2016.06.04.-én Mogyorósbánya felé indultunk. A Booking.com-on lefoglaltuk előző este a szállást. A Club Leonardo Étterem és Panzióban, Mogyorósbányán, néhány száz m-re a nevezési helyszíntől. Késő délután érkeztünk és amint felvittük a bőröndöket, azonnal bicajra pattantunk, hogy feltérképezzük a környéket, megkeressük a nevezési és rajt helyszínt. Ez a kellemes családi tekerés 6 km-re sikerült, dombos vidéken. Nagyon élveztük. :)
![]() |
Kilátás a szoba ablakából |
![]() |
Az udvar |
![]() |
Az udvar |
A verseny reggelén saját készítésű, hazai szendvicsekkel kezdtük a napot, majd összepakoltunk és kijelentkeztünk.
Kávézás után célba vettük a focipályát. Elintéztük a nevezéssel járó adminisztrációt.
Zoli felszerelte a rajtszámot és elkészült a rajtra. Nagyon izgult, élete első MTB versenye... :)
Szétosztották a csapatot, futóbringásokra, ovis kerékpárosokra és sulis kerékpárosokra. Így Zalánék korosztályában mindösszesen hárman indultak, vagyis a dobogós hely garantált volt. :D
Alföldi gyerek lévén nem nagyon tudta felvenni a versenyt a "hegyi" gyerekekkel. Rosszul rajtolt, bár rajt után feljött a második helyre, de ezt az előnyét csak az első dombig tudta tartani. Harmadikként ért célba és egy gyönyörű bronzérem tulajdonosa lett. :)
Mire végeztünk az eredményhirdetéssel, apa is befutott az első körrel.
Ivott, banánt evett és már indult is a második körre. Zivatarfelhők gyülekeztek, biztos voltam benne, hogy megázik. "Felmentést" adtam neki, mondtam, hogy nem baj, ha feladja, de ezzel felbosszantottam.
Közben elkészült az ebéd, Zalán levesét kikértük és megettük. Játszott a Benivel, aki ezüstérmes lett a versenyen. Időközben összemelegedtek. :) Nagyon hamar elszaladt az idő, a Zoli befutott a második körrel, az esőfelhők pedig irányt változtattak és kikerültek minket. :)
Bringamosás majd ebéd következett. Éppen végeztünk amikor kezdődött az eredményhirdetés. Zoli a kategóriájában 7. lett. Jupiiii!! Gratula neki, nagyon büszke vagyok rá! :)
Egy kis szomorúság is került a napi napba, a verseny során elveszett a km óra... Felkerekedtünk és elmentünk keresni. Sajnos nem sok esélyünk volt, mert térdig érő gazban kellett keresgélnünk. 2 óra elteltével feladtuk és haza indultunk.
Kellemes, beszélgetős út volt... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése