4 nap Szlovéniában (Smartinsko-tó, Logarska Dolina, Velika Planina, Bled)

Korábban -számomra- elképzelhetelen dolgot tettünk. 😁 Béreltünk egy lakóautót... Egy több, mint 7 méter hosszú, alkovos lakóautót... Azért, hogy kipróbáljuk, azért, hogy tapasztalatot szerezzünk, azért, hogy megnézzük: tetszene-e nekünk. :) 4 napra, péntektől hétfőig vettük bérbe. Csütörtök este átvehettük, volt (lett volna)  lehetőségünk bepakolni, amivel nem éltünk, helyette ismerkedtünk az autóval. Minden korábbi ellenállásom, később már csak tartózkodásom ellenére, szerelem volt első találkozásra. Jó volt belépni, gyönyőrű, harmónikus belső tér fogadott és azonnal éreztem, hogy csodás napokat fogunk együtt tölteni. 

Éjjel kettőkor lefedüdtünk, kevés alvás után reggel bedobtuk a cuccainkat és útnak is indultunk.

Éppen elég monotonitás van az életünkben, többszázszor tettük meg szűkebb és tágabb kerékpáros edzőkörünket, ezért kifejezetten törekszünk arra, hogy a közös, kötetlen programjaink során lehetőséget teremtsünk az új felfedezésére,  megismerésére. Jellemzően az utazásaink mindig más helyszínre történnek, hogy csodálatos világunkból minnél többet láthassunk. Jelenlegi túránk alkalmával kiváló programszervezőnk (családfőnk) ❤️😁 legújabb javaslatait jártuk végig. 

Menet közben megálltunk egy benzinkútnál az M7 autópályán, leültünk egy capuccino mellé, ránéztem a lakóra és egy eddig sohasem érzést kerített hatalmába: NEM SIETÜNK SEHOVA... Furcsa volt, mert én a hétköznapokban folyton rohanok valahova, sosem érnek véget a feladataim, mindig csak abbahagyok valamit, mert hirtelen lett egy fontosabb/sürgősebb feladat. Nyaraláskor is sietünk, mert vár a szállásadó, határidőben kell becsekkolni, sietünk a határátkelőhöz, mert ki tudja mennyit kell várni....stb.  

Szóval rámtört a "nemsietünksehova" érzés, átadtam magam neki, hagytam, hogy minden sejtem beszippantsa. :) 

Az első napunkat Celje közvetlen közlében található,  Smartinsko-tó mellett zártuk. A tó vonzó hely tagolt partvonalával (Zalán szerint amőba forma) és érdekes környezetével. 1970-ben hozták létre, a legnagyobb szlovén mesterséges tó, vízfelülete 113 ha, amely évről évre egyre népszerűbb.

Idilli, érintetlen természetével, biztonságos és jól karbantartott útjával  elkápráztató, bámulatos környék. Nem tudtunk betelni vele. ☺️ Megcsodáltuk nappal, naplementében és éjszaka is. A part menti sétánkat a Panorama kávézótól indítottuk az óramutató járásával megegyező irányban, s mire visszatértünk már teljesen sötét volt. A levegő hőmérsékletének csökkenése miatt láthatóvá vált a víz párolgása, amit a kávézó színes fényei misztikussá tettek. Órákig tudtam volna nézegetni... Sajnos a fényképek továbbra sem tudják visszaadni a valós látványt. 

A tó melleti parkolóban töltöttük az éjszakát. Nem keltünk korán és reggeli után átmentünk a Panoráma kávézóba, megittuk a búcsú capuccinot és elindultunk, hogy meghódítsunk új terülteteket.

Következő uticélunk a  Logarska dolina, azaz Logar-völgy, amely a Savinja folyó felső folyásánál található. Keleten a Raduha-hegygerinc, északon Ausztria határolja, délen és nyugaton pedig 2000m feletti csúcsok zárják körbe. Széles legelők és sűrű erdők borítják ezt a vidéket. Kevés ilyen meseszép és érintetlen táj van Európában, lenyűgöző látványt nyújtanak. 

A völgy elején friss zöld színben pompázó mező közepén autóút vezet a végéig, ahonnan tanösvényen juthatunk el Szlovénia egyik legszebb és legnagyobb vízeséséig. 

A Savinja folyó az alpesi hegyekből indul útjára, majd a 90 m magas Rinka vízesésen keresztül beleömlik a Logarska dolina-ban. A Rinka Szlovénia egyik leglátogatottabb zuhataga. A völgy végén találjuk, közepesen nehéz, emelkedős terepen nagyjából 20 perc gyalog, az aszfalt út végétől. A vízesés mellett  sziklába épített kávézó és menedékház is található. A kávézó autentikus, mert a felszolgált capuccino vízesés ízű volt. 😊😁

Amikor valaki éhes lesz a patak meder mellett :) 

A völgyben  láthatunk szőrös marhákat. A barátságos, bolyhos jószágok igazi kuriózumnak számítanak Európában, hiszen csak Skóciában őshonosak. A szlovének beleszerettek ezekbe a vörös bundás négylábúakba, és meghonosították őket. Félreálltunk az út mellett, és megcsodáltuk őket.

Aki egyszer ellátogat ide, az egészen biztosan nem felejti. 

Még naplemente előtt elindultunk a következő éjszakai helyünkre. Egy szerpentinen, szépen lassan, kirándulósan feljutottunk a hegyre, ahol egy kávézó mellett parkoltunk le.

Egy pihentető éjszaka után én összedobtam egy reggelit, közben a fiúk elővették a bringákat. Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket. A Velika Planina, vagyis a "Nagy fennsík"  következett- amely az egyik legnépszerűbb látnivaló Szlovéniában. 55 km-re van Ljubljanától, a középkori Kamnik város közelében. Közel 1000 hektár a területe, egyedülálló magas hegyi karszt fennsík a Kamnik-Savinja-Alpokban.

Az itt található 7 pásztortelep mindegyike sajátos hagyományos építészettel büszkélkedhet. A vidék  mesés alpesi legelőiről, a szlovén építészetben elterjedt  fakunyhóiról híres. A 140 kunyhóból álló szétszórt falu egész évben tökéletes kiránduló célpont, hiszen a Velika Planina valójában több, mint az itt található 140 kunyhó. A fennsík 1 611 méteres magasságban fekszik és számtalan legelőt és a túraútvonalat is találunk. 

A kunyhók hivatalosan is önálló települést alkotnak 1985 óta, ahol nagyon kevés az állandó lakos, 2013-ban három fő volt. Mi Volovjekből indulva megcéloztuk a fennsík legmagasabb pontját, a Gradišče-t (1666m). 

Fantasztikus kis ékszerdobozát ismertük meg ismét a Földünknek. Tekertünk fel és le, haraptuk a felhőket, sütkéreztünk a napon, közben pedig a lélegzetünk is elállt a látványtól. Ettünk a szendvicsünket a padon, kóstoltunk helyi sajtokat, kolbászokat, néztük a szomszédos Júlia alpok hegycsúcsait, tekerünk a zöld gyepen, szedtünk gombát, szájtátva néztük a fakunyhókat, mászunk a Gradišče-re (1666m),-ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Kamniška Savinjske Alpokra. Írtunk látogató naplóba, feküdtünk füvön, csodáltunk fából épült temlomot. Bámulatos, ajánlom mindenkinek! 

A lakóhoz visszaérve bedobtuk a bringákat és még vacsora előtt elindultunk, hogy világosban leérjünk a hegyről. Már besötétedett, amikor Bled-be értünk. Utolsó éjszakánk helyszínéül egy stellplatz-ot néztünk ki a városban, küzel a tóhoz.

✨A Bledi tó és Bled városának neve szinte már egybeolvadt. A tó a város, sőt talán egész Szlovéniának a szimbólumává vált mára már. A tó közepén ékkőként díszelgő sziget, és az azon álló templom csodálatos látvány.  Felmásztunk az Ojstrica csúcsra is, hogy felülről lássuk a tavat. Nem csalódtunk itt sem. 

A Bledi tóra egy elbűvölő, hangulatos vár vigyáz a város felett, ez a Bledi kastély. A kastélyból élvezhető kilátás nyílik a Bledi tóra és a környékre egyaránt. Éjszaka felsétáltunk a hosszan kanyargó lépcsősoron, nappal pedig kerékpárral tekertünk fel az úton. Mindkét alkalommal lenyűgöző látvány fogadott. 

Bledből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstoljunk krémest!  A magyarországi  krémeshez képest a szlovén süti kevésbé édes, titka, hogy adalékanyagoktól mentesen készül sok vanília, tojás és tejszín felhasználásával. 

Vannak helyek, amelyeket legalább egyszer az életben látni kell.✨Ezek a helyek, azok a helyek...

Nem esett nehezünkre kiszakadni a hétköznapi valóságból, és önfeledten élvezni a természet lélegzetállító sokszínűségét, szépségét és a lakóautó nyújtotta nyugalmat, kényelmet. Ez a négy nap gyökeresen változtatta meg a lakóautóhoz való viszonyomat, receptre írnám fel mindenkinek! :) 

Kimaxoltuk a 4 napot, hétfő éjfélkor még nem voltunk itthon, 0:30-kor érkeztünk. Fél 5-ig kipakoltunk és kitakarítottuk majd 2 óra alvás után elindultunk vele a tulajdonosához. Ott megtankoltuk, lemostuk és könnyes búcsút vettünk tőle. 

(Sajnos, Szlovéniát története legsúlyosabb természeti katasztrófája sújtotta augusztusban, a heves esők okozta áradások miatt elérhetetlenné váltak egyes  turisztikai célpontok. Az árvízzel sújtott terület nagy részén a károk elhárításán dolgoznak az emberek, hatalmas az összefogás. 

A leginkább érintett helyek között szerepel a Felső-Savinja-völgy, melynek egyes területek még mindig megközelíthetetlenek,  a Savinja folyó völgyének egyes részein a kár óriási.

Félig vagy egészen összedőlt házakat látunk, rengeteg hordalékot, kőtörmeléket, kidőlt, egymásra zuhant fákat, elsodort, letarolt hidak tucatjait. A szalagkorlát több helyen úgy volt összegyűrve, mintha papírból lenne. Láttunk hatalmas aszfalt darabokat a folyó mederben, de matracok, bútorok, használati tárgyak is álltak halomban. Van olyan ház, amelyiknek megvan három oldala, az elülsőt viszont eltüntette a tomboló víz. Van amelyik alappal együtt csúszott el a helyéről. A betemetett, leszakadt utakat javítják, újraépítik. A borzalmas erővel lezúduló víz által sodort autókat hevernek szanaszét. Bár kezd a helyzet megnyugodni, a természet visszavonult, a helyreállítasi munkák gőzerővel folynak, mi már egy lényegesen szebb állapotba érkeztünk, de ezzel együtt is szívszorító volt látni a hatalmas áradások okozta pusztítást.)