Kalandjaink... : Montenegró

Már a cím is utal rá, hogy idén ismét Montenegróba utaztunk. Ennek előz 12-ménye, hogy nem tudtunk döntést hozni arról, hova is menjünk. Zalán nagyon szereti a homokos tengerpartot, ezért ráhagytuk, menjünk ismét oda, ahova tavaly. Valójában nekem sem volt ellenemre. Azt azért tudni kell, mi még soha nem mentünk 2x ugyanoda nyaralni. Most fordult velünk elő először.

Augusztus 12.- én hajnali 2:00 órára volt állítva az ébresztő azzal a céllal, hogy 3:00 órakor el tudunk indulni. Persze nem sikerült, 4:00 órakor gurultunk ki a kapun.

Nem sikerült olyan szuperül a határátlépés, mint tavaly 170 percet rostokoltunk Röszkénél.

2 nap Fekete - tó (Black Lake)

A Fekete-tó (szerbül: Црно језеро / Crno jezero) Montenegróban, a Durmitorban található jégvájta tengerszem. 1416 méteres tengerszint feletti magasságon helyzkedik el.

A Fekete-tó Zabljak városa mellett, a Durmitor Nemzeti Parkban helyezkedik el, a Međed csúcs (Medve-csúcs, 2287 m) északkeleti lábánál.

A Durmitor Nemzeti Park 18 gleccsertava (tengerszeme) közül ez a legnagyobb, az 515 m²-es területével. A tó két részből áll, ugyanis száraz időszakban egy Struga (átjáró) a Veliko (nagy) és a Malo (kis) Crno jezerora osztja a vízfelületet. A nagy tónak dupla akkor a felszíne, viszont fele akkora a térfogata. A két tó 1155 m hosszú, a legszélesebb részén 810 méteres. A Durmitor legnagyobb mélységű tava, a legnagyobb vízállás esetén a kis tó a legmélyebb részén 49 m.

A tó körüli erdőségben a rovarevő kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) található meg, mint jégkorszaki maradványfaj.

A tó állandó befolyója a Mlinski patak (Malom-patak), időszakosan a Točak-forrás. A legnagyobb vízmennyiséget mégis az időszakos Čelinán keresztül kapja, amely a kis tó feletti karsztforrás-rendszer a Međed lábánál. Májusban, hóolvadás idején a felszín alatti karsztos üregek telítődnek és nagy vízhozzammal, vízesések és zúgók formájában táplálják a tavat. A hegyoldalon lezúduló, nagy mennyiségű vizek a tó környezetében lévő gyalogösvényt is elárasztva jutnak a tómederbe. A feltöltődés gyorsaságát mutatja, hogy így 2 nap alatt telítődik az előtte leürült tó.

A tóból kifolyója, a keleti oldalon az Otoka-patak, amely Žabljaknál egy víznyelőben tűnik el. Innentől a felszín alatt, a hegy belsejében folytatja az útját, hogy 9 nap elteltével, 10 km-rel távolabb és 820 m-rel alacsonyabban törjön a felszínre. Júliusra a patak kiszárad. Ezután a kis tó medrének alján található víznyelők lépnek működésbe. A vizek a felszín alatt 8 nappal később, 20 km-rel messzebb és 738 m-rel alacsonyabban jutnak a felszínre a Komarnica-völgyben. Ilyenkor megfordul a vízáramlás és a Struga kiszáradásáig a nagy tóból a kis tóba jut a víz.

A vízjárás igen jelentős, akár 5 m-t is változhat a vízszint.

3.nap: Pedlo hágó (1907m)

Reggeli ébredés után irány a Voli! ☺️ Legurultunk a Tomival, próbálok benenni az ajtón, de nem nyílik. 3 próba után rájöttem, vasárnap van. Ez már tavaly sem ment, nem tudtam megszokni, hogy vasárnap nincs nyitva kereskedelmi üzlet. :D Végül a pékségnél vásároltunk szendvicset, virslis, valamint almás pékárut.

Délig tanakodtunk, hogy induljunk vagy ne, mert a sötét eső felhők itt kavarogtak felettünk, olykor gyenge szitálással. Végül a bátorság győzött. ☺️ A karaván elindult.

Az út szinte végig emelkedett, ennek megfelelően haladtunk. Flofyt néhány km után fárasztani kellett, hogy nyugisaban feküdjön a szállítóban.

A Prevoj Sedlo (Sedlo hágó) a Durmitor egyik kedvelt útvonala. Montenegro legcsodálatosabb nemzeti parkja az ország északi részén, a Durmitor hegységben található. A terület 1980 óta az UNSECO világörökségi védelme alatt áll. Már messziről látható, hogy igazi magashegységgel van dolgunk, legmagasabb csúcsa a Bobotov Kuk 2523 m. Jellemzői a fehér mészkősziklák és smaradzöld tengerszemek. De itt található az utolsó balkáni gleccsermaradvány, a Debeli Namet.

A Sedlo-hágó (1907 m) Montenegró legmagasabb közúti hágója, amely mindkét oldalról fantasztikus kilátást kínál. A hágó tetejére érve gyönyörködtünk a Valovito Jezero tó panorámájában és a Stožina éles sziklájában (1905 m). A festői út vezetett tovább Virak faluba és a hullámos Jezerska Površ fennsíkon át Žabljakra.

Kövesd élőben Montenegróban :)

Útközben megálltunk málnát szüretelni. Nagy területen érett, édes, nagyon finom málnát zabálhattunk. Még Flofy is megtanulta csemegézni. )

"Bármikor visszatérnék habozás nélkül. Az esték ugyan hűvösek voltak, vacsorázni nem mindig volt hol, az éttermek tömve voltak, órákat jártunk egy szabad asztalért, de ezzel együtt is fantasztikus volt a Durmitor Nemzeti Park szélén." - ezt írtam tavaly és ez ebben az évben is tökéletesen igaz. ☺️

Következő reggel elhagytuk a szállásunkat és Ulcinj felé vettük az irányt. Persze egyelőre csak gondolatban, mert megálltunk a Zsabljak melletti Savin Kuk lábánál azzaé a céllal, hogy felmegyünk a hegycsúcsra. Zalánnal a felvonót választottuk, Zoli és Tomi gyalog jött fel a Flofyval.

Háááát... Szavak nincsenek arra, ami fent várt ránk. Tudtuk, hogy haladnunk kellene, mert Ulcinj messze van, de nem tudtunk mozdulni. Hosszasan néztünk, néztünk és néztünk. BÁMULATOS a látvány!

Visszafelé ugyanúgy közlekedtünk, így mi előbb leértünk. Beülltünk egy étterembe, mert nagyon-nagyon szomjasak voltunk. Várakozás közben megéheztünk és kikértünk ételeket mire a fiúk megérkeztek. Nagyon finomak voltak. :)

Sőtétben érkeztünk ... Nagyon jó érzés volt visszatérni. Tavaly a fenti apartmanban laktunk, idén az alsó lett a miénk, ami a kutya miatt szerencsésebb.

Beköltöztünk...

Akövetkező napokban volt itt minden... Standolás, találkozás a Hugiékkal, közös strandolás, közös vacsora, okra fesztivál, vizibiciklizés.... Élveztük, hogy nyaralunk, élveztük, hogy együtt vagyunk, élveztük, hogy jüűól vagyunk. Igazi önfeledt napokat éltünk. Számomra az egyik legjobb, hanem a legjobb nyaralásunk az idei.