Lakóautóval utazni egy sokoldalú élményt adó lehetőség.
A pár héttel ezelőtti 4 nap csodálatos volt, amely egy nagy szerelem kezdete, számunkra örök élmény marad.
Ott állunk meg, ahol szeretnénk, nincsenek többé korlátok az utazásban. Nem sietünk sehová, nem szenvedünk hiányt semmiben. A lakóautó szélvédője előtt elterülő út csakis ránk vár, hogy felfedezhessük a világot. A technológia fejlődésével, a lakóautók már nagyobb felszereltséggel és komforttal rendelkeznek, mint egynémely szálláshely. Minden igényt kielégítő eszköz, amellyel belevághatunk az ismeretlenbe. Fantasztikus szabadságérzetet ad, eszméletlen jó érzés, hogy az otthonod mögötted, a világ előtted.
"Egyszer túllépek majd talán az álmokon, de amíg nem muszáj addig álmodom" - ez a dalszöveg ismétlődik folyton a fejemben, október 27. óta.
Az álomból valóság lett, az udvarunkban áll Lidi :) Lidi, alias SunLiving Lido M50SL.
Számomra ez maga a csoda. Alig hiszem el!
Egy esős pénteki napon gurult be először az udvarunkba, majd egy hétig tartó felkészülés és teljes tisztálkodás után az első közös kalandunk a Pilisbe vezetett. Pénteken indultunk el, annak ellenére, hogy hétvégi 3 napból csak 1 napra jósoltak jó időt. Pénteken és vasárnap is esett, csak szombaton volt jó idő, de akkor nagyon. :)
Sötét volt már, amikor leparkoltunk az éjszakai alvóhelyünkön. Az első szintezés elég jól ment, két szintezőék és egy telefonos applikáció nyújtott benne segítséget.
A hétvégére csirkepörkölttel készültem, az idő rövidsége miatt nem szerettem volna főzéssel vesződni. Egy nagy hűtőgép - külön fagyasztóval - áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ne halljunk éhen és legyen behűtött sör és cider is. :) Vacsora, mosogatás és zuhanyzás után az első éjszakát teljesen végig aludtam, egy cseppet sem zavart, hogy magunk vagyunk az erdőben, a semmi közepén, 8-10 km-re a civilizációtól. Ennek persze nem a határtalan bátorságom az oka, hanem az, hogy Zoli ott van mellettem, bátran és teljes nyugalommal bízom rá magam.
Reggel pihenten és boldogan ébredtem. Éppen végeztünk a reggelivel, amikor a srácok megérkeztek.
Zoli a bringás csapattal tekeni indult, mi pedig (Zalán, én és Flofy) a Dera-szurdokot, a Zsivány-sziklákat néztük meg. Kriszta volt a segítségünkre, akit a testvére, Zsuzsi is elkísért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése