Ilyen előzmények után vártuk nagyon, hogy elérkezzen a várva várt hétvége...
Kicsit izgatottak voltunk az időjárás miatt, mert az elmúlt hetekben olyan szép idő volt, olykor több, mint 20 fok, csapadék nélkül. Erre a hétvégére pedig hőmérséklet csökkenést és esőt jósoltak a hozzáértők. No és persze izgultunk az autó miatt is, mert szegényke az elmúlt hetekben gyengélkedett... :( Végül az utolsó előttii nap apa meggyógyította, miután a szintszabályozó mindkét légrugót lufinak nézte és kidurrantotta.
Csütörtökön annyira hideg volt, hogy kétségeink merültek fel a hétvégi program kivitelezhetőségét illetően. Szél, eső és 10-12 fok. Péntekre már 20 fokot jeleztek előre, de olyan hihetetlennek tűnt ez a közel 10 fokos emelkedés... Ennek (és az előző átalvatlan éjszaka) ellenére pénteken reggel kicsit fáradtan, álmosan és ingerülten csomagolásba kezdtem. :)
Már nem először voltunk ebben a szállodában, nagyon szimpatikus nekünk. A szoba tiszta, kényelmes. Külön öröm számomra, hogy a gyerekektől csak egy lengőajtó választ el, így együtt is vagyunk meg nem is. Az ételek finomak, az udvarunkban pedig egy kalandpark található, kicsik és nagyok örömére. A hely közel van számtalan látnivalóhoz és nevezetességhez, unatkozni erre felé jó ideig nem lehet.
Elég nagy volt a péntek délutáni forgalom, de 18 órakor megérkeztük.
Ezt a napot így terveztük, ugyanis nem tudtunk volna annyival korábban érkezni, hogy kerekezős programot tervezzünk.
Becsekkolás után elfoglaltuk a szobánkat, éppen azt a szobát, amelyben korábban is "laktunk". A 14-est :) Kipakolás után lementünk a partra,
majd a fiúk "birtokba vették" a kalandparkot.
Szombat reggel 6 óra 08 perckor "Jó reggelt"-es széles vigyorra ébredtem, s már mellettem is volt a kisfickó. Reméltem, hogy még visszaalszik, mint oly sokszor, de most nem! :) Hurrá - gondoltam, hiszen sosem kelek (vagy csak nagyon ritkán) 6-kor, miért is ne tenném ezt a "nyaralásunkkor" :) De annyira édes és izgatott volt, hogy nem is tudtam neheztelni rá. Folyamatosan reggelizni készült.:) Ez persze csak 9-kor következett be, de addig 10 percenként mondogatta, hogy megyünk már reggelizni?
Reggeli után leszedtük a cangákat az autóról, elkészítettük a hátiszákokat és oldaltáskákat, majd útnak indultunk...
Úgy döntöttünk, hogy tegyük meg a part menti kerékpárutat, mint korábban, de most ne csak Zebegényig menjünk el, hanem Szobig. Kényelmesen, ha látunk érdekes, szép látnivalót, akkor megállunk, a játszótereknél pedig hagyjuk kibontakozni a Zsebit. Fagyizunk végre valahol, mert a Zalán már hetek óta fagyiért könyörög, de eddig még nem volt alkalmas idő rá.
Ilyen gondolatokkal indultunk útnak...
Az idő nem volt túl jó, fújt a szél, nap nem sütött, felhős, hűvös nap volt. Az első megállónk a Visegrádi vár látképe volt, itt korábban is készültek képek, ezt nem hagyhattuk ki. :)
Tovább kerekezve Nagymaroson át, egy játszótér volt a következő megállónk, ahol egy család játszott. Zalán pillanatok alatt hozzájuk csapódott és remekül érezte magát. :) Addig a Tomival falatoztunk, majd kb fél óra múlva tovább indultunk. Zebegényben terveztünk egy megállót, de egészen odáig nem tudtuk eldönteni, hogy menetben vagy visszafele álljunk meg. Az utolsó pillanatban végül azt a döntést hoztuk, hogy először nézzük meg a végcélunkat, Szobot, ki tudja, hogy ott mennyi időt töltünk. Visszafele már könnyebben tudunk tervezni. Zebegény és Szob között a kerékpárút egészen fantasztikus, új, nagyon jó minőségű aszfalt. Néhány perc múlva már a szobi játszótéren kergetőztek a fúk. :)
Itt ebédeltünk, kicsit csökkentve ezzel a hátizsákok tartalmát.
Kb. 1 órát tölthettünk el itt, amikor nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Gyorsan összepakoltunk és elindultunk Szob központja felé. Az utcán senkit nem láttunk, elég kihalt volt. Beérkeztünk a központba, ahol megláttunk egy pagodát. Tanakodni kezdtünk, hogy beálljunk oda, vagy induljunk tovább... A felhőket látva úgy döntött a család, hogy ez egy hosszan tartó eső lesz, nincs mire várni. Inkább haladjunk, s minél közelebb legyünk a szálláshelyünkhöz. Ezekkel a gondolatokkal visszatértünk a part menti kerékpárútra és jól megnyomtuk neki. :) Az eső sem kezdett komolyabban esni, jól haladtunk és pár perc múlva már Zebegényben voltunk.
Beültünk a Panoráma Cukrászdába, ahol fagyiztunk, somlóit ettünk és megkóstoltuk az Ománi kávét. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon finom kávé, tojáslikőrrel, tejjel. Mikor mindent megettünk és megittunk, már fel volt száradva a macskakő és az eső sem esett. Ismét nyeregbe pattantunk és megcéloztuk Nagymarost...
Mikorra odaértünk már a nap is sütött, egészen melegen.
Úgy döntöttünk, hogy megállunk, lemegyünk a partra, kicsit napfürdőzünk, bámészkodunk. / Mint utóbb kiderült, ez egy hibás döntés volt... :) /
Az annál tovább az Kismaros volt... A Tomi elfáradt, azért leszakadt tőlünk. Megvártam, biztattam, de azt mondta, hogy igyekszik, teker, ahogy tud, sajnos nem tud ennél gyorsabban, nem megy, nagyon fáradt a combja. Apa jóval előttünk a Zalánnal, a felhő egyre közelebb, villámlik és dörög az ég...
Azt javasoltam a páromnak, hogy Ő menjen, igyekezzen, hátha még eső előtt elérik a szállodát, én pedig maradok a Tomival, és haladunk, ahogy tudunk.
Ők el is mentek...
A villámok egyre erősebbek, a dörgések egyre hangosabbak, a felhő gyors, mi pedig lassúak... Így még Kismaros határáig sem jutottunk, amikor elkezdett esni az eső. Úgy rendesen... :) Nézegettem útközben, hogy melyik hirdető tábla tövébe álljunk be, de úgy döntöttem, hogy nem adunk esélyt a villámnak, inkább vizesek legyünk, mint villám csapottak :D
Így értünk be Kismarosra. A tervem az volt, hogy lesz, ami lesz, nekünk már mindegy, úgyis vizesek vagyunk, tekerünk Vácig. Csakhogy a család másik felébe botlottunk egy eresz alatt... :D Mi is odaálltunk. A szemben lévő házba kedvesen invitáltak minket, ami nagyon jól esett. (Ezúton is köszönjük a kedves gesztust!!) Nem éltünk a lehetőséggel, néztük, a hogy szakad az eső... A felhő végtelenbe nyúlt, esélye sem volt annak, hogy egyhamar eláll. Így hát Zalán és én felvettük az esőkabátunkat, majd elindultunk.
Nekem nincs sárvédő a cangámon, a hátam is csupa sár volt. Éreztem, hogy a fenekemre csapja a sáros vizet. Még soha ennyire megázva nem voltam, de ezzel együtt is volt valami varázsa ennek a tekerésnek. A fizikai aktivitásnak köszönhetően nem fáztam, de a cipőm is tele volt vízzel. Az eső esett, a szemüvegem otthon a lakásban. Hol is lenne? Soha nem szoktam elindulni nélküle, most persze sikerült. :) Így értünk el a Hotelig. Mi a Tomival ismét lemaradva egy kicsit. Így nem láttam, hogy a Zalán sikeresen elaludt ezen körülmények ellenére is. :D Az ülése nem volt hátradöntve, amikor apa leszállt, így találta:
Zalán ismét 6 órakor ébresztőt csapott, de ma meglepett azzal, hogy mellettem még visszaaludt. :)
Reggeli után Visegrádot céloztuk meg. Nagymarosnál átkeltünk komppal a Dunán. Éppen jókor érkeztünk az átkelőhöz, mire a jegyet megvettem már mehettünk is fel a kompra.
Majd haladtunk 1 km-t, felfelé, alföldi emberek lévén, lógott a nyelvünk és ismét láttunk egy táblát, miszerint a bobpálya 5 km távolságra található... :)
Azt gondoltuk, hogy így talán el sem érünk odáig. :D
Bámészkodtunk egy kicsit és ismét nyeregbe pattantunk. Már csak néhány percet kellett küzdenünk a heggyel és fent voltunk!! A bobpálya mellett táboroztunk le.
Apa Zami szelfi :)
A fiúk bobozni mentek, majd ebéd követezett.
A Várba a Zalán kifejezett kérésére mentünk fel, mert már eléggé elszaladt az idő, és viszonylag távol kerültünk a szálláshelyünktől. Hűvös volt, bármelyik percben eleredni készült az eső és az ésszerűség azt diktálta volna, hogy mielőbb induljunk, minél tovább jutunk szárazon annál jobb. De Ő ragaszkodott hozzá, hogy bemenjünk. 1 óra áll rendelkezésünkre, hogy bejárjuk, mert zártak. Így hát - eleget téve a legkisebb túrázó kérésének - várlátogatás következett. :) Mi már többször is voltunk itt, újdonságot nem találtunk, de a látvány lenyűgöző.
A várlátogatás után azonnal nyeregbe pattantunk és meg sem álltunk a kompig. Gyorsan haladtunk, tekerni nem kellett. :D
A komp éppen akkor indult, a fiúk felmentek rá és pedig megvettem a jegyet. Már csak rám vártak, s amint felléptem, már indultunk is. Eső még nem esett, de lógott nagyon a lába.
3.nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése