2011. április

2011. április havi összesítő: 569,48 km.

Pentele híd - kavics dobálás

Reggeli után gyors szendvicskészítés és összekészülés következett. A nap 100 ágra sütött, de mivel záporokat jósoltak mára, így az esőkabátokat is elcsomagoltuk. Célpont: Pentele híd lábánál lévő partszakasz, még pedig azért, hogy Zalán kedvére dobálhasson kavicsot. Imádja, a vízpart elképzelhetetlen nélküle. :)  10 óra körül indultunk. 

Az első megállónk kb. 15 km-re volt az otthonunktól. Itt egy kicsit napoztunk, a Zami lefutotta a maratont, majd kb. fél óra múlva tovább indultunk. 

A gáton mentünk, jól tekerhető az a szakasza is ahol nincs kiépített út. Az idő nagyon kellemes volt, a táj pedig gyönyörű. Egyetlen lélekkel sem találkoztunk Dunavecséig. Ott is csak véletlenül jöhetett szembe velünk 2 ember. :) 

Először a part menti pihenőhelynél álltunk meg, ahol fából padok, asztalok és hinta is épült, de mivel itt már korábban bedobálta a Zami az összes kavicsot, kénytelenek voltunk továbbállni. :) Átmentünk a hídon túl, ahol már tavaly is jártunk, ott rengeteg kavics van. 

Letelepedtünk, elfogyasztottuk az ebédünket, néztük a fel és alá közlekedő hajókat, a megunhatatlanul kavicsokat dobáló fiúnkat, valamint a felettünk kószáló kisebb-nagyobb, barátságos vagy éppen haragos felhőket. Már délután 3 óra körül járt az idő, amikor a Zoli azt mondta egy felhőre, ahogy az bizony eláztat minket. El is kezdtünk szedelőzködni , mire útra készek lettünk már bizony 1-2 csepp esőt már kaptunk. Dilemmáztunk, hogy a híd alatt várjunk egy kicsit, vagy induljunk haza, és mivel nem kezdett jobban esni a hazaindulást választottuk. A vecsei temetőhöz értünk, amikor jobban kezdett esni. Gyorsan bementünk a temetőbe és a ravatalozó előtti fedett rész alá húzódtunk. 

Éppen csak ivott egyet a Zami és már indultunk is tovább, hiszen nem esett. Az a néhány szem is elállt. 

A szél feltámadt, éppen hazafelé vitt minket és a felhőt is a nyomunkban. :) Legalább könnyű volt tekerni... A táj visszafelé is gyönyörű volt...

Zalánra ráadtuk az esőkabátot, hogy ne fújja át a szél, majd néhány perc múlva el is aludt. 

Itt már bóbiskolt...

Itt pedig már alszik...

Elrendeztük, eligazgattuk, hogy a lehetőségekhez képest kényelmesen aludjon.

Íme a végeredmény, amelyet csak akkor tudunk elérni, ha már mélyen alszik, mert Ő annyira nem szeret hanyatt feküdni, hogy még félálomban is tiltakozik. :) 

Drága, kis picurka alszik, de az esőfelhők már a nyomunkban...

Itt az eső a nyakunkon! 

Zoli útközben dolgozott, intézkedett egy kicsit, Zalán pedig közel 1 órát aludt, Tasson az arcába csöppenő eső ébreszthette fel. 

Itt még csak úgy tűnik, hogy ébren van. :D

Már felébredt :) 

A buszmegállónál  tanakodtunk egy kicsit, látva, hogy a felhők alá kellene bemennünk és már elkezdett esni az eső. Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fagyizóba, várunk egy kicsit. 

Az eső persze most is csak ijesztgetett, nem volt több néhány cseppnél. Elnyaltuk a fagyinkat, felvettük az esőkabátokat és elindultunk. Eső nem volt, megúsztuk az egész napot. :) Este 6 órára értünk haza.  Ismét egy nagyon szép napot töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. 

Íme a teljes túra!

Húsvét - Szilvásváradon

A húsvéti ünnepeket Szilvásváradon töltöttük. Egy teljesítménytúra, nevezetesen Bükkfennsík 40 km megnevezésű túra miatt esett erre a helyre a választás, amely Szilvásvárad-Bánkút-Szilvásvárad útvonalon zajlott.

(Szilvásvárad: község Heves megye Bélapátfalvai kistérségében, a Bükk lábánál, a hegységtől északnyugatra, a tenger szintje felett mintegy 345 méterrel. Nevét a szláv földvárakról kapta.

Elismert üdülőhely. A Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park része, természetvédelmi terület.

Könnyû kirándulás a Szalajka-völgy, vagy a Lipicai-ménes megtekintése a falut körülölelõ dombok legelõin. Egész napos túránk célja lehet a Bükk-fennsík. Itt 800-900méteres tengerszint feletti magasságban, gépjármûforgalom elõl elzárt területen - kristálytiszta levegõn - csodálatos természeti környezetben lehet kerékpározni.)

Igaz, hogy erre a túrára összesen 4 órás szintidőt adtak, de mi úgy döntöttünk, hogy feltérképezzük a környéket, ezért 4 naposra terveztük a hosszú hétvégét. 




22.-én pénteken indultunk és az a nap a bepakolással, utazással, szállásunk elfoglalásával és feltérképezésével el is telt. Kicsi wellness után már mehettünk is vacsizni. 

Gondolkodtunk, hogy a gyerkőc a bőröndben utazzon-e, behúzzuk-e a zippzárt,  de végül a gyerekülés mellett döntöttünk! :)

Megérkeztünk

Szombaton a reggeli után a szálloda szervezésében az alábbi programon vettünk részt: 

"2011. április 23. szombat, 10.00-tól 

Kerékpártúra a Szalajka-völgyben érintve a Milleniumi kilátót is, uticsomaggal és szakavatott túravezetővel, Caprine és Merida kerékpárokon. A megtett távolság nem jelentős, de az erdei körülmények, valamint kisebb nagyobb szintkülönbségek miatt a túra időben kb. 2,5 - 3 óra hosszat tart."

Kb. 20-25-en lehettünk, akik élni szerettünk volna a lehetőséggel. A szállodából indultunk az 1,2 km-re lévő kisvasút végállomásáig, innen az elsõ kilométerig a sárga és a zöld K jel együtt halad, itt a sárga balra elkanyarodik Bánkút irányába.  Mi a zöld K jelzést követve a Szalajka patak folyásával szemben kerekezünk még egy kilométert a pisztrángtelepig. Közben elhaladunk a Vadaspark és az Erdészeti Múzeum mellett. Innen, a második kilométertõl már köves, erdei úton érjük el a Szikla forrást. A két tó között elhaladva 3.2 km kerekezés után pillantjuk meg a Fátyolvízesést. Egy rövid emelkedőt leküzdve a Gloriett tisztáson találjuk magunkat sok-sok ember és a kisvonat végállomása között.

A tavat megkerülve a valamikori kisvonat nyomvonalán a „katonasírok” kerékpárostáblát követve jutunk ki a Horotna-völgybe. A napsütötte völgy oldalában a kemény dózerúton haladva ismét beérünk a fák közé, jobbra kanyarodva rövidesen válaszút elõtt állunk: balra felfelé kék K Katonasírok, jobbra lefelé zöld K Szilvásvárad. A zöld jelzést követve széles dózerúton gurulhatunk vissza a faluig.A lefelé száguldás közben volt aki előttem esett el, de sikerült esés nélkül kikerülnöm. :)  E rövid bemelegítõ túra után megtettünk 10 kilométert és leküzdöttünk 200 méter szintkülönbséget...

A csapat egy része a rövidebb úton visszament a szállodába, a többiek pedig a szálloda mögötti hegyre feltekerve a másik irányból ereszkedtünk vissza a szállodához, ahol egy rendkívül finom, bográcsos meglepetés ebéddel kedveskedtek a szállóvendégeknek, amelyet óriás zsemlében tálaltak. 
A fenséges ebéd elfogyasztása után Zalán és apa pihenni tértek, én pedig a Tomival ismét nyeregbe pattanva feltérképeztük a környéket. Ezen a  hétvégén rendezték a CACIB kutyakiállítást ,így rendkívüli méretű volt a tömeg.


A fiúk ébredése után még együtt is lementünk  bobozni és fagyizni. 

Ezután fürdés és vacsi következett. Este még a Zoli feltérképezte a vasárnapi túra útvonalát, megpróbálta a GPS koordináták alapján térképre rögzíteni az utat, de vagy rosszul voltak a pontok megadva, vagy a térkép nem megfelelő, de nem sikerült. 





24.-én, vasárnap reggeli után útnak indultuk, kb. fél 10-kor, hogy megkeressük a nevezés helyszínét és elkezdjük életünk első hegyi túráját. Gyorsan megtaláltuk, a nevezés sem vett túl sok időt egénybe és 10 óra 05 perckor hivatalosan is ELINDULTUNK!!!! 

Kisvasút VÁ. 0 km (358 m) - Kalapati parkoló (kilátó) 5,3 km (570 m) - Gerennavár 8,6 km (690m) - Olaszkapu 12,5 km(873m). Ha idáig feltekertél, már túl vagy a nehezén! Megérdemled, hogy innen gurulj 4 kilométert és közben gyönyörködj a Bükk-fennsík lenyűgözõ szépségében. Ekkor eléred a Nagymezõt, mely tényleg nagy és mezõ 16,5 km. Itt ne hagyd ki a lipicai ménest. A lovak szabadon legelésznek és ha szerencséd van meg is simogathatod őket. Ha már ebbõl is elég, vagy elkerget a lovász (ilyen még nem volt) ismét tekerés felfelé és máris Bánkúton vagy (22 km).

Az ábrából is és a leírásból is jól látszik. hogy nem egy egyszerű kis kerekezésről van szó. Alföldi lakosként a közel 20 km felfele tekerés a párom szerint "gyilkos" volt. Ő vitte a Zalánt és azt mondta, hogy gyakran előfordult, hogy hiába hajolt előre, az első kerék elemelkedett a talajtól.


 Azt mondta, hogy a túlélésért küzdött és már túl volt a teljesítőképessége határán. A Tomival együtt nehéznek ítélték ezt a túrát. Én egy kicsit másképp éreztem, persze nem én vittem sem a gyerkőcöt, sem a hátizsákot, de nem éreztem, hogy a határaimat feszegetném, sem azt, hogy túlélésért kell küzdenem. Nem volt könnyű az igaz, de én egy közepesen nehéz túrának éltem meg. Nem volt holtpontom, csak az idő lebegett a szemem előtt, amellyel már menetben, a Milleniumi kilátó alatti parkolóban rosszul álltunk. 

Ez meghatározta a további hozzáállásomat, már nem érdekelt más csak az IDŐ, így nem vettem észre azt, hogy nehéz. :) 
Az esett rosszul csupán, hogy a BNP őrháznál nem fordultunk el a sárga jelzésű útra, hanem egyenesen tovább mentünk a zöld jelzés mentén és ez a kis kitérő +6 km-t jelentett. MEGTANULTUK, hogy kereszteződésnél csak a következő jelzésig megyünk és MEGGYŐZŐDÜNK arról, hogy jó helyen járunk. 
Gyönyörű tájakon haladtunk de nem volt időnk semmire, rettenetesen késésben voltunk. 

Mire Bánkútra értünk a fiúk füle, farka lógott, mindenkinek maximálisan elege volt. 

Persze időnk nem volt sajnálkozni és siránkozni... :D  :D mennünk kellett.

 Visszafelé már jóval könnyebb volt a terep, szinte nem is kellett tekerni.  A Zalán elaludt, de hiába dönthető a gyerekülés nem akart a feje hanyatt dőlve maradni. Az olasz-kapui parkolónál megálltunk és kikötöttük. :) A sisakját az üléshez. 3/4 3 volt,  és még hátra volt 12,5 km. A Zoli szerint esélytelen már az oklevelünk, hiszen 3 óráig tartózkodnak a nevezés helyszínén  a Zöldpontosok. Én még reménykedtem, így ott elváltunk, mi a Tomival előre siettünk. :) Attól a ponttól már valóban egyet sem kellett tekerni a kerékpáron, a féké lett a főszerep. Száguldozhattunk kedvünk szerint, eszméletlen jó érzés volt. A szánk a fülünkig ért, kinek jutott már eszébe, hogy ugyanitt felfelé is kellett menni. :)  Amikor leértünk a zöld és sárga jelzés közös szakaszára, gyalogosok ezreivel kellett megküzdenünk 1 km hosszon, de azt is megoldottuk. Bekanyarodtunk a kisvasút végállomásához, és megláttuk a szervezőket, akik már csomagoltak. Nagyszerű érzés volt, hogy nem hiába siettünk, MEGCSINÁLTUK!!!!! m
Megkaptuk az okleveleinket, frissítő is került elő és a zsíros kenyérből is jutott még. A teljesítés ideje 5 óra 10 perc volt, amelyben a plusz 6 km is benne van. Nem baj, majd jövőre legalább könnyebb lesz javítani az időnkön. :D 

Pár perccel később a Zoli is befutott, a Zalán végig aludt, ott ébredt fel, amikor megállt a kerékpár. 


Útközben hazafelé megkóstoltattuk a Zalánnal a vattacukrot, de szösznek ítélte és nem kérte. Semmit nem szeret, ami szösz. :) Jó érzéssel, vidáman tekertünk a hotelbe, ahol a Tomi és a Zoli 5 percen belül elaludtak. 

Kibukott :)

Egy kis szieszta után tisztálkodás, majd vacsora következett.


25.-én hétfőn a reggel tojáskereséssel telt, a pici fiúnk nagy boldogan keresgélte őket. A szálloda is szervezett, az elmúlt 3 napban folyamatosan lehetett gyűjteni a tojásokat, melyet a recepción történő leadáskor húsvéti csomaggal jutalmaztak.  Reggeli után kiköltöztünk a szállodából, majd elmentünk vonatozni.  

A kisvasúttal felmentünk a Gloriett tisztásig, ahonnan gyalogosan sétáltunk vissza a patak mentén, elhaladva a Fátyol vízesés, a szikla forrás, a pisztrángtelep mellett. egészen az Algida légváráig, :) ahol a Zami megtanult  felmászni. 

 Visszasétáltunk a szállóig,

majd a kerékpárokat is felszerelték a fiúk. A kilátót ma is kihagytuk, mert a Zalán álmos volt. Szegény Drágám semmit nem szeretett volna jobban, mint kilátóba menni. :( Majd legközelebb felmegyünk, úgyis jövünk még erre tekerni. :) 

 Remekül éreztük magunkat, csodálatos négy nap van mögöttünk. Szeretem ezeket a kirándulásokat, együttléteket, NAGYON. Hazafelé megálltunk fagyizni és picurka kisfiam megkapta élete első SAJÁT gombóc fagyiját. :) 

Remélem a következő túránk is éppen ilyen jól fog sikerülni....