Pentele híd - kavics dobálás

Reggeli után gyors szendvicskészítés és összekészülés következett. A nap 100 ágra sütött, de mivel záporokat jósoltak mára, így az esőkabátokat is elcsomagoltuk. Célpont: Pentele híd lábánál lévő partszakasz, még pedig azért, hogy Zalán kedvére dobálhasson kavicsot. Imádja, a vízpart elképzelhetetlen nélküle. :)  10 óra körül indultunk. 

Az első megállónk kb. 15 km-re volt az otthonunktól. Itt egy kicsit napoztunk, a Zami lefutotta a maratont, majd kb. fél óra múlva tovább indultunk. 

A gáton mentünk, jól tekerhető az a szakasza is ahol nincs kiépített út. Az idő nagyon kellemes volt, a táj pedig gyönyörű. Egyetlen lélekkel sem találkoztunk Dunavecséig. Ott is csak véletlenül jöhetett szembe velünk 2 ember. :) 

Először a part menti pihenőhelynél álltunk meg, ahol fából padok, asztalok és hinta is épült, de mivel itt már korábban bedobálta a Zami az összes kavicsot, kénytelenek voltunk továbbállni. :) Átmentünk a hídon túl, ahol már tavaly is jártunk, ott rengeteg kavics van. 

Letelepedtünk, elfogyasztottuk az ebédünket, néztük a fel és alá közlekedő hajókat, a megunhatatlanul kavicsokat dobáló fiúnkat, valamint a felettünk kószáló kisebb-nagyobb, barátságos vagy éppen haragos felhőket. Már délután 3 óra körül járt az idő, amikor a Zoli azt mondta egy felhőre, ahogy az bizony eláztat minket. El is kezdtünk szedelőzködni , mire útra készek lettünk már bizony 1-2 csepp esőt már kaptunk. Dilemmáztunk, hogy a híd alatt várjunk egy kicsit, vagy induljunk haza, és mivel nem kezdett jobban esni a hazaindulást választottuk. A vecsei temetőhöz értünk, amikor jobban kezdett esni. Gyorsan bementünk a temetőbe és a ravatalozó előtti fedett rész alá húzódtunk. 

Éppen csak ivott egyet a Zami és már indultunk is tovább, hiszen nem esett. Az a néhány szem is elállt. 

A szél feltámadt, éppen hazafelé vitt minket és a felhőt is a nyomunkban. :) Legalább könnyű volt tekerni... A táj visszafelé is gyönyörű volt...

Zalánra ráadtuk az esőkabátot, hogy ne fújja át a szél, majd néhány perc múlva el is aludt. 

Itt már bóbiskolt...

Itt pedig már alszik...

Elrendeztük, eligazgattuk, hogy a lehetőségekhez képest kényelmesen aludjon.

Íme a végeredmény, amelyet csak akkor tudunk elérni, ha már mélyen alszik, mert Ő annyira nem szeret hanyatt feküdni, hogy még félálomban is tiltakozik. :) 

Drága, kis picurka alszik, de az esőfelhők már a nyomunkban...

Itt az eső a nyakunkon! 

Zoli útközben dolgozott, intézkedett egy kicsit, Zalán pedig közel 1 órát aludt, Tasson az arcába csöppenő eső ébreszthette fel. 

Itt még csak úgy tűnik, hogy ébren van. :D

Már felébredt :) 

A buszmegállónál  tanakodtunk egy kicsit, látva, hogy a felhők alá kellene bemennünk és már elkezdett esni az eső. Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a fagyizóba, várunk egy kicsit. 

Az eső persze most is csak ijesztgetett, nem volt több néhány cseppnél. Elnyaltuk a fagyinkat, felvettük az esőkabátokat és elindultunk. Eső nem volt, megúsztuk az egész napot. :) Este 6 órára értünk haza.  Ismét egy nagyon szép napot töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat. 

Íme a teljes túra!