2014. október 20., hétfő

Gyermek kerékpár vásárlás előtti gondolatok

Előző bejegyzésemből kiderült, Zalán megtanult bicajozni, a 16-os méret még éppen jó neki, de a Decathlonban vásárolt kerékpár nem legjobb vázgeometriával rendelkezik, nem lehet kényelmi beállításokat végezni rajta (pl. kormány dőlésszög... ) és a gumi szélessége is inkább a traktoréhoz hasonlít, mint egy kezdő kerékpároséhoz. Emiatt nem kényelmes és nem élvezetes számára a tekerés, hanem nehéz fizikai munka, ami hamar szenvedéssé válik számára. 
Így ismét kerékpárvásárlás előtt állunk. :) Sokkal körültekintőbben, sokkal alaposabban kell ezt a feladatot elvégezni, mint korábban tettem. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megszeresse a bringázást, de szintén a mi feladatunk, hogy ügyeljünk a gyerkőc biztonságára is.

A futó bicikli jó ötlet volt, nagyon szerette, viszont a jelenlegi kerékpár nem nőtt a szívéhez, minden alkalommal valami trükkhöz kell folyamodnom, magától szinte sosem szorgalmazza a kerekezést. Fontos lenne megkedveltetni vele, hiszen tavasszal már úgy megyünk kirándulni, túrázni, hogy Ő is saját bicajjal. Természetesen nem 50-60 km-es túrákkal kezdünk, de a legkisebb távot is élménnyel kellene megtennie. Nagyon sokat olvasgatok a témában, orvosi, kerékpáros szakmabeli javaslatokat és felhasználók tapasztalatait. 
Összefoglalva a sok-sok információt, igyekeztem kiszűrni a valóban értékeseket.

Az összes többi sporteszközhöz hasonlóan a kerékpárnak is tökéletesen kell illeszkednie a tulajdonosához. A legfontosabb szempontok egyike: a méret.
20"-os gyerekkerékpár a 6-9 éveseknek készül, ha az párosul 110 – 130 cm – es magassággal. 

Zalán tökéletesen beleillik a kategóriába, 6 éves és 114 cm magas.

A kerékpár lehetőleg ne legyen nagyon nehéz, mert egy nehéz bringát elindítani és megállítani is nehezebb. Ez bizony sajnos gyakran előfordul a gyerekbicikliknél, hiszen nem lehet pár ezer forintból alumíniumvázas kerékpárt kihozni, így a legtöbb acélvázas, gyakran súlyuk vetekszik a felnőtt bringákéval.

A váznak alacsony legyen az átlépési magassága, hogy vész esetén könnyebben le lehessen ugrani bringáról.
Hamar és biztonságosan meg lehessen vele állni. Ha már nagyobb a gyerek (elmúlt 4 éves), akkor a szabadon futó (nem kontrás), kétfékes a biztonságos.

A kerekek legyenek jó minőségűen csapágyazottak a megfelelő gördülés és tartósság miatt, alumínium felnivel (abronccsal) a könnyebb gyorsítás-lassítás érdekében, tömlős (belsővel ellátott) nem túl széles gumikkal, hogy megfelelő tapadásuk legyen, és ne rázza szét a macskakő a gyereket. E szempontból a teleszkópos változatok a komfortosabbak.

Kellően állítható legyen a kormány (ne csak a magassága, hanem a dőlésszöge is), az ülés (magassága, dőlésszöge), a fékkarok távolsága állítható legyen (létfontosságú a megállíthatóság szempontjából).

Mindezek ismeretében és  Decathlonban megvásárolt, nem túl optimális kerékpár után, valamint felidézve a saját tapasztalatokat, miszerint a kerékpározást csak megfelelő minőségű kerékpár esetén lehet élvezni, a neves gyártók termékeit nézegetem. Mivel ezen kerékpárok új ára elég húzós, felkutattam  a használt kerékpáros oldalakat is, de nem túl bő a kínálat. Pillanatnyilag egyetlen potenciális jelöltet találtam...

Azt gondolom, hogy keresek 1-2-3-4 éves használt kerékpárt, elviszem szakszervizbe, átnézetem, beállíttatom, az esetlegesen  szükséges alkatrészeket kicseréltetem.
Így az új ár kb. feléért lesz egy könnyű, alu vázas,  jó állítási lehetőségekkel rendelkező, használható kerékpárunk és remélem Zalán is olyan élvezettel fogja majd tekerni, mint mi az Édesapjával! :)

2014. október 19., vasárnap

Eggyel több kerékpárt kell a jövőben szállítanunk, vagyis Zalán első túrája

Nagyon nagy esemény ihlette ezt a bejegyzést... Zalán  2014.09.21.-én megtanult két keréken kerékpározni, egy Decathlonos 16"-os kerékpárral, ma pedig megtette első önállóan tekerős túráját! 
A zsilipig kivittük mindkettőnk bicaját, apa pedig két keréken gurult oda. 
Nem merjük még forgalmas úton kerékpároztatni, hiszen a jobbra tartásával és a kormány egyenesben tartásával vannak még gondjai, ezért a forgalmas, veszélyes szakaszt autóval tettük meg. A zsilipen áthaladva Ráckeve irányába, egészen Makádig remek minőségű aszfalt burkolatú a Kis- Duna melletti gát. A forgalom gyér, túránk során 3-4 autóval találkoztunk.
A zsilip után nyeregbe pattantunk és kb. 5-6x álltunk meg, mert zavarták a legyek, a pókhálók, hol az álla viszketett, hol a feje... :) Mivel egy kézzel még csak véletlenszerűen kerékpározott, tudatosan nem engedi el a kormányt, ezért minden ilyen alkalommal meg kellett állni egy pillanatra. Pihenőt mindösszesen 2x kért, de az sem volt több 2 percnél. A haladási sebességünk 10-12km/h volt, ami egészen jó egy kezdő bicajostól. :) 
Elég hamar elértük a jó út végét, vagyis az uticélunkat. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen szép kis pihenő részt alakítottak ki, amit a Facebookon történő helymeghatározáskor Makád ezüstpart néven találtam meg. 
Pihenő következett, gyönyörű napsütésben, igazán remek indián nyári napunk volt. Zalán a homokos parton kék és barna törzsi kunyhókat épített vizes homokból, apácska újságot olvasott, én pedig egyszerűen csak boldog voltam.... 
gyönyörű napsütés.... a természet csendje... a gyermekem csacsogása... a víz hangja... a szemem elé táruló látvány... a párom, ahogy nyugalomban van és olvasni látom... a kisfiam kacagása.... béke... nyugalom... harmónia... szerelem... <3 <3 <3




Öröm volt ülni a padon... :)

Nagyon hamar elfogyott a hátizsákba csomagolt hazai rizsfelfújt, ízlett a fiúknak. Apa egy kicsit szunyált a padon, a Zamival pedig golyósat játszottunk. Amikor megunta, összecsomagoltunk és nyeregbe pattantunk. 
Hazafele apa ment elől, hogy szedje a pókhálókat a Zalán előtt. A kisfiam elnevezte pajzsnak... :D 
Hazafelé talán 2x álltunk meg és már egyéni rekord is született, Zalán 15 km/h sebességel is tekert!!! :)
Amikor a zsiliphez értünk azt mondta: -Az ujjamba beleköltöztek a testhangyák! :D :D :D 


Ez azt jelenti, hogy elzsibbadt az ujja... :) 








   




Jól sikerült a túra, nagyon boldog és elégedett vagyok. A táv 7,8 km volt, nyűglődés és hiszti nélkül, vidáman, jókedvűen. Talán ez már több is volt, mint amit első alkalommal vártam Tőle.

Még csak október közepe van, de már nagyon-nagyon  várom a tavasz köszöntő kirándulásunkat. A hosszú, hideg, szürke tél után, az első tavaszi napsütésben töltött hétvégénket.... remélhetőleg Vác, Nagymaros, Kismaros, Zebegény térségben, ahogy immár évek óta tesszük, így már szinte hagyományként van jelen a KissFamily éltében :)  S tavasszal már 4-en, 4 cangával tekerhetünk!!!! Jujj, de várom! :)