Budapestre kellett utaznom, mert Wili első kerekében eltört egy küllő. Igyekeztem Kecskeméten javíttatni, de eredménytelenül. Két helyen is azt mondták, hogy több,mint 1 hét... Ebbe nyilván nem egyezhettem bele... :D Budapesten kaptam egy címet, ahol még aznap orvosolták a problémámat. Kb. 15 perc volt az az az idő, amit a küllőcserével töltött az úr.
Ezután tekertem egyet a budai dombok között. A Hármashatár-hegy volt az első uticélom.
A Bécsi út mellett parkoltam le, ami azért bizonyult rossz ötletnek, mert át kellett tekernem egy hegyen, hogy rátérhessek arra az útra, amely a Hármashatár-hegyre vezet. Már az elején komoly gondjaim támadtak, a Kiscelli utcán és a Nyeregtető utcán is tolni kellett a bringát. Ez egy kicsit elkeserített, de mindegy, ha tolni kell, hát tolni kell! :)
Amikor felértem a hegyre, nem találtam a kilátóhoz vezető utat. Mindkét aszfaltos lehetőséget kipróbáltam, de mindkettő zsákutca volt. Egyik egy étterembe, a másik egy kempingben végződött. Már csak egyetlen lehetőség maradt, amit korábban kizártam, mert nem aszfaltos. Semmi tábla nem jelzi, de gondoltam, hogy elindulok rajta gyalog, meglátjuk, mi lesz. Nem is kellett csak néhány 10m-t menni, amikor megláttam a kilátót. :)
Fantasztikus látvány tárul elénk a kilátóból, egyszer mindenkinek látnia kell. :)
Éppen zajlott egy gyalogos teljesítménytúra, melynek egyik frissítő állomása a kilátó alsó szintjén volt, a felső szinten pedig csajok készültek jógaórára.
Visszagyalogoltam az aszfaltig, majd a János-hegy felé vettem az irányt. A Budakeszi úton haladtam felfelé, szépen lassan. Amikor letértem a hegyre vezető útra, már jóval elmúlt 7 óra. Az út melletti fák tovább növelték az este érzését, mert elvették a napfényt. Kicsit megijedtem, mert nem tudtam, hogy mennyi idő alatt érek fel és a a környék is kihalt volt. Nem szerettem volna, hogy rám sötétedjen...
Tekertem komótosan felfelé, néhány futóval találkoztam. Jól tekerhető volt az út, egészen addig, míg rá nem fordultam a z Erzsébet-kilátóhoz vezető útra. Wilmos hamar ledobott, ismét toltam. :) Szerencsére nem volt hosszú útszakasz. A kilátóba sajnos nem tudtam felmenni, mert 8-kor bezárt, így a kilátás elmaradt. Nem baj, úgyis szeretnék a Zolival is eltekerni ide, majd igyekszünk korábbi időpontban érkezni. :)
Körbejártam a kilátót, készítettem néhány fotó és már gurultam is lefelé. A Budakeszi útra már világítással kellett érkezni, menthetetlenül sötétedett. Az volt a tervem, hogy legurulok a rakpartig, hogy ne kelljen ismét dobokat járnom a budai éjszakába, de mivel a arra hosszabb volt, így utolsó pillanatban mégis a rövidebb út mellett döntöttem. Nem tudom miért, talán azért, mert gurulás közben elfelejtettem, hogy milyen felfelé tekerni. Amikor ismét szembesültem a dombokkal, akkor megállapítottam, hogy nem túl sok eszem van. :D
A Kiscelli úton ismét toltam, annyira meredek, hogy legurulni sem mertem. :) Innen viszont már nagyon hamar az autóhoz értem, bepakoltam, cipőt cseréltem és este 10-kor már haza is indulhattam a családhoz.
Az egész táv mindössze 37 km volt, csak sajnos én mindig síkban gondolkodom. Arra gondoltam, hogy az nézelődéssel együtt is 2-3 óra lesz. Hát nem annyi volt... :) Nem tudom, hogy valaha képes leszek dombos részen nem síkon élőként gondolkodni... Szerintem nem, nem először jártam így, menthetetlen vagyok! :)
STRAVA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése