PBP 2023 Párizs, mint idei nyaralási célpont

 Idei nyaralásunk egy kicsit rendhagyó lett, szakítottunk a tengerparttal. 

Zoli 1200km- t teker, Párizs -Brest- Párizs útvonalon, ezért ehhez kötöttük a nyaralásunkat. 

Picit előbb indultunk, mint a hogy azt a rendezvény rajtja szükségessé tette,  néhány napos megállót beterveztünk Saalbach-Hinterglemm-ben. Jártunk már itt, csodálatos környék, imádjuk a felvonókat, imádjuk, hogy ez egy zsák település, csendes, nyugalmas, fantasztikus. 

Hétfőn utaztunk, szállás elfoglalása előtt megálltunk Zell am See-ben. 

A szállást Hinterglemm-ben foglaltunk, egy picit közelebb a hölgy végéhez, mint 3 évvel ezelőtt. Este beköltöztünk, még nem végeztünk a pakolással, amikor elkezdett esni az eső.

2.nap

A Joker kártyák online regisztálása után célbavettük a felvonókat. Hinterglemmből felmentünk a hegyre, ahol átgyalogoltunk a másik hegyre, onnan levonóztunk Saalbackba, majd felvonóztunk a következő hegyre. :) Innen busszal mentünk vissza a szálláshoz, a Joker kártyával a buszozást is ingyenes.  Jól elfáradva értünk haza.

Hamarosan a Leviék is megérkeztek. Levi is PBP-t fog tekerni, Ő is a családjával érkezett és úgy gondolták, hogy bandázhatnánk egy kicsit. Este már együtt kártyáztunk. :) Elég fura játékot játszottunk, Svindli a neve és mi nem ismertük.

3.nap

Közös tekerésre indultunk, a völgy végébe. Tomival már jártunk ott 3 évvel ezelőtt, akkor a Zalán és  Zoli a parkolótól visszafordult, Zalán fáradtságára tekintettel. Most érkezett el az idő, hogy mindannyian megcsodáljuk a környéket. Reggeli után el is indultunk. Lengauban, a kalandparkban megálltunk, Balu és Zalán szeretett volna csúszkálni, ugrálni. Végül Kriszta és Levi is úgy döntött, hogy nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget. Kb. másfél órás pihenő után indultunk tovább. Háborítatlan természet tárult elénk, egyre keskenyedő, folyamatosan emelkedő úttal. Néhány boci jelezte, az ember jelenlétét a környéken.A visszafordulási lehetőségnél megálltunk, ettünk, ittunk, fotózgattunk, csodálattal bámészkodtunk.

A másik oldalon indultunk vissza, ahol az út tovább emelkedett, mígnem egy salakos szerpentinen kellett leereszkedni. Szépen, lasssan engedtem lefelé a kerékpárt, annyira lassan, hogy Zalán megelőzött. Csak lestem, hogy milyen ügyesen halad. A kalandparknál a Zoli kivételével (aki nyerget állított) bevártuk egymást. Leviék előre suhantak, én is megengedtem a lejtőn, Zalán és Tomi lemaradt. Örömmel hasítottam egészen a parkolóig, ahol  ismét megálltunk, hogy bevárjuk egymást. Néhány perc múlva csörgött a telefonom, a Tomi hívott. Tudtam, hogy baj van, Ő még okkal is ritkán hív,  ok nélkül pedig sosem.

-Baj van? - kérdeztem. Igen, - hangzott a válasz - Zalán elesett. Azt is mondta, hogy a Zoli abban a pillanatban ért oda, így az első gondolomat, miszerint visszatekerek, elvetettem. 

Közben láttam, hogy egy mentő halad az irányukba. 

Elindultam "haza" hogy magamhoz vegyek pénzt, iratokat, autót. Leviék felmentek a két kerékpárért, és visszavezették őket a szállásra.

Közben Lengauból beszállította a mentő Hinterglemmbe, orvoshoz a Zalánt és az édesapját, én pedig autóval mentem. 

Az EU biztosítási kártyát nem fogadták el, ahogyan az utasbiztosítást sem. Készpénzzel kellett kifizetni az orvosi ellátást (413EUR), a mentőt (116EUR),valamint a kötszereket (70EUR). 

Zalán sebeit ellátták, a bal térdét 4 öltéssel összevarrta az orvos. 

(Zalán: a természet ment belém, mélyreható élmény volt.)

Azt hittük, hogy vége az izgalmaknak, de estére belázasodott,aminek az alacsony kortizol szint volt az oka. Dózis növelés után ez is rendeződött. 

4.nap 

Jelentősen megváltoztatta a terveiket a múmiának csomagolt gyermekünk. 

Eltipegtünk a legközelebbi felvonóhoz és felmentünk vele a hegyre. Ott töltöttük a napot gyönyörködéssel, játékkal és várakozással. Apát lestük a kanyarokban, mert ő kerékpárral indult fel a hegyre. Sikerült is lencsvevégre kapni. 

Hazatérés előtt beszereztük a kötszereket, majd vacsit főztem. Elkezdük a pakolást is, mert reggel tovább indulunk Párizs irányába. 

5.nap

Reggel kipakoltunk a kocsiba és ezen a napon semmi egyebet nem tettünk, mint utaztunk. 1050 km-re volt Párizs, este 10 óra körül meg is érkeztünk.

BRM200 - Siómente maraton

 Egy 200 km hosszúságú táv rendesen kívül esik a komfortzónámon. ☺️

 Év elején, amikor a Solti túrára készülődött a környékbeli bringás csapat, nem tudtam rávenni magam, hogy nevezzek. Pedig közel is van, szint sincs benne, de olyan élénken élt még bennem az utolsó 200-as küzdelme, hogy úgy gondoltam, én bizony nem megyek. ☺️

Az is hozzá tartozik, hogy két hétre rá egy olyan túra volt kiírva (BRM200 Óriások nyomában) , ami nagyon érdekelt és nem tartottam magam képesnek arra, hogy ilyen rövid időn belül 2 db 200 km-es kört meg tudjak csinálni. 

Ez a bizonyos túra Szekszárdról indult, 208 km, 2464 m szinttel. Nagyon okosan, a síkon nem mentem, helyette bevállaltam ennyi szintet. ☺️ Természetesen ott is megfogadtam, hogy soha többé 200-as.😅🤣 Ez a soha többé 4 hétig tartott, amikor is a BRM200 Tanúhegyek túra rajtjánál találtam magam. 😁 Kevesebb volt a szint (1305 m), mint az előző túrán, és Somló hegyen egy - két tolós szakasz kivételével még élveztem is. BRM túrák tekintetében szünet következett, Buba epic és Ultra Lupa tó túrákon vettünk részt a szabadszállási csajokkal. 🤗🤩😍

Júliusban a BRM200 Homokhát túra tett kíváncsivá. Palics régóta tervben volt már, Zenta is érdekelt, illetve maga a tény, hogy Szerbiában tekerhetek. Beneveztem és életemben először egyedül álltam neki egy ekkora távnak és remekül sikerült. Új ismerettségekre tettem szert, amiatt a "különösen kedves túrák" polcra került ez a Szegedről induló 200-as. 

Amikor beértem a célba, tudatosult bennem hogy bronz fokozatú lovag lettem🥉 😁

(A lovagi címnek három fokozata van, bronz, ezüst és arany. A Pedál Király Bronz Lovagja lehet, aki az adott évben 3 db hazai rendezésű BRM200 –as túrát teljesít. Az ezüst fokozathoz 4 db, A Pedál Király Arany Lovagja címhez pedig 5 db BRM200-as túrát kell teljesíteni.) 

Ezek után megnéztem a naptárban, hogy van még 200-as túra az idén, éppen 2 db és eljátszottam a gondolattal... Vajon meg tudom csinálni? 

Mindenesetre megpróbálom! - született meg az elhatározás és beneveztem a tegnap zajlott BRM200 Sió mente maraton - ra. 

Sárbogárdról indult a mezőny, közel 100 bringás állt a startnál. Ismét egyedül terveztem letekerni, ezért Zolival ott el is búcsúztunk egymástól. Hamar összeverődtünk Molnár Györgyike - vel. Az első ellenőrző pontig (61km) együtt haladtunk, még utána is pár km-ig, majd megálltam 75 km körül MOL túristáskodni☺️, ettem egy hot-dogot és ittam egy koffeinmentes kávét, és indultam tovább. Pár km után utolért az előző túrán megismert Zsófia Rácz, Draven Erik  és a velük együtt haladó Dóri Petrényi. Együtt haladtunk tovább, a "4 jobb mint a 3 jeligére"! 😊Szeltük az utat, nyögtük az emelkedőket, hasítottunk a lejtőkön. 😍 150 km-nél esni kezdett. Megállunk esőkabátot felvenni. Mire elővettem, felvettem és a magas pulzus miatt bele is izzadtam, úgy döntöttem, inkább leveszem, mert még bőrig ázni is jobb lesz, mint esőkabátba főni. 5 percen belül leszakadt az ég🌧️, szárazat már nyomokban sem tartalmaztam. Az az érdekes, hogy nem esett rosszul ázni, talán még élveztem is. 🤣 Így értünk Paksra. A többiek úgy döntöttek, hogy bekapnak pár falatot. 40 km-re volt a cél, az eső szűnni nem akart, az utakon bokáig ért a víz. Én enni nem szerettem volna, megállni sem, mert, ha lemegy a pulzusom, fázni fogok, ha az izmok is kihűlnek, akkor szörnyű lesz az esőben újra bringára ülni. Becsekkoltam, vizet töltöttem és elbúcsúztam a többiektől. Az első dombra érve az eső megjobban esni kezdett, szinte látni sem lehetett semmit. Így értem Gyapára, ahol a radarom nullára merült. Nem akartam ilyen rossz látási viszonyok között nélküle haladni, ezért egy buszmegállóban megálltam, hogy töltsek rajta. Közben az eső csöndesedett és amilyen hamar lehetett indultam is tovább, bízva abban, hogy a radar kibírja a célig (nem bírta).  Mire beértem már az eső is elállt. Olyan vidáman értem célba, ahogy még sosem ilyen hosszú túrán. A Szerelmem Zoo Kissl, a Béla Kuzler és a gyorsabb lábúak tapsviharral fogadtak, ami tovább emelte a jó hangulatom.🤩🥰(Nagyon sajnálom, hogy nem videóztam, jó lett volna megőrizni a pillanatot.)❤ (Megvan az ezüst fokozat is, yessss!💪🥈) 

Szárazba öltöztem, besütiztem (köszönöm szépen, isteni finom volt) és vártam a Zsófiékat a célban, akik hamarosan meg is érkeztek. 🎉✨

Köszönöm szépen azoknak, akikkel az út során közösen tekertem! 

Az arany fokozathoz 🥇a Balaton felvidék túrát kell teljesítenem... Hajrá Panni! 😁

(A BRM  (Brevet Randonneurs Mondiaux) mozgalom 2011 óta van jelen Magyarországon. Alapjában véve ez egy kerékpáros teljesítmény túra sorozat, amit csak a távolságok hossza különböztet meg a többi kerékpáros túrától, ugyanis a legrövidebb táv is 200 km.

Forrás: https://brmhungary.hu/bemutatkozunk/)