𝔽𝕚𝕟𝕚𝕤𝕙𝕖𝕣 𝕧𝕒𝕘𝕪 𝕒 𝔹𝕚𝕜𝕚𝕟𝕘𝕄𝕒𝕟 ℂ𝕠𝕣𝕤𝕚𝕔𝕒 𝕧𝕖𝕣𝕤𝕖𝕟𝕪𝕖𝕟!
Nagy álmod volt, egy tételt kipipálhatsz a bakancslistádon. ✅
Korzika a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete, igazi kis paradicsom. Ezer méter fölé emelkedő hegyláncokon tekerhettél, szurdokvölgyekbe gurulhattál, láthattad a fürdésre csábító tenger ezer arcát. A part mentén kanyargó szerpentineken, a tengerparti városkákban, kis falvakban áthaladva biztosan érezted, hogy micsoda beteljesülés ez, a hónapokig tartó készülés után.
Talán az extrém szint (18500m) is vonzott, hogy kipróbáld magad, megtudd azt, hogy alföldi bringásként mire vagy képes, hiszen többszáz km-t is el lehet a környékünkön bringázni úgy, hogy a szint nem lesz több 50 méternél.
Ｍ Ｅ Ｇ Ｃ Ｓ Ｉ Ｎ Á Ｌ Ｔ Ａ Ｄ！！！！
Tudom, hogy az elmúlt hónapok több szempontból nehezek voltak számodra, de végül elérted, amit szerettél volna. Nagyon tudatosan és példátlan kitartással készültél, tiszta szívemből kívántam, hogy mindezt siker koronázza.
Kerékpározunk jó néhányan, divatos lett ez a szabadidős tevékenység. Munka után vagy hétvégente felülünk a bringára, s egyedül vagy haverokkal, olykor a családdal elbringáz(gat)unk a lakóhelyünk körül, vagy a Balaton, a Velencei-tó körül, esetleg valamelyik dombságon. Tudjuk jól, mit jelent, amikor két-három vagy négy órát nyeregben töltünk, jó pár megállás mellett, fagyizással, sörözéssel, aztán meg itt fáj, ott fáj, mikor érünk már haza? Dombokra fel, hogy levegőt is alig kapunk, nyeregből kiállás, de nem bírja a lábunk, olykor toljuk, tűző napon, vagy amikor elkap egy-egy zápor, esetleg szép kis oldalszelet vagy szembeszelet kapunk. Igen, vannak emlékeink a kerékpározásról, de ez MÁS! Elképzelni sem tudjuk milyen 67,5 óráig úton lenni, egyedül, éjjel-nappal, távol minden komforttól, otthoni kényelemtől és megmászni ennyi hegyet, megtenni ennyi km-t.
Emlékszem az első utadra… 😊
Fogalmam sincs, hogy követte második.😆11 éve kerékpározunk, eleinte túrázósan, málhákkal, 30 km-re is 3 napi hidegélelemmel, 😊 gyereküléssel, majd gyermekvontatóval, trekkinggekkel.
😊2016. októberében született az első bejegyzés a blogunkban országúti kerékpárról, vagyis nincs még 6 éve, hogy más alapokra helyezted az egészet. Túl vagy annyi letekert kilométeren, amennyit legtöbbünk egész életében sem fog lenyomni. Amikor mi beugrunk az autóba, hogy megnézzük a Giro’d Italia befutóját Balatonfüreden, akkor Te bringára pattansz és odatekersz. Bakony, Pilis, Mátra, Balaton, s a határon túl is, Szlovákia, Ausztria, Horvátország, Olaszország, s ki tudja még hány helyen tekertél. 200-300-400-600-1000 km-es utak tucatjai. Nem tudom hány SR címet szereztél már meg, azt viszont tudom, hogy igazán akkor érzed jól magad, ha a táv 200 kilométer felett van. Ez az Te szinted... Ultra szint... Ultrakerékpáros vagy, aki hosszútávon kerékpározik, megaméterekben méri a tekeréseit.
Elhivatottság? Igen. Szenvedély? Igen. Őrültség? Nem! Mindössze a kerékpározás, a természet és a sport, valamint ezek együttes élménye, szeretete. S ezt csak így lehet csinálni, ahogyan Te is: alázattal, szerényen, céltudatosan, megfelelő fizikai erőnléttel, kivételesen erős lelki tartással, mindent tudatosan előre megtervezetten. Az ultrakerékpárosnak az ereje a fejében van.
Annyira boldog vagyok, hogy megcsináltad!!! 1000 km, 18500 m szint, egy 16,11 kg összsúlyú kerékpár, amely súly magában foglalja a kerékpár mellett, a több napra való teljes felszerelést is! (szerszám, váltó és esőruha,lámpák, kulacsok, kötelező felszerelések, kütyük.) Ez a 16.11 kg volt a társad az elmúlt 67,5 órában!
…és MEGCSINÁLTAD!!! Tiszta szívből gratulálok!!! ❤️❤️❤️❤️
Tudd, hogy mindig támogatni foglak.❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése