A Horvátországhoz tartozó Brač (ča horvátul Broc) 396 km² területével az Adriai-tenger harmadik legnagyobb, 778 méter magas Vidova Gorájával pedig legmagasabb szigete. Erről a magaslatról tiszta időben az egész dalmát szigetvilágot belátni: elöl a keskeny és hosszúkás Hvar sziget, mögötte pedig határozottan kiemelkedik az Adriából a Vis sziget.
A közel tizenötezer lakosú sziget déli oldala meredek, sok sziklaszirttel szabdaltan érintkezik a tengerrel. Északi oldala viszont enyhén emelkedő a sziget belseje irányába, úgy 6-700 méteres magasságig. Legmagasabb pontja a 778 méter magas Vidova Gora.
A sziget klímája mediterrán. A téli hőmérséklet 9 °C körül mozog, míg nyáron az átlaghőmérséklet 25 °C.
A sziget belsejében levő medence köves, nehéz munkával megművelt talaján a helyi lakosság mezőgazdasággal foglalkozik. Híres gyümölcstermesztéséről is; (füge, mandula, szentjánoskenyér), valamint boráról: itt készül a híres vugava.
A sziget nagy levendulamezői évente jelentős mennyiségű illóolajat adnak.
Halászata is fejlett, több halkonzervgyár is működik a szigeten.
A sziget mészkövének, és márványbányáinak hírére pedig az Adria palotáin, templomain kívül, mint például a spliti Diocletianus palota, vagy Olaszország sok műemléke, vagy Velence palotái, vagy a washingtoni Fehér Ház is emlékeztetnek.
Bol
A sziget déli partvidékének legrégebbi települése.Szőlészettel és halászattal foglalkoztak, de a Milnaiak mellett ők is a legjobb tengerészek hírnevének örvendtek. A Dominikánus kolostor „Könyörületes Boldogasszony” (1520-ban fejezték be) mely egyben múzeum is, egyedülálló látványosságot kínál, az 1563-ban készült Tintoretto oltárképpel. A kolostorból a városközpontba érve boltok, szórakozóhelyek, aranyművesek kínálják szolgáltatásaikat. A kikötőben Branislav Dešković galéria várja a modern művészetet és a kultúrát kedvelő turistákat. Az Adria legszebb aprókavicsos strandját az "Aranyszarv" (Zlatni Rat 634 m hosszú) itt találhatjuk. A strand kiváló szörfparadicsom, alkalmanként kontinens bajnoki futamokat rendeznek. A búvárkodás, jetski, vízi-sportok rajongói megtalálhatják számításukat.
A nyugati partszakaszon találjuk Brač legnagyobb és legvédettebb kikötőjét. A települést a XVI. Század végén a Nerežišćeből ideköltözött lakók alapítják. A város magva a Cerinić család kastélya körül fejlődött ki, akik a Szt. Mária templomocska építtetői. Milna a nautikus turizmusáról ismert. Itt megcsodálhatjuk a tengerjáró vitorlásokat, jachtokat.
Bobovišća
A település- valójában pásztorlak. Az első telepesek a törökök elől menekültek ide. A kikötő már az ókorban nagy forgalmat bonyolított le. Itt található Vladimir Nazor költő (1876-1949) családi háza. A sziklafal felett ő építette meg a kilátót a hármas betonoszloppal és frízával (domborművel díszített vízszintes képszék) amelyet Három nővérnek nevezett el. A tenger feletti napos helyen kialakított régi bobovišće faluban található Szt. György temploma (1656-1696) amelyet 1914-ben bővítettek ki. A faluból Milna irányába 15 percnyi gyaloglás után a Szt. Martin ó-horvát templomocskánál (235 m) nyílik kilátás Bračra a szigetekre: Šoltára és Vis irányába a nyílt tengerre.
Nerežišće
A sziget belső vidékein számos kirándulást tehetünk. Egy ritka természeti jelenség a falu főterén található a kápolnán kinőtt fenyőfa.
Supetar
A Szent Péterről elnevezett kikötőváros egyben a sziget fővárosa, lüktető, mozgalmas és számos szórakozóhelyet, szolgáltatást nyújt. Strandjai népesek a vízisportok kedvelői jetski vízibicikli bérlés és vízicsúzdázási lehetőségeket vehetnek igénybe. A Petrinović család mauzóleuma a kikötő közepén található Szt. Péter plébániatemplom, a mellette álló óratorony (régen őrtorony) mind lenyűgöző építmények. Számos üzlet, üzemanyagtöltő állomás, egészségház, halpiac, kávézó, étterem, élőzenés kerthelyiségek várják az idelátogatókat.
Sutivan
Brač sziget észak-nyugati oldalán, Supetar kompkikötő várostól 7 kilométerre található. Nyugodtsága és eredetisége vonzza az idelátogatókat. A 640 főt számláló, állandó lakosságú halászfalu egy igazi tengerparti, mediterrán település. A település számtalan szolgáltatást- búvárklub, boltok, kávézók, posta, fagyizó, fitness club, kerékpár-robogó, csónakkölcsönzés, - kínál. Az 1579-ben épült plébánia templom és az 1635-ben épített Szent Rókus templom meghatározza a település arculatát. A temetőben találjuk, az egyébként kevésbé elterjedt és Horvátországban egyedülálló katakombákat, mely 126 földalatti sírt tartalmaz. A helybéliek turizmussal, mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak.
A sziget jellemző növényzete a pálma, a kaktuszfélék, a különböző fenyőfajták, a citrom, a mandarin és az olajbogyó. A dalmát konyha felfedezésére a kikötő hangulatos éttermei várják az ínyenceket. Az óváros felfedezésével visszatekinthetünk a múltba. A kis kikötő körül nemesi nyaralók együttese sorakozik, melyek homlokzata a XVIII.és XIX.században tényleg hatásos kinézettel rendelkeztek (Kavanjin Jerolim költő kastélya és Marijanović-Drazoević Jankó bástyája). Sutivan az egyik legtisztább része a Dalmát tengerpartnak, amelynek partja kiválóan alkalmas strandolásra, főként kavicsos, köves, és sziklás. A városka nyugati részén található a homokos öböl, amely a kisgyermekes családok kedvelt fürdőhelye.
Splitska
A festői szépségű falucska egy pineák övezte kis öböl partján fekszik. A legenda szerint Diokletianus császár ide száműzte törvénytelen gyermekeit. A település nevét a középkorban kapta, amikor újból beindultak az ókori kőfejtők. A mai település a Ceninić-család 1577-ben emelt várkastélya körül jön létre.
Škrip
A sziget legrégebbi települése, neve a latin scrupus=éles,hatalmas kő-ből ered. Itt található Radojković festői várkastélya amelyben a Helytörténeti Múzeum működik. A kiállított római korból hátrahagyott tárgyak, régészeti gyűjtemények végigkísérik a látogatót a brači történelmen. A škripi kőfejtőkből fejtették a fekete márványt is a tengeri kagyló betétekkel, amelyből a dalmát régió legtöbb korai keresztény bazilikáinak egyházi bútorait faragták.
Pučišća
A falucskába érve romantikus látkép fogad. A szigeten egyedülálló, mészkőből faragott kandeláberek és padok láthatók. A falu elnevezése a latin puteus=edény szóbol ered, ami a jószágok itatására szolgáló sós-édes (bočata) vízű forrásokat jelezte. A mai település jellegzetes kőtetős házaival Caprijano Žuvetić (1467) kastélya és több másik torony körül fejlődött ki.13 tornyot építettek fel, ezért Pučišćet még "Luka-kula" (Tornyos kikötőnek) is nevezték. Itt van Horvátország legismertebb kőfaragó iskolája és a sziget márványbányája. A Brači márvány a washingtoni Fehérház, a bécsi Parlament és a berlini Reichstagban illetve Magyarország parlamentjében is megtalálható, de 1700 évvel ezelőtt a Diocletianus-palota is ebből épült (Split).
Vidova Gora
A 778 méter magas Vidova Gora csúcs a dalmát szigetvilág legmagasabbika. A hegy nevét a csúcstól kb. száz méterre található Szt.Vidus kápolna maradványiról kapta. A gyönyörű kilátás felejthetetlen emlékképet ad a környék szigetvilágáról. Át lehet látni- keleten Pelješac félszigettől, Korčuláig, Visig és a szomszédos Hvar szigetet. A mélyben jól látható, a brači öblök sora és az Adria egyik legszebb aprókavicsos strandja az "Aranyszarv".
Blaca kolostor
A sziklás ösvények a sziget belseje is túrára csalogat. A Blaca Kolostor 1551-ben a törökök elöl, Omis környékéről idemenekült szerzetesek kezdték építeni. Szőlészettel, borászattal, állattenyész-téssel, méhészettel foglalkoztak. Horvátország egyik legnagyobb csillagá-szati teleszkópja üzemelt itt sokáig, ifj.Niko Miličević (1972†)dón szerzetes híres asztronómus csillagvizsgáló volt. Idegen nyelvet is beszélő vezetők segítenek a múlt titkainak feltárásában.
Sumartin
Brač szigetének keleti csücskén fekszik. A sziget legkeletibb, egyúttal legfiatalabb tengerparti települése. Kompjárat köti össze a túlparti Makarska kikötőjével. Kedvelt nyaralóhely, buja mediterrán növényzetével, hangulatos utcácskáival, kis templomával. A kikötőből rálátás nyílik a szemben fekvő Makarskára, és a Biokovo égnek meredő, kopár hegyeire. Apró kavicsos tengerpartja, kis öblei megkapó látványt nyújtanak.
Selca
Splittől légvonalban 40 km-re délkeletre, a sumartini kompkikötőtől légvonalban 2, közúton 4 km-re északnyugatra fekszik.
Selca első írásos említése még kis pásztortelepülésként 1184-ben a povljai oklevélben történt. Első lakói Gornji Humac területéről települtek át ide és az első időben a szomszédos Povljával együtt a gornji humaci plébániához tartoztak. A 12. és a 14. század között Selca a brači kőbányászat egyik szimbólikus helye volt, mely az itteni élet fő bevételi forrását adta. Az itt bányászott kőből több korabeli templom és számos lakóház épült. A kőbánya felett építették fel a 11. században a kupolás Szent Miklós templomot. A másik fontos megélhetési forrás az állattenyésztés volt. 1614-ben a terület akkori plébánosa arról számol be jelentésében, hogy a szigetnek ezen a keleti részén mintegy harminc pásztorkunyhó áll, közülük egyedül Selca területén nyolcat számoltak.
1633-ban a helyi kövekből építették fel a település első templomát a Selcai Boldogasszony templomot. Történetének legnagyobb tragédiája 1943. augusztus 9-én következett be amikor az olasz megszállók hat másik brači településessel együtt felgyújtották. A falu három nap és három éjjel égett és a tragédia sebei azóta sem gyógyultak be.
Splittől légvonalban 29 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 13, közúton 49 km-re délkeletre, a sumartini kompkikötőtől légvonalban 22, közúton 30 km-re nyugatra, a Brač-sziget déli partján, a Vidova Gora déli lábánál fekszik. Községközpontjától 5 km-re található. A település régebbi részei nagyrészt már romos házakkal a parttól mintegy száz méterre a Vidova Gora lejtőin fekszenek, míg néhány újabban épült ház a part közelében áll. A település nyugati oldalán található a Dračeva-öböl a kikötőjével.
A település felett 349 méteres magasságban található a Drakonija-barlang, melyet Zmajeva-spiljának, azaz Sárkány-barlangnak is neveznek. A nevet az itt lakó szerzetesek adták egy titokzatos, sárkányt ábrázoló domborműről, melyet itt találtak. A barlang 20 méter hosszú és négy részre oszlik. A sárkányt a 15. században egy ismeretlen szerzetes faraghatta a barlang falába. Az itt lakó szerzetesek építették a Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnájukat is. A sárkány ábrázolás mellett találtak itt bevésve holdat, a keleti oldalon a kápolna felett pedig embert és fészkükben ülő madarakat is, melyek a pogány szláv mitológia jellegzetes elemei. Ezek alapján néhányan azt feltételezték, hogy ezen ábrázolások sokkal régebbiek, mint ahogyan azt eredetileg gondolták. A barlang egykor nyitva volt a látogatók előtt is, akik azonban károkat okoztak benne, így ma már zárva van. Csak szervezett csoportok előzetes bejelentés alapján vezetővel látogathatják. A falutól a barlangig fél órás gyalogút vezet. A barlangtól nagyszerű kilátás nyílik a szomszédos Hvar-szigetre.
Lozisce
Területe már jóval az írott történelem előtt is lakott volt. A felette levő magaslaton találhatók Rat romja, mely Közép-Dalmácia egyik legjobb állapotban fennmaradt erődített településének maradványa. A legrégibb is talált leletek az i. e. 3000 körüli időből származnak, de a település később, a vaskorban is lakott volt. Temetője a ma Bobovišćához tartozó Vičja luka-öbölben volt.
Ložišća alapítói a szomszédos Bobovišćáról származó családok (valószínűleg a Krstulović-Lozić család) voltak. Nevét a környező szőlőültetvényekből (loza = szőlő) származtatják. A település benépesülésében nagy jelentősége volt annak a bevándorlásnak, melynek során a török hódítások következtében a szárazföldről is egyre többen menekültek a szigetekre. Ložišća lakosságának száma gyorsan gyarapodott, nemsokára a régebbi Bobovišćát is megelőzte. Ezért Velo Selonak azaz nagyfalunak, Bobovišćát pedig Malo Selonak, azaz kisfalunak nevezték. Egymás után épületek nagyobb épületei. Közülük kiemelkedik az 1820-ban épített Szent János és Pál plébániatemplom a század végén épített pazar harangtornyával, a 19. század elején épített Nazor-udvarház és a Ferenc József híd, mely az osztrák időszak kiemelkedő emléke.
A település központjában áll a Szent János és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma. A háromhajós templomot 1820-ban építették szabályosan faragott kövekből.
A Nazor család udvarházát 1870 körül építették a település központja fölé, helyén a század elején egy kisebb raktárház állt gabonatárolóval.
A Szűz Mária tiszteletére szentelt templom (népies nevén Stomorica) a településtől északra a Supetar felé menő út mellett található.
Ložišća felett találhatók Rat történelem előtti várának maradványai. Egykor a Brač és Šolta szigete közötti átjárót ellenőrizte. Szárazon rakott falainak maradványai gyűrű alakban veszik körül a hegyet. A hegy alatti öbölben előkerült leletek alapján a várat a sziget első kolóniája építette.
Ložišćától a Vičja lukáig mély völgy vezet le, melyet az itt lezúduló víz mosott ki és amelyet a 19. században kőhíddal hidaltak át. Ezt 1897-ben egy vihar romba döntötte, de rögtön ezután újjáépítették. Erre a híd ívén emléktábla emlékeztet.
Dračevica
Splittől légvonalban 20 km-re délkeletre, a supetari kompkikötőtől légvonalban 5, közúton 11 km-re délre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Brač-sziget északnyugati részén, a Nerežišćáról Milnára menő út mellett fekszik.
erülete már a történelem előtti időben is lakott volt. A Nerežišća felé vezető út mellett szárazon rakott fallal megerősített ókori, feltehetően illír halomsír található. A Blaca kolostorhoz vezető régi út mellett, a Szent Tudor templomtól északkeletre római épületmaradványok láthatók.
Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1678-ban épült.
A szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt mai plébániatemploma 1770-ben épült, 1904-ben meghosszabbították.
Mirca
Splittől 16 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Brač sziget északi oldalán, a Supetarról Sutivanra vezető út mentén fekszik.
Az itt előkerült régészeti leletek alapján megállapítható, hogy település helyén már az ókorban villagazdaságok álltak, melyek romjait később a település lakóházaiba építették be. Valószínűleg az itt talált épületromokról származik Mirca neve is, amely a latin murus főnévből származik és mely falat jelent.
A település lakóinak fő megélhetési forrása a turizmus. Mircának strandja, kis halászkikötője is van. A supetari kompkikötőtől mindössze néhány kilométerre található, így könnyen megközelíthető. Ezért gyakran keresik fel a turisták. Tervezik egy jachtkikötő építését is. A lakosság egy része olívatermeléssel, földműveléssel és állattartással is foglalkozik.
A fenti települések mindegyikén tekertünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése