Tegnap megbeszéltük, hogy ma ismét megtesszük a Ráckeve kört, hisz oly régen jártunk arra felé...
Szokásos késői kelés és reggeli után útnak indultunk. Az idő szép, napsütéses volt, bentről a nappaliból... :)
Kint persze fújt a szél. Miért is ne tette volna, hiszen nélküle minden oly tökéletes lett volna. :)
Persze ez nem vette el a kedvünket, de megbeszéltük, hogy nem kell szélben megdönteni a rekordunkat, és feszegetni az erőnléti határainak. Kényelmesen tekerünk, hisz a táv nem olyan nagy, hogy indokolt lenne rohannunk. Ilyen gondolatokkal indultunk útnak.
Hátszél röpített minket. :) Tasson álltunk meg, mert Zalán fázott. Fáztalanítottuk és mentünk tovább. Átkeltünk a zsilipen, mert a szigetet választottuk az oda úthoz. Remek lett a gáton az új út, melyet a télen készítettek el. Rendezték a körülötte lévő területet is, elegyengették és füvesítették. Most még nagyon szép, remélem a nyáron is lesz aki gondozza és nem fog nyakig érni a gaz.
Nagyon imádom a tavaszi tájat, szerintem nincs annál szebb! Minden üde zöld, amerre csak szem ellát. A horgászparadicsom után a Gyálai soron, majd a Királyréti Dunasoron haladtunk. Végignéztük a szebbnél szebb nyaralókat, házakat. Ezután a Napospart soron és a Keszegsoron haladtunk tovább, így értük be Ráckevére. Egyenesen a pizzéria udvarába tekertünk. Az volt a tervünk, hogy az udvaron fogjuk elfogyasztani a pizzát, de nem voltak kint az asztalok, csak a fal mellett 2 db. Egyik mellé letelepedtünk, de oda nem szolgálták fel a pizzát, mert azok csak dohányzó asztalok, nem fogyasztásra vannak ott. Nem tudtam elfogadtatni a hölggyel, hogy mi ott szeretnénk fogyasztani és nem bent. Azt mondta most szabadult egy asztal üljünk ott le. Így elvitelre kértem a pizzát. Sem az öltözetünk, sem a hangulatunk, sem az idő nem amellett szólt, hogy beüljünk. S még a kerékpárok is ott voltak, nem akartuk felügyelet nélkül hagyni.
Így kivártuk a 20 percet, majd a pizzás dobozunkkal lementünk a partra. Ott éppen ránk várt egy asztal padokkal. :)
Egyetlen pizzát rendeltünk, mert a Zalán alapból sem eszik sokat, mi pedig amióta áttértünk az egészségesebb életmódra, már kevéssel is jóllakunk. S nem is tévedtünk, mert egy szelet még ebből is megmaradt :) Azt elcsomagoltuk és a következő állomásunk a légvár volt. Zalán teljes kifáradásig ugrált, csúszkált, remekül érezte magát.
Belecsöppentünk az Országos Nemzetiségi fesztiválba, így a parti sétányon sokan voltak. Az légvár után átkeltünk a tömegen, a fagyizó volt a célpont. Jeges kávéztunk, fagyiztunk, majd visszafelé vettünk egy kürtős kalácsot és a hídon átkelve, áthelyeztük a "székhelyünket" a játszótérre.
Zalán nagyon ügyes volt, most először haladt végig egy olyan játékon, ahol csak a kézzel tudta magát tartani, s úgy haladt előre, váltott kézzel. Jól meglepett vele, ügyes volt. :) Néztem, ahogy játszik, próbálgatja magát, évezi a helyzetet.
A párom figyelmeztetése, miszerint 16 óra van, kizökkentett a gyermekem csodálatából... Összekaptuk magunkat, mert széllel szemben kell tekernünk és nem lenne jó későre maradnunk.
Nagyon hamar magunk mögött hagytuk Ráckevét és nem sok idő múlva már a Dömsöd táblával futottunk össze. Nem volt olyan vészes a szembe szél, rosszabbat vártam. Vélhetően a házak, nyaralók miatt. Számomra nagyobb problémát jelentett a nem túl jó minőségű út, mint a szél. Itt-ott megálltunk, Zalánnak orrot fújni, illetve fotókat készíteni, de hosszabban sehol sem.
Tasson jártunk, amikor a Zoli azt vette észre, hogy a hátsó kereke "üt"...
Megálltunk, kivizsgáltuk... Ezt láttuk:
Azt gondoltuk, hogy nem fogunk vele hazaérni, és láss csodát! Nem durrant ki! :D
18:20- kor értünk haza, a túránk hossza: 64,91 km. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése