Egyéjszakás kaland Óbányán

 

Pénteki elfoglaltság miatt csak szombaton, reggeli után indultunk a Mecsekbe. Óbánya volt a célpont. Pár éve már jártunk itt gyalog is, kerékpárral is, itt a blogban is írtam róla. 

(Ezen a ponton jegyzem meg, hogy ez a blog kerékpáros blognak indult, aztán kiegészült gyalogos túrákkal, nyaralásokkal,  most pedig a lakóautós élmények is ide kerülnek. Gondolkodtam, hogy újat kezdjek vagy a jelenlegit változtassam a mi változásinkhoz, végül az utóbbi mellett döntöttem. Ez is a mi életünk, számtalan átfedés lesz a kirándulásokban, hiszen bringákat is fogunk vinni magunkkal.)

A falucska egyetlen parkolójában alig volt hely, sokan túráznak hideg időben is. Végül a közepén áltunk meg.

Nem foglalkoztunk a szintezéssel, érkezés után azonnal útnak indultunk. A falucska egyetlen útján  végighaladva elértük az Öreg-patak medrét, annak mentén haladtunk, többször átkelve a patakon. Nyáron nagyon jó móka, kifejzetten élvezhető, ha az ember lába vizes lesz. 3-4 fokban mindent megtettünk azért, hogy száraz maradjon a cipőnk és a zoknink. Nagyon erős szél fújt, szerencsére leggyakrabban csak a hangját hallottuk, illetve láttuk a lombkoronán, ha felfelé néztünk. A völgyben szélcsendben tudtuk csodálni a varázslatosan szép, aranyló tájat. Vidáman, beszélgetve haladtunk a bokáig érő levéltengerben, időnként lábainkkal meg-meg rugdosva őket.

Kisújbányánál némi széthúzás következett, Zalán szerette volna, ha visszafordulunk. Én a továbbhaladás mellett szavaztam, hiszen 900 m-re volt tőlünk a Cigány-hegyi kilátó. Igaz, hogy erős szintemelkedéssel. Zoli pártatlan maradt, így nekem kellett Zalánt rábeszélni, hogy felmenjünk. Én rábeszéltem, Zoli pedig felhúzta-tolta-vonszolta :D  a hegyre. 

A kilátón már érzékeltük a viharos szelet, a telefont alig tudtam tartani amíg megörökítettem a bámulatosan szép látványt. 

Visszafelé gyorsabbra kellett venni a lépteinket, mert szerettünk volna sötétedés előtt visszaérni Lidihez. Az is egy fontos érv volt, hogy a kilátóra megizzadva érkeztünk, a hideg szél miatt fázni kezdtünk, a hőmérséklet a völgyben is csökkenni kezdett, időnként nagyon hideg hullámokon haladtunk át. Emellett fáradtak és éhesek voltunk, szóval igyekeztünk. 

Ürült a parkoló, átálltunk éjszakai alvóhelyünkre.

Vacsora után játszottunk, tv-t néztünk, majd nyugovóra tértünk. Éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy kopog az eső a lakón. Abban a pillanatban kipattant a szemem és élvezettel, csodálattal hallgattam. Imádom. :) Néhány perccel később már azt láttam a tetőablakon, hogy hó is vegyül az eső közé, majd fél óra múlva már havas volt a tetőablak.  

chill-relax-snow

Nagyon boldog voltam... Szeretem a hálónk ablakait.  Megmutatja a világ a sokszínűségét. Semmihez nem hasonlítható érzés. Bent meleg, a szeretteim álomországban, én pedig gyönyörködöm az ablak nyújtotta változatosságban.  Hol telihold, hol többszáz csillag, hol eső, hol hó kacsint vissza rám. 

Reggel mire felébredtem Zoli már elment Flofyval futni, felmentek a szemben lévő hegyre. 

Lassú ébredés után elkészült a reggeli, elfogyasztottuk, felöltöztünk és elindultunk az Óbányai kilátóhoz.

Hidegebb volt, mint tegnap. Az erdőben a hó ráült a levelekre. Csodálatos helyen sétáltunk ismét, a környéket csak ajánlani tudom.

Sárosan, átfázva értünk vissza a Lidihez, ahol elfogyasztottuk az ebédet, majd egy kis délutáni szieszta is belefért az időnkbe, hiszen az új szlogenünk: Nem sietünk sehova! :) 

Késő délután felszedtük a horgonyt és elindultunk haza. Tankoltunk, Mol turistáskodtunk és megállapítottuk, hogy csodálatos volt ez az egyéjszakás kaland Lidivel. 

Első kalandunk Lidivel

Lakóautóval utazni egy sokoldalú élményt adó lehetőség.

A pár héttel ezelőtti 4 nap csodálatos volt,  amely egy nagy szerelem kezdete,  számunkra örök élmény marad. 

Ott állunk meg, ahol szeretnénk, nincsenek többé korlátok az utazásban. Nem sietünk sehová, nem szenvedünk hiányt semmiben. A lakóautó szélvédője előtt elterülő út csakis ránk vár, hogy felfedezhessük a világot. A technológia fejlődésével, a lakóautók már nagyobb felszereltséggel és komforttal rendelkeznek, mint egynémely szálláshely. Minden igényt kielégítő eszköz, amellyel belevághatunk az ismeretlenbe. Fantasztikus szabadságérzetet ad, eszméletlen jó érzés, hogy az otthonod mögötted, a világ előtted. 

"Egyszer túllépek majd talán az álmokon, de amíg nem muszáj addig álmodom" - ez a dalszöveg ismétlődik folyton a fejemben, október 27. óta.

Az álomból valóság lett, az udvarunkban áll Lidi :) Lidi, alias SunLiving Lido M50SL.

Számomra ez maga a csoda. Alig hiszem el! 

Egy esős pénteki napon gurult be először az udvarunkba, majd egy hétig tartó felkészülés és teljes tisztálkodás után az első közös kalandunk a Pilisbe vezetett.  Pénteken indultunk el, annak ellenére, hogy hétvégi 3 napból csak 1 napra jósoltak jó időt. Pénteken és vasárnap is esett, csak szombaton volt jó idő, de akkor nagyon. :) 

Sötét volt már, amikor leparkoltunk az éjszakai alvóhelyünkön. Az első szintezés elég jól ment, két szintezőék és egy telefonos applikáció nyújtott benne segítséget. 

A hétvégére csirkepörkölttel készültem, az idő rövidsége miatt nem szerettem volna főzéssel vesződni. Egy nagy hűtőgép - külön fagyasztóval - áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ne halljunk éhen és legyen behűtött sör és cider is. :) Vacsora, mosogatás és zuhanyzás után az első éjszakát teljesen végig aludtam,  egy cseppet sem zavart, hogy magunk vagyunk az erdőben, a semmi közepén, 8-10 km-re a civilizációtól. Ennek persze nem a határtalan bátorságom az oka, hanem az, hogy Zoli ott van mellettem, bátran és teljes nyugalommal bízom rá magam.

Reggel pihenten és boldogan ébredtem.  Éppen végeztünk a reggelivel, amikor a srácok megérkeztek.

Zoli a bringás csapattal tekeni indult, mi pedig (Zalán, én és Flofy) a Dera-szurdokot, a Zsivány-sziklákat néztük meg. Kriszta volt a segítségünkre, akit a testvére, Zsuzsi is elkísért.

A túránkat egy cukrászdában zártuk. :)