Jelen kerékpártúránkat egy sajnálatos esemény ihlette. Rekordokat döntögető áradás van a Dunán, s azt gondoltuk: nézzünk szét a környéken. Délben indultunk, mert eredetileg (én) csak Tassig készültem. :) Jó széllel hamar elértük a Pákász környékét, de éppen 1 órával azelőtt zárták le, ahogy odaértünk. Civilek már nem mehettek oda, csak szakemberek.
Láttuk az elvégzett munkát, végig volt homokzsákkal pakolva az út.
Sajnos aznap este 22 órakor áttörte a víz a gátat és másnap már így nézett ki ugyanez az út:
A zsiliphez sem lehetett lemenni, hiszen az odavezető híd is víz alatt volt.
Így ott és akkor hoztuk meg a döntést, irány Dunavecse a gáton!
Szalkig
semmi extra, csupán itt-ott láttunk a távolban egy kis vizet, de ott
már szintén le volt zárva az út. Láttunk, amint a korábbi komphoz
levezető úton már víz van, keresztben folyik át rajta.
Egyetlen nappal később: (egy ismerős a Facebookon azt írta: "a víz csak jött és végzett a bányatóval is".
Folytattuk utunkat Dunavecsére, ahol a helyzet már drasztikusabb volt. A kerékpárút víz alatt, csak a régi főúton tudtunk továbbhaladni.
A híd alatt:
Úgy döntöttünk, hogy eddig tekertünk 32,34 km-t, és belefér még egy kicsi. :) Elsősorban a kedvemért áttekertünk Dunaújvárosba, és a McDonaldsban pótoltuk az elégetett kalóriákat. :) Persze a "kicsi", az még plusz 13 km volt, mert amikor odaértünk éppen 45 km-t mutatott az órám. :D Megettünk, megittunk mindent amit, csak szerettünk volna és 18 órakor elindultunk haza. Már korábban eldöntöttük, hogy visszafelé nem az aszfalt nélküli gáton tekerünk, hanem a főúton. Jól haladtunk, a szalki bekötőútnál egy két perces pihi, illetve Tasson a fagyizónál egy 15 perces és 20 óra 30 percre már itthon is voltunk. :)
Még néhány kép, az elárasztott területről:
 |
| Előtte... |
 | |
| Utána... |
S végül a kisfiam kedvenc helye:
 |
| Előtte... |
 |
| Utána... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése