Eggyel több kerékpárt kell a jövőben szállítanunk, vagyis Zalán első túrája

Nagyon nagy esemény ihlette ezt a bejegyzést... Zalán  2014.09.21.-én megtanult két keréken kerékpározni, egy Decathlonos 16"-os kerékpárral, ma pedig megtette első önállóan tekerős túráját! 

A zsilipig kivittük mindkettőnk bicaját, apa pedig két keréken gurult oda. 

Nem merjük még forgalmas úton kerékpároztatni, hiszen a jobbra tartásával és a kormány egyenesben tartásával vannak még gondjai, ezért a forgalmas, veszélyes szakaszt autóval tettük meg. A zsilipen áthaladva Ráckeve irányába, egészen Makádig remek minőségű aszfalt burkolatú a Kis- Duna melletti gát. A forgalom gyér, túránk során 3-4 autóval találkoztunk.

A zsilip után nyeregbe pattantunk és kb. 5-6x álltunk meg, mert zavarták a legyek, a pókhálók, hol az álla viszketett, hol a feje... :) Mivel egy kézzel még csak véletlenszerűen kerékpározott, tudatosan nem engedi el a kormányt, ezért minden ilyen alkalommal meg kellett állni egy pillanatra. Pihenőt mindösszesen 2x kért, de az sem volt több 2 percnél. A haladási sebességünk 10-12km/h volt, ami egészen jó egy kezdő bicajostól. :) 

Elég hamar elértük a jó út végét, vagyis az uticélunkat. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen szép kis pihenő részt alakítottak ki, amit a Facebookon történő helymeghatározáskor Makád ezüstpart néven találtam meg. 

Pihenő következett, gyönyörű napsütésben, igazán remek indián nyári napunk volt. Zalán a homokos parton kék és barna törzsi kunyhókat épített vizes homokból, apácska újságot olvasott, én pedig egyszerűen csak boldog voltam.... 

gyönyörű napsütés.... a természet csendje... a gyermekem csacsogása... a víz hangja... a szemem elé táruló látvány... a párom, ahogy nyugalomban van és olvasni látom... a kisfiam kacagása.... béke... nyugalom... harmónia... szerelem... <3 <3 <3

Öröm volt ülni a padon... :)

Nagyon hamar elfogyott a hátizsákba csomagolt hazai rizsfelfújt, ízlett a fiúknak. Apa egy kicsit szunyált a padon, a Zamival pedig golyósat játszottunk. Amikor megunta, összecsomagoltunk és nyeregbe pattantunk. 

Hazafele apa ment elől, hogy szedje a pókhálókat a Zalán előtt. A kisfiam elnevezte pajzsnak... :D 

Hazafelé talán 2x álltunk meg és már egyéni rekord is született, Zalán 15 km/h sebességel is tekert!!! :)

Amikor a zsiliphez értünk azt mondta: -Az ujjamba beleköltöztek a testhangyák! :D :D :D 


Ez azt jelenti, hogy elzsibbadt az ujja... :) 

   

Jól sikerült a túra, nagyon boldog és elégedett vagyok. A táv 7,8 km volt, nyűglődés és hiszti nélkül, vidáman, jókedvűen. Talán ez már több is volt, mint amit első alkalommal vártam Tőle.

Még csak október közepe van, de már nagyon-nagyon  várom a tavasz köszöntő kirándulásunkat. A hosszú, hideg, szürke tél után, az első tavaszi napsütésben töltött hétvégénket.... remélhetőleg Vác, Nagymaros, Kismaros, Zebegény térségben, ahogy immár évek óta tesszük, így már szinte hagyományként van jelen a KissFamily éltében :)  S tavasszal már 4-en, 4 cangával tekerhetünk!!!! Jujj, de várom! :)