrázásokat fel kell váltania valami másnak, hiszen Zalán kívánságára egy kiskutyával bővültünk. Szeretnénk, hogy a családunk teljes jogú tagja legyen, ezért a családi kerékpározásoknak búcsút inthetünk.
Szeptember 24.-én láttam meg Zalán kezelőorvosának posztját, miszerint október 10.-én a kéktúrázás napján, az országos kéktúra vonalon a GYERMEKGYÓGYÍTÓKÉRT szerveződik egy túra. Első pillanatban éreztem, hogy érdekel, utánanézek. Az alábbiakat olvasva már tudtam, hogy ott leszünk:
„A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat orvosai, nővérei és ápolói az ország 8 pontján küzdenek azért, hogy a daganatos gyermekek mindenhol ugyanolyan esélyekkel gyógyuljanak. Ők a Gyermekgyógyítók! A túraszakasz teljesítésével az ő munkájukra szeretnénk felhívni a figyelmet.”
A családdal egyeztetve jelentkeztem a túrára...
Nézegetve a Kéktúra honlapját megfogalmazódott bennem, hogy ez lesz az új kihívás, az új terv, az új cél. Az Országos Kéktúra Uppony-Putnok szakasza volt a Gyermekgyógyítóké... Ezen szakasz teljesítésésvel a Kéktúra első szakasza is teljesítve lesz. :)
Megrendeltem a pecsételős füzeteket, beszereztem néhány alapvető dolgot a túrához. Szállást foglaltunk Upponyban és izgatottan vártuk a nagy napot. Pénteken utaztunk, hiszen 246 km választott el minket a gyülekező helyszínétől.
Uppony egy nagyon pici település, lakosainak száma mindössze 263 fő.
A völgyszoros a festői sziklavonulataival, patakjával, sűrű erdőkkel borított hegyoldalaival és pazar tájképével Uppony község és a környékbeliek igazi büszkesége. A kis település természeti kincsei mellett történelmi nevezetességei miatt is igen kedvelt a turisták körében. Az Upponyi-dombság közepén, dombok között fekszik, kis házakkal, patakkal, patakon átívelő hidakkal.
Pénteken 16 óra körül érkeztünk a Somfa vendégházba, ahol a szállásunkat foglaltuk. Gyorsan kipakoltuk a csomagokat, majd kerékpárra pattantunk. Persze nem mindenki, hiszen a Flofy is velünk utazott. Hárman kerékpárral, Tomi pedig a napi edzését pótolva, kutyával, kocogva indultunk a Lázbéri víztárózót felderíteni.
Sajnos későn voltunk, a levegő is gyorsan hűlt, ezért ez a kirándulás meglehetősen rövidre sikerült. Zalán fázni kezdett és nem kockáztattunk. Tominak sem volt jó, hogy megizzadva meg-megállunk. Visszafordultunk. Mire visszaértünk, már szinte be is sötétedett.
Vacsoráztunk, elkészítettem másnapra hátizsákokat és izgatottan vártuk a reggelt.
A kéktúrázásnapja.hu oldalon el olvasható a túráról: "A Kéktúra e szakasza átszeli az alig ismert Upponyi-hegység hullámait, mely zöld válaszfalat képez a Bükk és a Sajó-völgy között. Ehhez először felkapaszkodunk a Három-kő-bérc tornyaihoz, melyek közül nagyszerű panoráma nyílik a közeli Bükk-fennsíkra és Borsod dombjaira. De ha időnk engedi, kilátogatunk a Kalica-tető keresztjéhez is, ahonnan meglepően vad vidék tárul fel: alant az ország legmélyebb szurdoka kígyózik a Lázbérci-víztároló festői völgyébe, a háttérben a Bükk emelkedik. Hosszas erdei menetelés során ereszkedünk le a Sajó völgyébe, melynek széles lapályát mindkét oldalról dombok fogják közre. A viszonylag rövid, a kezdeti emelkedőt követően könnyű vonalvezetésű túra Putnok vasútállomásán végződik."
Negyed 10 körül indultunk a gyülekezési helyszínre, ahol köszöntöttek minket hallhattunk pár szót a a túról is és a Gyermekgyógyítókról is.
10 órakor indult a túra és pár méter után elhelyezhettük első pecsétünket a füzetben. :)
Az első kb. 2 km nagyon sáros volt, Flofy karban, Zalán pedig kézenfogva tette meg ezt a szakaszt.
A sáros kék túra útvonalról letérve a Kalina-tető felé vettük az irány. Nagyon szép szakasza volt ez a túrának, a sármentes, csendes, őszi táj látványa elbűvölő volt.
Zalán ma, a túra napján, őssejt-transzplantációt követően 192 napos… Nem tudunk elég hálásak lenni a Gyermekgyógyítók munkájáért! Ezzel a túrával is a köszönetünket szeretnénk kifejezni. Szeretném azt is, hogy ez a túra valaminek a kezdete legyen…
