Vác -Nagymaros 2011.03.12-15.

Hétfő reggel ismét Zalán ébredt először és szaladt közénk  mesét nézni...

Kicsit lustiztunk, majd apa elvonult egy kicsit dolgozni, mi pedig tisztálkodni és öltözködni kezdtünk. 9 órára mindenki elkészült. 

Lementünk reggelizni, majd annak ellenére, hogy egy kicsit szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy hosszabbítunk egy éjszakát. Elintéztük a recepción, majd túrázáshoz öltözködtünk. Autóval indultunk Kismarosra, hogy az erdei vasúttal elutazzunk Királyrétre. Útközben beszereztük a napi élelmünket és az állomás felé vettük az irányt. Sajnos a vonatot fél órával lekéstük és mivel csak 2 óránként indul, az a döntés született, hogy ezt a programot most kihagyjuk. :) Túl sok a látnivaló a környéken ahhoz, hogy másfél órát várakozással töltsünk.

Elindultunk Nagymarosra, hogy felmásszunk a Julianus barát kilátóra... Csakhogy alföldi lány vagyok, így csak síkságban tudok gondolkodni... Fel sem merült bennem, hogy egy utca vége nem csatlakozik egy másikba... mert van köztük néhány méter szintkülönbség...  :)

Emiatt nem túl optimális helyen parkoltunk le. Egy nagyon szűk és nagyon meredek utca legeslegvégén... Ahol megfordulni sem lehetett. Mikor megálltunk, előttünk már csak egy meredek hely volt. Lehetett sejteni, hogy nem jó helyen vagyunk. :) Kikászálódtunk az autóból és a lehetséges 2 ösvényt feltérképeztük, de egyik sem vezetett sehová. Illetve magán területre. 
A 3. választási lehetőség egy helyi lakos megkérdezése volt, aki elmondta, hogy az előttünk tornyosuló hegyet meg kell kerülnünk, majd akkor elérjük a kilátóhoz vezető utat. Ehhez felajánlotta, hogy vegyük igénybe az Ő magán területét is, melyen lépcső volt kialakítva.

Elindultunk hát úttalan utakon, jelzés nélküli, a reggeli esőtől meglehetősen sáros ösvényeken. Kb. 20 perces kóborlás után egy zöld jelzésű úton találtuk magunkat, de nekünk kék, vagy sárga lett volna jó. :)Kb. 10 perces térkép vizsgálat után sikerült megtalálni, hogy melyik irányba haladjunk rajta. Amíg a Tomi és Apa a térképet vizsgálták, Zamival szereztünk egy botot. Jó volt vele csíkot húzni. :) 

Kb 10 perces séta után elértük a Köves mezőt. (Eredeti terv szerint eddig terveztünk autóval jönni.) 

/Turistaleírás: Az erdészeti műút végén található Köves-mező, parkolóval, focipályával, esőházzal, kis pihenővel és gyönyörű kilátással Visegrádra. A műút a kóspallagi útból Törökmezőre vezető út folytatása./ Csak ezt a fontos információt hagytam figyelmen kívül: a kóspallagi útból...  Nem Nagymaros felől, hanem Kóspallag felől lehetett volna megközelíteni. :)  Így járnak a kezdő természetjárók! Vélhetően nem mindenki, csak a bénábbak. :D

A tájékoztató tábla szerint kb. másfél órás séta várt ránk. Csak az okozta a problémát, hogy Zalán az út eddigi részét is 98%-ban apa nyakában tette meg. Persze ez csak apának volt probléma, Zalánnak nem :) 

Először átkeltünk egy kisebb dombon, majd meredekebb terepre jutottunk. A szembejövők a kérdésünkre, amely így hangzott: -Messze van még a kilátó? -azt a választ adták, hogy nincs, de ezután jön még egy brutál meredek rész. Apa picit elkedvetlenedett, mert a plusz teherrel a nyakában már ezt a részt is brutál meredeknek érezte. :) 

Elérkeztünk ahhoz bizonyos részhez... Látszólag csak csúszva-mászva lehet megtenni a sárban, legalábbis a nyomok erről árulkodtak. Így aztán apa a kerülőutat választotta, amely az erdészeti járművek részére volt kialakítva. A Tomi elindult a meredeken, apa pedig ez erdészeti úton. Én egy kis tétovázás után a párommal tartottam. Jó nagy kerülőt jelentett, a hegyet meg kellett kerülni. Mikor már elbizonytalanodtunk abban, hogy jó utat választottunk-e, szembejövőket pillantottunk meg. Tájékozódtunk és azt a választ kaptunk, hogy jó irányban haladunk és hamarosan egy tisztásra érünk, ahonnan - jobbra tartva - hamar a toronyhoz jutunk. 

Mindez így is történt, csakhogy a Tomi nem volt ott... Hívtam telefonon, de nem vette fel... Néhány perc múlva hívott vissza és elmondta, hogy Ő már fent járt, várakozott, de mivel úgy ítélte, hogy mi már bizonyára elmentünk, visszament a meredek részen, ahhoz a ponthoz, ahol elváltunk, majd rátért arra az útra, amelyen mi is elindultunk. Már a tisztáshoz ért, amikor telefonon elkezdtünk beszélni, így hamar elérte a kilátót a másik irányból is. :) Végre újra együtt voltunk így felmentünk a kilátóba. Nagyon szép látvány fogadott bennünket:

Kicsit nézelődtünk, gyönyörködtünk, fotózkodtunk, majd látván a közeledő sötét felhőket, valamint felmérve, hogy Zalán nem aludt délután és az autó is messze van, elindultunk visszafelé. A lefelé vezető utat jóval gyorsabban és könnyebben tettük meg, kicsit Zalán is tehermentesítette apát, sétált.

Fél hét körül értünk vissza a szállodába és nagy egyetértésben megállapította a család, hogy mindenki kellemesen elfáradt... Még a vacsorát is a szobánkba kértük. ;) 

Jól aludt mindenki éjszaka,  reggel 6-kor ébredtem és átmentem a fiúkhoz, ahol azt láttam, hogy az ágy elé tett takarón alszik a picúrka... :) Vagyis egyértelmű lett, hogy leesett éjjel, de ez nem nagyon zavarta, mert aludt tovább, lent a szőnyegen... :D

7 óra körült jejeje ( jó reggelt!) felkiáltással adta a család tudtára, hogy ébren van. :) Kis mesenézős lusti után elkészültünk a reggelihez, majd lementünk elfogyasztani. Ezt követően összecsomagoltunk, kiköltöztünk és kijelentkeztünk a szállodából. Mindent bepakoltunk az autónkba és kerékpárra pattantunk. Uticélul Zebegényt választottuk.

Nagymaroson találtunk egy szép helyet, háttérben a visegrádi várral és a március 15-e alkalmából felhúzott magyar, nemzeti színű zászlóval.  

Itt megálltunk fotózkodni. :)

Rövid időtöltés után újra nyeregbe pattanva folytattuk az utat. Gyönyörű a táj, jók a közlekedési lehetőségek, nagyon szép volt az idő is. Nagyon hamar elértük Zebegényt, ahol felmentünk megnézni a  hősi emlékművet és az országzászlót.

Itt fogyasztottuk el az ebédünket, majd elindultunk lefelé. Egy kis fagyizás és kürtős kalácsozás után elindultunk visszafelé. Zalán szunyált egyet, emiatt az előre betervezett játszóterezés kimaradt a programunkból. Nagymarosnál kaptunk néhány szem esőt, amely alól egy lomb nélküli fűzfa alatt akartunk kibújni. :)

Ekkor ébredt fel a kisfickó. Már nem volt napos idő, sietősre is fogtuk, így hamar visszaértünk a hotelnél hagyott autónkhoz. Felkerültek a kerékpárok is az  autóra, majd hazaindultunk,  este 7 óra körül pedig már otthon is voltunk.