Menet közben megálltunk egy benzinkútnál az M7 autópályán, leültünk egy capuccino mellé, ránéztem a lakóra és egy eddig sohasem érzést kerített hatalmába: NEM SIETÜNK SEHOVA... Furcsa volt, mert én a hétköznapokban folyton rohanok valahova, sosem érnek véget a feladataim, mindig csak abbahagyok valamit, mert hirtelen lett egy fontosabb/sürgősebb feladat. Nyaraláskor is sietünk, mert vár a szállásadó, határidőben kell becsekkolni, sietünk a határátkelőhöz, mert ki tudja mennyit kell várni....stb.
Az első napunkat Celje közvetlen közlében található, Smartinsko-tó mellett zártuk. A tó vonzó hely tagolt partvonalával (Zalán szerint amőba forma) és érdekes környezetével. 1970-ben hozták létre, a legnagyobb szlovén mesterséges tó, vízfelülete 113 ha, amely évről évre egyre népszerűbb.
Idilli, érintetlen természetével, biztonságos és jól karbantartott útjával elkápráztató, bámulatos környék. Nem tudtunk betelni vele. ☺️ Megcsodáltuk nappal, naplementében és éjszaka is. A part menti sétánkat a Panorama kávézótól indítottuk az óramutató járásával megegyező irányban, s mire visszatértünk már teljesen sötét volt. A levegő hőmérsékletének csökkenése miatt láthatóvá vált a víz párolgása, amit a kávézó színes fényei misztikussá tettek. Órákig tudtam volna nézegetni... Sajnos a fényképek továbbra sem tudják visszaadni a valós látványt.
A völgy elején friss zöld színben pompázó mező közepén autóút vezet a végéig, ahonnan tanösvényen juthatunk el Szlovénia egyik legszebb és legnagyobb vízeséséig.
A Savinja folyó az alpesi hegyekből indul útjára, majd a 90 m magas Rinka vízesésen keresztül beleömlik a Logarska dolina-ban. A Rinka Szlovénia egyik leglátogatottabb zuhataga. A völgy végén találjuk, közepesen nehéz, emelkedős terepen nagyjából 20 perc gyalog, az aszfalt út végétől. A vízesés mellett sziklába épített kávézó és menedékház is található. A kávézó autentikus, mert a felszolgált capuccino vízesés ízű volt. 😊😁
A völgyben láthatunk szőrös marhákat. A barátságos, bolyhos jószágok igazi kuriózumnak számítanak Európában, hiszen csak Skóciában őshonosak. A szlovének beleszerettek ezekbe a vörös bundás négylábúakba, és meghonosították őket. Félreálltunk az út mellett, és megcsodáltuk őket.
Aki egyszer ellátogat ide, az egészen biztosan nem felejti.
Még naplemente előtt elindultunk a következő éjszakai helyünkre. Egy szerpentinen, szépen lassan, kirándulósan feljutottunk a hegyre, ahol egy kávézó mellett parkoltunk le.
Egy pihentető éjszaka után én összedobtam egy reggelit, közben a fiúk elővették a bringákat. Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket. A Velika Planina, vagyis a "Nagy fennsík" következett- amely az egyik legnépszerűbb látnivaló Szlovéniában. 55 km-re van Ljubljanától, a középkori Kamnik város közelében. Közel 1000 hektár a területe, egyedülálló magas hegyi karszt fennsík a Kamnik-Savinja-Alpokban.
Az itt található 7 pásztortelep mindegyike sajátos hagyományos építészettel büszkélkedhet. A vidék mesés alpesi legelőiről, a szlovén építészetben elterjedt fakunyhóiról híres. A 140 kunyhóból álló szétszórt falu egész évben tökéletes kiránduló célpont, hiszen a Velika Planina valójában több, mint az itt található 140 kunyhó. A fennsík 1 611 méteres magasságban fekszik és számtalan legelőt és a túraútvonalat is találunk.
A kunyhók hivatalosan is önálló települést alkotnak 1985 óta, ahol nagyon kevés az állandó lakos, 2013-ban három fő volt. Mi Volovjekből indulva megcéloztuk a fennsík legmagasabb pontját, a Gradišče-t (1666m).
Fantasztikus kis ékszerdobozát ismertük meg ismét a Földünknek. Tekertünk fel és le, haraptuk a felhőket, sütkéreztünk a napon, közben pedig a lélegzetünk is elállt a látványtól. Ettünk a szendvicsünket a padon, kóstoltunk helyi sajtokat, kolbászokat, néztük a szomszédos Júlia alpok hegycsúcsait, tekerünk a zöld gyepen, szedtünk gombát, szájtátva néztük a fakunyhókat, mászunk a Gradišče-re (1666m),-ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Kamniška Savinjske Alpokra. Írtunk látogató naplóba, feküdtünk füvön, csodáltunk fából épült temlomot. Bámulatos, ajánlom mindenkinek!
A lakóhoz visszaérve bedobtuk a bringákat és még vacsora előtt elindultunk, hogy világosban leérjünk a hegyről. Már besötétedett, amikor Bled-be értünk. Utolsó éjszakánk helyszínéül egy stellplatz-ot néztünk ki a városban, küzel a tóhoz.
✨A Bledi tó és Bled városának neve szinte már egybeolvadt. A tó a város, sőt talán egész Szlovéniának a szimbólumává vált mára már. A tó közepén ékkőként díszelgő sziget, és az azon álló templom csodálatos látvány. Felmásztunk az Ojstrica csúcsra is, hogy felülről lássuk a tavat. Nem csalódtunk itt sem.
A Bledi tóra egy elbűvölő, hangulatos vár vigyáz a város felett, ez a Bledi kastély. A kastélyból élvezhető kilátás nyílik a Bledi tóra és a környékre egyaránt. Éjszaka felsétáltunk a hosszan kanyargó lépcsősoron, nappal pedig kerékpárral tekertünk fel az úton. Mindkét alkalommal lenyűgöző látvány fogadott.
Bledből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstoljunk krémest! A magyarországi krémeshez képest a szlovén süti kevésbé édes, titka, hogy adalékanyagoktól mentesen készül sok vanília, tojás és tejszín felhasználásával.
Vannak helyek, amelyeket legalább egyszer az életben látni kell.✨Ezek a helyek, azok a helyek...
Nem esett nehezünkre kiszakadni a hétköznapi valóságból, és önfeledten élvezni a természet lélegzetállító sokszínűségét, szépségét és a lakóautó nyújtotta nyugalmat, kényelmet. Ez a négy nap gyökeresen változtatta meg a lakóautóhoz való viszonyomat, receptre írnám fel mindenkinek! :)
Kimaxoltuk a 4 napot, hétfő éjfélkor még nem voltunk itthon, 0:30-kor érkeztünk. Fél 5-ig kipakoltunk és kitakarítottuk majd 2 óra alvás után elindultunk vele a tulajdonosához. Ott megtankoltuk, lemostuk és könnyes búcsút vettünk tőle.
(Sajnos, Szlovéniát története legsúlyosabb természeti katasztrófája sújtotta augusztusban, a heves esők okozta áradások miatt elérhetetlenné váltak egyes turisztikai célpontok. Az árvízzel sújtott terület nagy részén a károk elhárításán dolgoznak az emberek, hatalmas az összefogás.
A leginkább érintett helyek között szerepel a Felső-Savinja-völgy, melynek egyes területek még mindig megközelíthetetlenek, a Savinja folyó völgyének egyes részein a kár óriási.
Félig vagy egészen összedőlt házakat látunk, rengeteg hordalékot, kőtörmeléket, kidőlt, egymásra zuhant fákat, elsodort, letarolt hidak tucatjait. A szalagkorlát több helyen úgy volt összegyűrve, mintha papírból lenne. Láttunk hatalmas aszfalt darabokat a folyó mederben, de matracok, bútorok, használati tárgyak is álltak halomban. Van olyan ház, amelyiknek megvan három oldala, az elülsőt viszont eltüntette a tomboló víz. Van amelyik alappal együtt csúszott el a helyéről. A betemetett, leszakadt utakat javítják, újraépítik. A borzalmas erővel lezúduló víz által sodort autókat hevernek szanaszét. Bár kezd a helyzet megnyugodni, a természet visszavonult, a helyreállítasi munkák gőzerővel folynak, mi már egy lényegesen szebb állapotba érkeztünk, de ezzel együtt is szívszorító volt látni a hatalmas áradások okozta pusztítást.)