Már januárban úgy éreztem, hogy elég volt a télből :) és szerettem volna kirándulni, kerekezni, kimozdulni. Átnéztem a naptárat és a választásom a Húsvéti ünnepekre esett. Azért is, mert április második felében lesz, illetve azért is,mert péntektől hétfőig igazán kiélvezhetjük az időt. Vélelmeztem, hogy akkor már tavaszi időjárásban lesz részünk és már cselekedtem is! E-mailt írtam a Hotel Camelotba, és lefoglaltam az időpontot, jó előre bebiztosítva, hogy legyen helyünk. Ugyanis tavaly lemaradtunk egy hosszú hétvégéről, mert már nem volt náluk üres szoba.
Ilyen előzmények után vártuk nagyon, hogy elérkezzen a várva várt hétvége...
Kicsit izgatottak voltunk az időjárás miatt, mert az elmúlt hetekben olyan szép idő volt, olykor több, mint 20 fok, csapadék nélkül. Erre a hétvégére pedig hőmérséklet csökkenést és esőt jósoltak a hozzáértők. No és persze izgultunk az autó miatt is, mert szegényke az elmúlt hetekben gyengélkedett... :( Végül az utolsó előttii nap apa meggyógyította, miután a szintszabályozó mindkét légrugót lufinak nézte és kidurrantotta.
Csütörtökön annyira hideg volt, hogy kétségeink merültek fel a hétvégi program kivitelezhetőségét illetően. Szél, eső és 10-12 fok. Péntekre már 20 fokot jeleztek előre, de olyan hihetetlennek tűnt ez a közel 10 fokos emelkedés... Ennek (és az előző átalvatlan éjszaka) ellenére pénteken reggel kicsit fáradtan, álmosan és ingerülten csomagolásba kezdtem. :)
Miután a bőröndök megteltek elkészítettem a szokásos útravalós sajtos husit, kalória számlálós diéta ide vagy oda. :) Elintéztünk még néhány tennivalót és végül fél 4-kor elhagytuk a helységnév táblánkat. Akkorra már nem voltam sem fáradt, sem ingerült :) , helyébe várakozás, izgalom és boldogság költözött.
Már nem először voltunk ebben a szállodában, nagyon szimpatikus nekünk. A szoba tiszta, kényelmes. Külön öröm számomra, hogy a gyerekektől csak egy lengőajtó választ el, így együtt is vagyunk meg nem is. Az ételek finomak, az udvarunkban pedig egy kalandpark található, kicsik és nagyok örömére. A hely közel van számtalan látnivalóhoz és nevezetességhez, unatkozni erre felé jó ideig nem lehet.
Elég nagy volt a péntek délutáni forgalom, de 18 órakor megérkeztük.
Ezt a napot így terveztük, ugyanis nem tudtunk volna annyival korábban érkezni, hogy kerekezős programot tervezzünk.
Becsekkolás után elfoglaltuk a szobánkat, éppen azt a szobát, amelyben korábban is "laktunk". A 14-est :) Kipakolás után lementünk a partra,
majd a fiúk "birtokba vették" a kalandparkot.
Ezután szobai piknik következett, majd fürdés és alvás.
Szombat reggel 6 óra 08 perckor "Jó reggelt"-es széles vigyorra ébredtem, s már mellettem is volt a kisfickó. Reméltem, hogy még visszaalszik, mint oly sokszor, de most nem! :) Hurrá - gondoltam, hiszen sosem kelek (vagy csak nagyon ritkán) 6-kor, miért is ne tenném ezt a "nyaralásunkkor" :) De annyira édes és izgatott volt, hogy nem is tudtam neheztelni rá. Folyamatosan reggelizni készült.:) Ez persze csak 9-kor következett be, de addig 10 percenként mondogatta, hogy megyünk már reggelizni?
Reggeli után leszedtük a cangákat az autóról, elkészítettük a hátiszákokat és oldaltáskákat, majd útnak indultunk...
Nem érkeztünk konkrét tervekkel, ami egyrészt az időjárás miatt, másrészt a Zalán hét elején kiderült betegsége miatt alakult így. Olyan nagyon jövős-menősre sikerült az elmúlt hetem, hogy még a betegségével kapcsolatos tájékozódásra sem maradt időm, pedig számomra most ennél nincsen fontosabb. Így péntek esti program lett megszervezni a másnapot.
Úgy döntöttünk, hogy tegyük meg a part menti kerékpárutat, mint korábban, de most ne csak Zebegényig menjünk el, hanem Szobig. Kényelmesen, ha látunk érdekes, szép látnivalót, akkor megállunk, a játszótereknél pedig hagyjuk kibontakozni a Zsebit. Fagyizunk végre valahol, mert a Zalán már hetek óta fagyiért könyörög, de eddig még nem volt alkalmas idő rá.
Ilyen gondolatokkal indultunk útnak...
Az idő nem volt túl jó, fújt a szél, nap nem sütött, felhős, hűvös nap volt. Az első megállónk a Visegrádi vár látképe volt, itt korábban is készültek képek, ezt nem hagyhattuk ki. :)
Tovább kerekezve Nagymaroson át, egy játszótér volt a következő megállónk, ahol egy család játszott. Zalán pillanatok alatt hozzájuk csapódott és remekül érezte magát. :) Addig a Tomival falatoztunk, majd kb fél óra múlva tovább indultunk. Zebegényben terveztünk egy megállót, de egészen odáig nem tudtuk eldönteni, hogy menetben vagy visszafele álljunk meg. Az utolsó pillanatban végül azt a döntést hoztuk, hogy először nézzük meg a végcélunkat, Szobot, ki tudja, hogy ott mennyi időt töltünk. Visszafele már könnyebben tudunk tervezni. Zebegény és Szob között a kerékpárút egészen fantasztikus, új, nagyon jó minőségű aszfalt. Néhány perc múlva már a szobi játszótéren kergetőztek a fúk. :)
Itt ebédeltünk, kicsit csökkentve ezzel a hátizsákok tartalmát.
Kb. 1 órát tölthettünk el itt, amikor nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Gyorsan összepakoltunk és elindultunk Szob központja felé. Az utcán senkit nem láttunk, elég kihalt volt. Beérkeztünk a központba, ahol megláttunk egy pagodát. Tanakodni kezdtünk, hogy beálljunk oda, vagy induljunk tovább... A felhőket látva úgy döntött a család, hogy ez egy hosszan tartó eső lesz, nincs mire várni. Inkább haladjunk, s minél közelebb legyünk a szálláshelyünkhöz. Ezekkel a gondolatokkal visszatértünk a part menti kerékpárútra és jól megnyomtuk neki. :) Az eső sem kezdett komolyabban esni, jól haladtunk és pár perc múlva már Zebegényben voltunk.
Beültünk a Panoráma Cukrászdába, ahol fagyiztunk, somlóit ettünk és megkóstoltuk az Ománi kávét. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon finom kávé, tojáslikőrrel, tejjel. Mikor mindent megettünk és megittunk, már fel volt száradva a macskakő és az eső sem esett. Ismét nyeregbe pattantunk és megcéloztuk Nagymarost...
Mikorra odaértünk már a nap is sütött, egészen melegen.
Úgy döntöttünk, hogy megállunk, lemegyünk a partra, kicsit napfürdőzünk, bámészkodunk. / Mint utóbb kiderült, ez egy hibás döntés volt... :) /
Talán 15-20 percig élvezhettük a "nyarat", pillanatok alatt fölénk osont egy csúnya, sötét felhő. Összeszedtük magunkat, de el sem tudtuk dönteni, hogy haladjunk tovább, vagy menedéket keressünk... A parttal szemben volt egy sportegyesületi épület, annak pedig egy fedett része. Oda mentünk ez eső cseppek elől, tanakodni. Hamar elment a felhő, melynek csak a széle érintett bennünket. Mögötte viszont egy egybefolyó, hatalmas sötétség az égbolton... Látszólag 3 napos esővel... Úgy döntöttünk, hogy nincs mire várni. Minél előbb indulunk, annál tovább jutunk szárazon. :)
Az annál tovább az Kismaros volt... A Tomi elfáradt, azért leszakadt tőlünk. Megvártam, biztattam, de azt mondta, hogy igyekszik, teker, ahogy tud, sajnos nem tud ennél gyorsabban, nem megy, nagyon fáradt a combja. Apa jóval előttünk a Zalánnal, a felhő egyre közelebb, villámlik és dörög az ég...
Azt javasoltam a páromnak, hogy Ő menjen, igyekezzen, hátha még eső előtt elérik a szállodát, én pedig maradok a Tomival, és haladunk, ahogy tudunk.
Ők el is mentek...
A villámok egyre erősebbek, a dörgések egyre hangosabbak, a felhő gyors, mi pedig lassúak... Így még Kismaros határáig sem jutottunk, amikor elkezdett esni az eső. Úgy rendesen... :) Nézegettem útközben, hogy melyik hirdető tábla tövébe álljunk be, de úgy döntöttem, hogy nem adunk esélyt a villámnak, inkább vizesek legyünk, mint villám csapottak :D
Így értünk be Kismarosra. A tervem az volt, hogy lesz, ami lesz, nekünk már mindegy, úgyis vizesek vagyunk, tekerünk Vácig. Csakhogy a család másik felébe botlottunk egy eresz alatt... :D Mi is odaálltunk. A szemben lévő házba kedvesen invitáltak minket, ami nagyon jól esett. (Ezúton is köszönjük a kedves gesztust!!) Nem éltünk a lehetőséggel, néztük, a hogy szakad az eső... A felhő végtelenbe nyúlt, esélye sem volt annak, hogy egyhamar eláll. Így hát Zalán és én felvettük az esőkabátunkat, majd elindultunk.
Nekem nincs sárvédő a cangámon, a hátam is csupa sár volt. Éreztem, hogy a fenekemre csapja a sáros vizet. Még soha ennyire megázva nem voltam, de ezzel együtt is volt valami varázsa ennek a tekerésnek. A fizikai aktivitásnak köszönhetően nem fáztam, de a cipőm is tele volt vízzel. Az eső esett, a szemüvegem otthon a lakásban. Hol is lenne? Soha nem szoktam elindulni nélküle, most persze sikerült. :) Így értünk el a Hotelig. Mi a Tomival ismét lemaradva egy kicsit. Így nem láttam, hogy a Zalán sikeresen elaludt ezen körülmények ellenére is. :D Az ülése nem volt hátradöntve, amikor apa leszállt, így találta:
Begurultunk mi is...
Családi összkép :)
A táv 49.35 km volt, a túra útvonala pedig az alábbi:
2.nap
Zalán ismét 6 órakor ébresztőt csapott, de ma meglepett azzal, hogy mellettem még visszaaludt. :)
Reggeli után Visegrádot céloztuk meg. Nagymarosnál átkeltünk komppal a Dunán. Éppen jókor érkeztünk az átkelőhöz, mire a jegyet megvettem már mehettünk is fel a kompra.
Visegrádon azonnal a vár felé indultunk. Láttunk egy táblát miszerint a bobpálya 5 km távolságra található...
Majd haladtunk 1 km-t, felfelé, alföldi emberek lévén, lógott a nyelvünk és ismét láttunk egy táblát, miszerint a bobpálya 5 km távolságra található... :)
Azt gondoltuk, hogy így talán el sem érünk odáig. :D
Az első helyen ahol lehetett gyönyörködni a kilátásban, megálltunk.
Bámészkodtunk egy kicsit és ismét nyeregbe pattantunk. Már csak néhány percet kellett küzdenünk a heggyel és fent voltunk!! A bobpálya mellett táboroztunk le.
Apa Zami szelfi :)
A fiúk bobozni mentek, majd ebéd követezett.
Nem sok időt töltöttünk itt, összecsomagoltunk és továbbálltunk.
Nagyon szép a környék, élvezet volt itt sétálni. A felhők jöttek-mentek, folyton úgy tűnt, hogy mindjárt esni fog. Mire leértünk a vár bejárata elé, már elég hűvös volt az idő. Megálltunk egy sült krumplira, kávéra és én nagyon fáztam. :(
A Várba a Zalán kifejezett kérésére mentünk fel, mert már eléggé elszaladt az idő, és viszonylag távol kerültünk a szálláshelyünktől. Hűvös volt, bármelyik percben eleredni készült az eső és az ésszerűség azt diktálta volna, hogy mielőbb induljunk, minél tovább jutunk szárazon annál jobb. De Ő ragaszkodott hozzá, hogy bemenjünk. 1 óra áll rendelkezésünkre, hogy bejárjuk, mert zártak. Így hát - eleget téve a legkisebb túrázó kérésének - várlátogatás következett. :) Mi már többször is voltunk itt, újdonságot nem találtunk, de a látvány lenyűgöző.
A várlátogatás után azonnal nyeregbe pattantunk és meg sem álltunk a kompig. Gyorsan haladtunk, tekerni nem kellett. :D
A komp éppen akkor indult, a fiúk felmentek rá és pedig megvettem a jegyet. Már csak rám vártak, s amint felléptem, már indultunk is. Eső még nem esett, de lógott nagyon a lába.
A túránk hossza 37,44 km volt.
3.nap
