Bandáztunk... Talán az utolsó nyárias nap az idén -138 km

STRAVA

V. Nyakvágó-futás/kerékpár félmaraton

Hónapok óta nézegettem a versenykiírást... Azt láttam, hogy nem népszerű a rendezvény a csajok körében. 1-2 induló volt az elmúlt években. Gondolom a homokos talaj az oka, nekem sem a barátom. Korábban a trekkinget toltam homokos talajon, de azóta van egy monti is a gépparkban. A gondolatom az volt, hogy benevezek, ha végigtolom, akkor is dobogóra kerülök. :)

Ahogy közeledtünk a verseny időpontjához, rá-rá pillantottam a nevezettek listájára és meglepetten tapasztaltam, hogy nem 1-2 nő nevezett... :O Amikor neveztem, kb. 3-4 héttel a korábban, már 10-en voltunk. Elúszni láttam az érmet, de ettől függetlenül még meg akartam csinálni.

A verseny előtti napon már 14 előnevezett csaj volt és ez a szám akár nőhet is, mert van lehetőség helyszíni nevezésre .
Az időjárás kedvezőnek tűnt, a kánikula éppen megszűnt, esett kiadós eső, amely optimálisabbá tette a homokot.
Reggel összekészültünk és útnak indultunk. Nagyon sokan voltak, irányították a parkolásunk. Előszedtük a bringákat és elmentünk a rajtszámokért.

 Volt időnk a környéken szétnézni, fotózni, enni, mert 12:30-kor , utolsó versenyszámként rajtolnak a bringások.

 Rajt előtti pillanatok... Zolit zavarta a tömeg, engem pedig a bringás csajok :D Végignézve rajtuk nem sok esélyem maradt... :)

Negyed óra késéssel indítottak minket. Rögtön 2 kanyarral kezdtünk, ami sosem volt az erősségem, minden kanyar nagyon lelassít. Páran el is haladtak mellettem. Nagy tempóval kezdtük az elejét, homokban, vastag gumikkal 27-28 km/h óra körül. Nyomta a pedált mindenki, körülöttem két vetélytársat láttam, egy kislányt és az édesanyját. A kislányra egy pillanatig sem gondoltam, hogy ellenfélként kellene tekintenem. Jópofa dolognak tartottam, hogy anyuka, apuka és a gyermek is bringázik, szimpatikusak voltak. Csakhogy a kislány nyomta... Néhány pasi mellett nagy nehezen elhaladtunk, nehéz volt nyomvonalat váltani a mély homokban. Jól meggondoltam, mert középen még lazább volt a homok, és veszítettem a sebességemből, valamint annak az esélye is megnőtt, hogy ledob a bringám! :) Szóval tekertünk, tekertünk... Az első néhány km-t gyorsan magunk mögött tudtuk, az első frissítőpont egy homokdombon volt, esélytelen volt a feltekerés. 

Gyorsan felszaladtam, de az kislány és édesanyja előttem voltak néhány másodperccel. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elvettem a poharat az asztalról, megittam a tartalmát és ezzel további előnyhöz juttattam őket. Amikor a dobról leértem, már nem is láttam őket. Mindent beleadva rohantam utánuk, szerettem volna ledolgozni a hátrányom. Elképzelésem sem volt arról, hogy a többi csaj hol lehet a mezőnyben, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nem volt időm hátranézni, nézelődni. Kifejezetten a talajra koncentráltam, hogy végig nyeregben tudjak maradni. Hamarosan feltűntek a "szökevények" én pedig még keményebben nyomtam. Az anyukát megelőztem egyszer egy optimális helyzetben. Külön "sávban" haladtunk szinte fej-fej mellett és az Ő nyomvonalában utolértünk egy pasit. Így nekem lehetőségem nyílt elhaladni mellette. Azután ő már végig mögöttem maradt. A kislánnyal viszont "meggyűlt a bajom" , hiába  tettem bele minden energiám, nem tudtam megelőzni. Amint mellé  értem kiállt, és mindig volt annyi tartaléka, hogy egy pár méterrel elhúzzon. Így vonatoztunk egészen a célig. A cél előtti széles úton sem volt lehetőségem elhagyni, egyszerűen jobb volt mint én. Az utolsó kanyar engem  ismét lelassított, Ő bátran vette be. :) 8 másodperccel csippantották később az én vonalkódom, mint az övét. A célba érve köszöntöttek, hogy Te vagy a második lány!!! Nem hittem a fülemnek, visszakérdeztem, de az első helyezett kislány már nyújtotta is a kezét és gratulált! 1-2 perccel később az édesanyja is beért. El sem hiszem!!! :) 

A rajtnál sokan voltak előttünk, nem tudtam, hogy volt-e közöttük csaj. Azt tudtam, hogy egy sem előzött le, viszont az is tudtam, hogy én sem előztem le, csak a kislány anyukáját. Nem tudtam pozicionálni magam ezért is lepett meg az eredmény. Volt egy holtpontom is, 12-14 km között. Úgy éreztem, hogy nagyon sok van még hátra és hogy ezt a tempót nem fogom bírni végig. Folyamatosan magasan volt a pulzusom, 170-es átlagpulzussal csináltam meg a 22 km-t. De aztán összeszedtem magam és nyomtam tovább. Már csak 6 km, már csak 5, 4, 3 ...  Az utolsó  km-en úgy gondoltam, hogy beleadok minden nem létező tartalékomat és lehagyom a kislányt. Csakhogy Ő meg úgy gondolta, hogy nem hagyja magát. :) Az utolsó 100 m-en már el is engedtem, láttam, hogy nem fog menni, egyenesen úton sem ment és a cél előtt volt még  két kanyar. 

Zoli nagyon meglelődött, hogy milyen hamar beértem. Arra készült, hogy kifújja magát és majd videóra veszi, amikor beérek. Ez nem sikerült, azt mondta, hogy nagyon közel voltam mögötte.  

Eredmény hirdetésig még volt időnk, elfogyasztottuk a kenyérlángost, amit minden nevező kapott, illetve beszélgettünk a kislány családjával. Kiderült, hogy a kislány Kiss Emma Lotti, magyar bajnok, diákolimpiát és számtalan versenyt nyert fiatal kora ellenére. Engem teljesen lenyűgözött, elképesztő teljesítményt nyújtott. Keményen megdolgozott az első helyért, nagyszerű ellenfél volt. Nekem büszkeség és elismerés, hogy vele versenyezhettem, nem szégyellem, hogy alul maradtam. Nagyon ügyes, ígéretes leányzó, fogunk még róla olvasni, hallani, és én akkor majd nagyon büszke leszek arra , hogy egykor együtt versenyeztünk. A férfiak mezőnyét az édesapja nyerte, anyukája 3. lett a nők között. 

A dobogón: :) 

1 db befutó és 1 db ezüst érem a 2. helyért.

Összetett 2. hely :) 

Korosztály 1. hely :) 

Összetett és korosztály győztesek 

STRAVA

Tour de Brač

A Horvátországhoz tartozó Brač (ča horvátul Broc) 396 km² területével az Adriai-tenger harmadik legnagyobb, 778 méter magas Vidova Gorájával pedig legmagasabb szigete. Erről a magaslatról tiszta időben az egész dalmát szigetvilágot belátni: elöl a keskeny és hosszúkás Hvar sziget, mögötte pedig határozottan kiemelkedik az Adriából a Vis sziget.

A közel tizenötezer lakosú sziget déli oldala meredek, sok sziklaszirttel szabdaltan érintkezik a tengerrel. Északi oldala viszont enyhén emelkedő a sziget belseje irányába, úgy 6-700 méteres magasságig. Legmagasabb pontja a 778 méter magas Vidova Gora.

A sziget klímája mediterrán. A téli hőmérséklet 9 °C körül mozog, míg nyáron az átlaghőmérséklet 25 °C.

A sziget belsejében levő medence köves, nehéz munkával megművelt talaján a helyi lakosság mezőgazdasággal foglalkozik. Híres gyümölcstermesztéséről is; (füge, mandula, szentjánoskenyér), valamint boráról: itt készül a híres vugava.

A sziget nagy levendulamezői évente jelentős mennyiségű illóolajat adnak.

Halászata is fejlett, több halkonzervgyár is működik a szigeten.

A sziget mészkövének, és márványbányáinak hírére pedig az Adria palotáin, templomain kívül, mint például a spliti Diocletianus palota, vagy Olaszország sok műemléke, vagy Velence palotái, vagy a washingtoni Fehér Ház is emlékeztetnek.

Bol

A sziget déli partvidékének legrégebbi települése.Szőlészettel és halászattal foglalkoztak, de a Milnaiak mellett ők is a legjobb tengerészek hírnevének örvendtek. A Dominikánus kolostor „Könyörületes Boldogasszony” (1520-ban fejezték be) mely egyben múzeum is, egyedülálló látványosságot kínál, az 1563-ban készült Tintoretto oltárképpel. A kolostorból a városközpontba érve boltok, szórakozóhelyek, aranyművesek kínálják szolgáltatásaikat. A kikötőben Branislav Dešković galéria várja a modern művészetet és a  kultúrát kedvelő turistákat. Az Adria legszebb aprókavicsos strandját az "Aranyszarv" (Zlatni Rat 634 m hosszú) itt találhatjuk. A strand kiváló szörfparadicsom, alkalmanként kontinens bajnoki futamokat rendeznek. A búvárkodás, jetski, vízi-sportok rajongói megtalálhatják számításukat.

Milna
A nyugati partszakaszon találjuk Brač legnagyobb és legvédettebb kikötőjét. A települést a XVI. Század végén a Nerežišćeből ideköltözött lakók alapítják. A város magva a Cerinić család kastélya körül fejlődött ki, akik a Szt. Mária templomocska építtetői. Milna a nautikus turizmusáról ismert. Itt megcsodálhatjuk a tengerjáró vitorlásokat, jachtokat.

Bobovišća
A település- valójában pásztorlak. Az első telepesek a törökök elől menekültek ide. A kikötő már az ókorban nagy forgalmat bonyolított le. Itt található Vladimir Nazor költő (1876-1949) családi háza. A sziklafal felett ő építette meg a kilátót a hármas betonoszloppal és frízával (domborművel díszített vízszintes képszék) amelyet Három nővérnek nevezett el. A tenger feletti napos helyen kialakított régi bobovišće faluban található Szt. György temploma (1656-1696) amelyet 1914-ben bővítettek ki. A faluból Milna irányába 15 percnyi gyaloglás után a Szt. Martin ó-horvát templomocskánál (235 m) nyílik kilátás Bračra a szigetekre: Šoltára és Vis irányába a nyílt tengerre.

Nerežišće
A sziget belső vidékein számos kirándulást tehetünk. Egy ritka természeti jelenség a falu főterén található a kápolnán kinőtt fenyőfa.

Supetar
A Szent Péterről elnevezett kikötőváros egyben a sziget fővárosa, lüktető, mozgalmas és számos szórakozóhelyet, szolgáltatást nyújt. Strandjai népesek a vízisportok kedvelői jetski vízibicikli bérlés és vízicsúzdázási lehetőségeket vehetnek igénybe. A Petrinović család mauzóleuma a kikötő közepén található Szt. Péter plébániatemplom, a mellette álló óratorony (régen őrtorony) mind lenyűgöző építmények. Számos üzlet, üzemanyagtöltő állomás, egészségház, halpiac, kávézó, étterem, élőzenés kerthelyiségek várják az idelátogatókat.

Sutivan
Brač sziget észak-nyugati oldalán, Supetar kompkikötő várostól 7 kilométerre található. Nyugodtsága és eredetisége vonzza az idelátogatókat. A 640 főt számláló, állandó lakosságú halászfalu egy igazi tengerparti, mediterrán település. A település számtalan szolgáltatást- búvárklub, boltok, kávézók, posta, fagyizó, fitness club, kerékpár-robogó, csónakkölcsönzés, - kínál. Az 1579-ben épült plébánia templom és az 1635-ben épített Szent Rókus templom meghatározza a település arculatát. A temetőben találjuk, az egyébként kevésbé elterjedt és Horvátországban egyedülálló katakombákat, mely 126 földalatti sírt tartalmaz. A helybéliek turizmussal, mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak.

A sziget jellemző növényzete a pálma, a kaktuszfélék, a különböző fenyőfajták, a citrom, a mandarin és az olajbogyó. A dalmát konyha felfedezésére a kikötő hangulatos éttermei várják az ínyenceket. Az óváros felfedezésével visszatekinthetünk a múltba. A kis kikötő körül nemesi nyaralók együttese sorakozik, melyek homlokzata a XVIII.és XIX.században tényleg hatásos kinézettel rendelkeztek (Kavanjin Jerolim költő kastélya és Marijanović-Drazoević Jankó bástyája). Sutivan az egyik legtisztább része a Dalmát tengerpartnak, amelynek partja kiválóan alkalmas strandolásra, főként kavicsos, köves, és sziklás. A városka nyugati részén található a homokos öböl, amely a kisgyermekes családok kedvelt fürdőhelye.

Splitska
A festői szépségű falucska egy pineák övezte kis öböl partján fekszik. A legenda szerint Diokletianus császár ide száműzte törvénytelen gyermekeit. A település nevét a középkorban kapta, amikor újból beindultak az ókori kőfejtők. A mai település a Ceninić-család 1577-ben emelt várkastélya körül jön létre.

Škrip
A sziget legrégebbi települése, neve a latin scrupus=éles,hatalmas kő-ből ered. Itt található Radojković festői várkastélya amelyben a Helytörténeti Múzeum működik. A kiállított római korból hátrahagyott tárgyak, régészeti gyűjtemények végigkísérik a látogatót a brači történelmen. A škripi kőfejtőkből fejtették a fekete márványt is a tengeri kagyló betétekkel, amelyből a dalmát régió legtöbb korai keresztény bazilikáinak egyházi bútorait faragták.

Pučišća
A falucskába érve romantikus látkép fogad. A szigeten egyedülálló, mészkőből faragott kandeláberek és padok láthatók. A falu elnevezése a latin puteus=edény szóbol ered, ami a jószágok itatására szolgáló sós-édes (bočata) vízű forrásokat jelezte. A mai település jellegzetes kőtetős házaival Caprijano Žuvetić (1467) kastélya és több másik torony körül fejlődött ki.13 tornyot építettek fel, ezért Pučišćet még "Luka-kula" (Tornyos kikötőnek) is nevezték. Itt van Horvátország legismertebb kőfaragó iskolája és a sziget márványbányája. A Brači márvány a washingtoni Fehérház, a bécsi Parlament és a berlini Reichstagban illetve Magyarország parlamentjében is megtalálható, de 1700 évvel ezelőtt a Diocletianus-palota is ebből épült (Split).

Vidova Gora
A 778 méter magas Vidova Gora csúcs a dalmát szigetvilág legmagasabbika. A hegy nevét a csúcstól kb. száz méterre található Szt.Vidus kápolna maradványiról kapta. A gyönyörű kilátás felejthetetlen emlékképet ad a környék szigetvilágáról. Át lehet látni- keleten Pelješac félszigettől, Korčuláig, Visig és a szomszédos Hvar szigetet. A mélyben jól látható, a brači öblök sora és az Adria egyik legszebb aprókavicsos strandja az "Aranyszarv".

Blaca kolostor
A sziklás ösvények a sziget belseje is túrára csalogat. A Blaca Kolostor 1551-ben a törökök elöl, Omis környékéről idemenekült szerzetesek kezdték építeni. Szőlészettel, borászattal, állattenyész-téssel, méhészettel foglalkoztak. Horvátország egyik legnagyobb csillagá-szati teleszkópja üzemelt itt sokáig, ifj.Niko Miličević (1972†)dón szerzetes híres asztronómus csillagvizsgáló volt. Idegen nyelvet is beszélő vezetők segítenek a múlt titkainak feltárásában.

Sumartin

 Brač szigetének keleti csücskén fekszik. A sziget legkeletibb, egyúttal legfiatalabb tengerparti települése. Kompjárat köti össze a túlparti Makarska kikötőjével. Kedvelt nyaralóhely, buja mediterrán növényzetével, hangulatos utcácskáival, kis templomával. A kikötőből rálátás nyílik a szemben fekvő Makarskára, és a Biokovo égnek meredő, kopár hegyeire. Apró kavicsos tengerpartja, kis öblei megkapó látványt nyújtanak.

Selca

Splittől légvonalban 40 km-re délkeletre, a sumartini kompkikötőtől légvonalban 2, közúton 4 km-re északnyugatra fekszik.

Selca első írásos említése még kis pásztortelepülésként 1184-ben a povljai oklevélben történt. Első lakói Gornji Humac területéről települtek át ide és az első időben a szomszédos Povljával együtt a gornji humaci plébániához tartoztak. A 12. és a 14. század között Selca a brači kőbányászat egyik szimbólikus helye volt, mely az itteni élet fő bevételi forrását adta. Az itt bányászott kőből több korabeli templom és számos lakóház épült. A kőbánya felett építették fel a 11. században a kupolás Szent Miklós templomot. A másik fontos megélhetési forrás az állattenyésztés volt. 1614-ben a terület akkori plébánosa arról számol be jelentésében, hogy a szigetnek ezen a keleti részén mintegy harminc pásztorkunyhó áll, közülük egyedül Selca területén nyolcat számoltak.

 1633-ban a helyi kövekből építették fel a település első templomát a Selcai Boldogasszony templomot. Történetének legnagyobb tragédiája 1943. augusztus 9-én következett be amikor az olasz megszállók hat másik brači településessel együtt felgyújtották. A falu három nap és három éjjel égett és a tragédia sebei azóta sem gyógyultak be.

 Murvica

Splittől légvonalban 29 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 13, közúton 49 km-re délkeletre, a sumartini kompkikötőtől légvonalban 22, közúton 30 km-re nyugatra, a Brač-sziget déli partján, a Vidova Gora déli lábánál fekszik. Községközpontjától 5 km-re található. A település régebbi részei nagyrészt már romos házakkal a parttól mintegy száz méterre a Vidova Gora lejtőin fekszenek, míg néhány újabban épült ház a part közelében áll. A település nyugati oldalán található a Dračeva-öböl a kikötőjével.
A település felett 349 méteres magasságban található a Drakonija-barlang, melyet Zmajeva-spiljának, azaz Sárkány-barlangnak is neveznek. A nevet az itt lakó szerzetesek adták egy titokzatos, sárkányt ábrázoló domborműről, melyet itt találtak. A barlang 20 méter hosszú és négy részre oszlik. A sárkányt a 15. században egy ismeretlen szerzetes faraghatta a barlang falába. Az itt lakó szerzetesek építették a Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnájukat is. A sárkány ábrázolás mellett találtak itt bevésve holdat, a keleti oldalon a kápolna felett pedig embert és fészkükben ülő madarakat is, melyek a pogány szláv mitológia jellegzetes elemei. Ezek alapján néhányan azt feltételezték, hogy ezen ábrázolások sokkal régebbiek, mint ahogyan azt eredetileg gondolták. A barlang egykor nyitva volt a látogatók előtt is, akik azonban károkat okoztak benne, így ma már zárva van. Csak szervezett csoportok előzetes bejelentés alapján vezetővel látogathatják. A falutól a barlangig fél órás gyalogút vezet. A barlangtól nagyszerű kilátás nyílik a szomszédos Hvar-szigetre.

Lozisce

Területe már jóval az írott történelem előtt is lakott volt. A felette levő magaslaton találhatók Rat romja, mely Közép-Dalmácia egyik legjobb állapotban fennmaradt erődített településének maradványa. A legrégibb is talált leletek az i. e. 3000 körüli időből származnak, de a település később, a vaskorban is lakott volt. Temetője a ma Bobovišćához tartozó Vičja luka-öbölben volt.

Ložišća alapítói a szomszédos Bobovišćáról származó családok (valószínűleg a Krstulović-Lozić család) voltak. Nevét a környező szőlőültetvényekből (loza = szőlő) származtatják. A település benépesülésében nagy jelentősége volt annak a bevándorlásnak, melynek során a török hódítások következtében a szárazföldről is egyre többen menekültek a szigetekre. Ložišća lakosságának száma gyorsan gyarapodott, nemsokára a régebbi Bobovišćát is megelőzte. Ezért Velo Selonak azaz nagyfalunak, Bobovišćát pedig Malo Selonak, azaz kisfalunak nevezték. Egymás után épületek nagyobb épületei. Közülük kiemelkedik az 1820-ban épített Szent János és Pál plébániatemplom a század végén épített pazar harangtornyával, a 19. század elején épített Nazor-udvarház és a Ferenc József híd, mely az osztrák időszak kiemelkedő emléke.

A település központjában áll a Szent János és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma. A háromhajós templomot 1820-ban építették szabályosan faragott kövekből. 

A Nazor család udvarházát 1870 körül építették a település központja fölé, helyén a század elején egy kisebb raktárház állt gabonatárolóval.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt templom (népies nevén Stomorica) a településtől északra a Supetar felé menő út mellett található.

Ložišća felett találhatók Rat történelem előtti várának maradványai. Egykor a Brač és Šolta szigete közötti átjárót ellenőrizte. Szárazon rakott falainak maradványai gyűrű alakban veszik körül a hegyet. A hegy alatti öbölben előkerült leletek alapján a várat a sziget első kolóniája építette. 

Ložišćától a Vičja lukáig mély völgy vezet le, melyet az itt lezúduló víz mosott ki és amelyet a 19. században kőhíddal hidaltak át. Ezt 1897-ben egy vihar romba döntötte, de rögtön ezután újjáépítették. Erre a híd ívén emléktábla emlékeztet.

Dračevica

Splittől légvonalban 20 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 5, közúton 11 km-re délre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Brač-sziget északnyugati részén, a Nerežišćáról Milnára menő út mellett fekszik.

erülete már a történelem előtti időben is lakott volt. A Nerežišća felé vezető út mellett szárazon rakott fallal megerősített ókori, feltehetően illír halomsír található. A Blaca kolostorhoz vezető régi út mellett, a Szent Tudor templomtól északkeletre római épületmaradványok láthatók.

Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1678-ban épült.

A szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt mai plébániatemploma 1770-ben épült, 1904-ben meghosszabbították.

Mirca

Splittől 16 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Brač sziget északi oldalán, a Supetarról Sutivanra vezető út mentén fekszik. 

Az itt előkerült régészeti leletek alapján megállapítható, hogy település helyén már az ókorban villagazdaságok álltak, melyek romjait később a település lakóházaiba építették be. Valószínűleg az itt talált épületromokról származik Mirca neve is, amely a latin murus főnévből származik és mely falat jelent. 

A település lakóinak fő megélhetési forrása a turizmus. Mircának strandja, kis halászkikötője is van. A supetari kompkikötőtől mindössze néhány kilométerre található, így könnyen megközelíthető. Ezért gyakran keresik fel a turisták. Tervezik egy jachtkikötő építését is. A lakosság egy része olívatermeléssel, földműveléssel és állattartással is foglalkozik.

A fenti települések mindegyikén tekertünk. :)