2016. november 18., péntek

Pár gondolat a tizenötezredik km környékén...+MyChallenge

Bizony-bizony 15 ezer letekert kilométer...



Kicsit több, mint 6 év... Azt hiszem kezdem magam egy kicsit kerékpárosnak érezni. :) Szerelem volt ez első alkalomra, mégis lassan jutottam el ide, ahol most tartok...
Emlékszem az első kerékpáromra. Sárga volt és no name... Utáltam, nem is használtam. Egy szükséges "rossz" volt az életemben, kizárólag "muszáj"-ból ültem rá és igyekeztem úgy csinálni, hogy 10 évben csak egyszer legyen az a bizonyos muszáj. Kisfiam második tavaszán éreztem azt, hogy milyen jó lenne egy olyan kerékpár, amelyre szívesen ülök, szívesen ültetem a gyermekem és szívesen "levegőzünk" együtt. Eladtam a sárga szuperbike-t és megtaláltam az utódját. Akkor fontos szempont volt számomra, hogy mély belépésű legyen, könnyen tudjak le és felszállni rá, nehogy elessek a gyermekkel együtt. Egy bordó színű schwinn csepel kerékpárra esett a választásom. Bennem él még az érzés, amikor először ráültem, először tekertem vele. Egy álom volt az előző cangához képest, fülig érő szájjal vittük haza. Gyorsan felkerültek rá a kiegészítők és csak tekertem... Először a városban, majd a szomszéd településig, majd a legközelebbi nagyvárosig. Mindez másfél hónapig tartott, mert ez idő alatt kialakult bennem az igény a napi mozgásra és vágytam egy NEM bevásárló biciklire. 
A következő kerékpárom a "véletlennek" köszönhetem. Páromnak kerestem egy trekking kerékpárt, elmentem egy hirdetésre és ott láttam meg, próbáltam ki azt a kerékpárt, amely később 6 teljes évig volt hű társam. Hatalmas szerelem volt, elképzelni sem tudtam volna jobb és kényelmesebb kerékpárt. Az első időszakot, -beleértve az első telet is- az utcán töltöttem. Mindennap tekertem, mindennap a Dunáig. 26 km-t. A második tél közepén úgy gondoltam, hogy a hideg időszakot "kihúzom" az edzőteremben, így biztosítva magamnak a napi mozgást, majd kora tavasszal ismét nyeregbe pattanok. Ez nem jött össze, mert valahogyan a teremben ragadtam... Ezután már csak a tavaszi, nyári és őszi hétvégéken tekertünk, gyakran családosan, kényelmes tempóban. Semmi edzés jellege nem volt a dolognak, kirándulós tekerések voltak. Ez év tavaszán történt ebben változás... 
Talán meg sem tudom mondani, hogy miért? Több ok terelt engem vissza a nyeregbe. Egyik, hogy az utolsó évben annyira megemelte az edzőm a bérlet árát, hogy minden alkalommal rossz érzéssel vettem meg. Valamiért a hangulat is elromlott a teremben, talán amiatt, ahogy az edzőnk kezelte az újonnan létrehozott sportegyesületi teendőket, de az is lehet, hogy amiatt, hogy a "régi" edzőtársak lemorzsolódtak, tele voltunk új arcokkal. ki tudja miért de kerestem a lehetőséget a feltöltő, doppingoló mozgásra. Elkezdtem ismét egyedül tekerni. Heti 2x még terembe mentem, a többi napokon tekertem. Ezzel esett egyidőbe az is, hogy egyik ismerősünk is kerékpározni kezdett, szintén edzősen és nem túrázósan. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy a "Te átlagod is csak 20 km/h körül mozog!" S mivel bennem munkálkodik erősen a versenyszellem, ezt a "szégyent" nem hagyhattam :D Elkezdtem szépen, fokozatosan növelni az átlagomat. Időnként majd belehaltam, de feltornásztam 25-26 km/h környékére, egyedül tekerésnél. Ha párosan tekertünk akkor tudott egy kicsit ennél jobb lenni. Közben pedig felfedeztem, hogy az a kerékpár, ami túrázáshoz tökéletes volt, edzéshez már nem annyira. Hirtelen kicsi lett, nem tudtam már vele fejlődni. Így kezdtük el keresni ismét kerékpárt és nagyon hamar rátalált a párom Wilire. Háááát, kérem szépen, el sem tudom mondani a különbséget! Most vele vagyok szerelembe esve. (pirulós szmájli) Gyönyörű, és ha tekerem akkor megy! Egy picit odalépek neki és már 30 km/h-val megyünk! :) Tegnap teszteltem magam, mentem egy mitistudokkihoznimagamból kört. 30 km-ig jónak ítéltem magam, 29,9 km/h átlaggal értem Ráckevére, ezzel fordultam. Kb. 10 km-ig még tudtam magam valamennyire tartani, 29-es átlaggal zártam a 40 km-t. Ott már fáradt voltam, nehezen ment az utolsó 20 km. Végül az órám szerint, -ami pontosan a kerékmérethez van beállítva- 28-as átlaggal értem haza, egyedül 62 km-en. Ez applikáción kevesebb, valamiért mindig kevesebbet mér, mint az órám. STRAVA - 63 km
Szóval teljesen más dimenzióban tekerek vele. Boldoggá tesz, feltölt, megnyugtat, doppingol és még sorolhatnám a pozitívumokat. A lélekápolást is elérem vele, gyönyörű tájak, suhannak a fák mellettem, a fülemben jó zene, napfény és más már nem is kell... Kicsit több, mint 1 hónapos és máris 1448 km közös utunk van. Juhéééé!!! S még mennyi lesz! 
15 ezer km az összesen megtett távom, ebből 1448 a Wilierrel. :) Idén 6.434 km-t tekertem és csak júniustól "nyomom" igazán. Most valahogy hideg ide- vagy oda, nincs kedvem leszállni róla. Tekerek minden nap.  Különösképpen most, hogy a nyereményemből téli ruházatot vettem. 
Apropo!! Nyeremény: még nem is ejtettem szót róla ezen helyen, hogy a mychallenge oldalon regisztáltam, ahol az alábbi versenykiírásnak kellett megfelelni.


"KILOMÉTERKIRÁLY BRINGA KIHÍVÁS

A Kilométerkirály bringa kihívás egy havonta újra induló, kilométer gyűjtő online kerékpáros verseny, amelybe bármikor becsatlakozhatsz és a részvétel teljesen díjmentes!

Kinek ajánljuk?
Montisoknak, országutisoknak, fixiseknek, BMX-eseknek, libakergetősöknek, BUBIsoknak, városi ingázósoknak egyszóval mindenkinek, aki bringázik. Mindenkinek ugyanakkora esélye van nyerni. Úgyhogy nyeregbe!

Gyűjtsd kerékpároddal a kilométereket és nyerj havonta értékes nyereményeket!
Minden hónapban 2 darab nyeremény kerül kisorsolásra. 1 db nyeremény illeti a Kilométer Királyt, tehát azt a résztvevőt, aki a legtöbbet tekerte egy adott hónapban.  A fődíjat pedig kisorsoljuk azok között, akik teljesítették az adott hónapra meghatározott saját célkitűzésüket. ( Bejelentkezés után a saját profil oldaladon minden hónapban tudsz saját célkitűzést megadni. )

A mychallenge a közösségi sportolás új dimenziója.
Tedd magad próbára különféle sport-kihívásokon és nyerj havonta értékes nyereményeket!
Mindenzt díjmentesen!
Vágj bele most!
RAJTAD MÚLIK!

Szeptemberben is regisztráltam, októberben is. Szeptemberben 1022 km-t tekerten, októberben 1202 km-t. 
November elején rákeresek az oldalra, hogy megnézzem ki lett a nyertes. NEM HITTEM A SZEMEMNEK!!!! Ez a látvány fogadott: 

Nagyon-nagyon boldog vagyok... még sosem nyertem semmit, pláne nem ekkora nyereményt! Választhattam vásárlási utalványt is, és mivel bringánk már van egy pár, így nem is volt kérdés számomra, hogy melyik legyen. November 11-én 11 órakor kaptuk meg a nyereményt, melyet leginkább téli ruházatra költöttünk. Kabát, nadrág, sapka tették ki az összeg nagy részét. Tartalmazott még az összeg Wilinek küllőcserét, kerék centírozást és egy átvizsgálást is a szervizben, valamint pulzusmérő övet, montis nadrágot, pedált. Nagyon örülök, és tavasszal folytatom a kihívást! (Télen szünetelnek.) 
Jelenleg itt tartok kerékpáros pályafutásomban és éppen ma este néztem át egy idei év időfutam versenyének időeredményeit, hogy bepozicionáljam magam, hiszen jövőre (párom ötletére lecsapva) versenyekkel kacérkodom. :)  Érmeket és kupákat szeretnék és nem leszek csalódott, ha jövőre ez a vágyam még nem valósul meg. A következő év megfelelő lesz versenytapasztalatokat szerezni és majd később kiderül, hogy mit is tudok  kihozni magamból. Egy hónapja ülök országutin, most kezdem felépíteni magam, de ha arra gondolok, hogy tavasszal még valóban 20 km/h körüli átlaggal tekertem, akkor ez nekem reményt ad arra, hogy képes vagyok még tovább fejlődni. Megteszek érte mindent és meglátjuk... 

2016. október 29., szombat

Végre...végre... Kedvem szerint! :) Teljesítménytúra oly sok kihagyás után! -Elő a kerékpárral! Pécs TT

Nagyon szeretem a teljesítménytúrákat, évekkel ezelőtt így kezdtük a kerékpározást, majd elmaradtak az életünkből mert az én Drágám nem annyira szereti őket. Magányosan, mindenkitől távol szeret kerékpározni én pedig hű és odaadó társként mindent megtettem, hogy kedvében járjak. :) Semmi olyanra nem szeretném rávenni, kényszeríteni, amit Ő maga nem akar, vagy nem szívesen csinál. Így kerül ki az programfüzetünkből a TT. Egészen máig... Felvetettem két-három héttel ezelőtt, hogy lesz egy TT Pécsett, Elő a kerékpárral! elnevezéssel. Két távon lehetett indulni, 97 és 57 km-en, én megyek a röviden Ő pedig a hosszún, esetleg említse meg a Karcsinak is. Nem tudom, hogy mi hatott rá jobban? A Mecsekben való tekerés? Az, hogy a Karcsival mehet? Vagy az, hogy új a Bea és kipróbálhatja vele magát? Vélhetően ez az utóbbi nem, hiszen Ő nem is akarja kipróbálni magát, nem akar megmérkőzni... :D Az is lehet, hogy mindegyik egy kicsit befolyásolta, de lehet, hogy egész egyszerűen csak a kedvemben szeretett volna járni. :) A lényeg, hogy  -talán évek óta először- ismét teljesítménytúráztunk! 

Karcsi és Levente is velünk tartott. Levente a rövid távval kacérkodott, de végül mindannyian a 97 km-re neveztünk. Én azért, mert elbizonytalanodtam magamban, a tájékozódási képességem elég rossz ahhoz, hogy szintidőn belül meg tudjam csinálni a rövid távot. Inkább megyek a fiúkkal a hosszún, tudom, hogy a táv nem fog problémát okozni. Levente pedig azért nevezett ide, mert rábeszéltük, hogy tartson velünk. :) Nem nagyon akart, de végül beadta a derekát.
Fél 10-kor már a rajt helyszínén voltunk, parkoltunk, kipakoltunk, neveztünk, felkészültünk és 10-kor rajtoltunk. :) 

Erdei kerékpárúton indultunk, folyamatosan emelkedtünk. Elsők voltunk egy ideig, majd kiérve az erődből az autóút mellé, egy sáros, leveles szakaszra értünk. Küzdöttünk rajta egy darabig, majd egyszercsak sorban suhantak el  mellettünk a versenytársak. Az autóúton... Mi is átkeltünk az árkon és ott folytattuk az utunkat. Nagyon sok településen haladtunk át, nagyon sok táblát gyűjtöttem. Gyakran tekertünk fel, majd száguldottunk le. IMÁDTAM!! (a lefele részét) :D Könnyen találta meg a Zoli az ellenőrzőpontokat, ahol ettünk, ittunk, pecsételtettünk. 





















 Komlónál jártunk, amikor Leventét elveszítettük. Korábban már győzködött, hogy ne várjuk, menjünk a tempónkba nyugodtan,majd ő is jön, ahogy tud. Nem hagytuk el, mindig bevártuk. Utóbb rájöttünk, hogy már ekkor is le akart rázni minket... Komlónál nyíl lehetősége lelépni. Egy óvatlan pillanatban letért jobbra... Már későn vettük észre. .( Én nagyon sajnáltam, mert együtt kellett volna maradnunk. Együtt kezdtük, együtt is kellett volna befejezni... Így hárman maradtunk. Szegény Karcsinak is meg lehetett a baja velünk, mert két komolyabb dombot kellett megmászni, mindkettőnél kellett pihenni egy kicsit. Ő felfelé erős én pedig felfelé vagyok a leggyengébb. Zoli kitartott mellettem, pedig biztosan szívesen tartott volna a Karcsival. 





Végül megérkeztünk az utolsó ellenőrzőponthoz. (Karcsi 10 percet várt ránk.) Innen már csak lefelé gurultunk, nagyon-nagyon szuper volt! :) 




 6 órás szintidő volt a 97 km-es távra , 5:41 alatt csináltuk meg. Megkaptuk az oklevelet, a kitűzőt és a virslit mustárral, kenyérrel. A fiúkkal forralt boroztunk, kávéztunk, palacsintáztunk, majd haza indultunk. A zöld felsőben egy túra közben hozzánk csapódó versenyző látható. :)


Nagyon jó program volt, nagyon tetszett nekem. Valahogyan vissza kell csempésznem az életünkbe a teljesítménytúrákat... ;)

2016. október 10., hétfő

Új családtagok, Bea és Wili :)

Hosszú ideje, egészen pontosan 6 éve kerékpározunk trekkinggel. Ugyanazzal a trekkinggel mindketten. Mármint, mindketten a saját bicajunkkal, de 6 éve van meg mindkettő. Azzal vittünk málhát, gyereket, hátizsákot,  később azzal vontattunk gyereket. Azzal mentünk hegyen- völgyön, aszfalton,  sziklás és erdei úton. Azzal mentünk nyaralni, velük jártuk végig a horvát tengerpartot. Velük fedeztük fel Lienz környékét, trekkingel hódította meg a párom a 2000 m magas csúcsokat. Velük edzettünk naponta 30-40 km-t és tekertük őket, "időfutamosan". Szóval minden kerékpáros élményünket együtt éltük meg, melyek igazán szépek voltak. 
Idén viszont megérintett bennünket a változás szele. Bár valójában Zoli már tavaly beújított egy montival, de az igazi változás ebben az éveben történt. Júliusban nekem is lett egy montim. Nagyon szeretem, Ő a ketteske. :) Terepre már velük mentünk, újfajta kerékpározás lépett az életünkbe. 

Pár hónappal ezelőtt egy bringás ismerősünkkel kicsit szorosabbra fűződött a kapcsolat. Egyre gyakrabban tekertek együtt a párommal kettesben, majd csatlakozott egy harmadik srác is a csapatba. Ők kimondták, amit belül mi is tudtunk: vicces, ahogy a több, mint 20 kg-os bringával akar versenyt tekerni... Kölcsön bringát adtak neki, hogy kipróbálhassa az országuti kerékpárt. Ekkor már nézegette az én szerelmem a bringás hirdetéseket, oldalakat, véleményeket, teszteket. Már csak idő kérdése volt, hogy átlépje (átgurulja) a küszöbünket egy outi.:) 

Ez a nap szeptember 24.-én jött el és párom magáénak tudhatott egy gyönyörűséges ORBEA Avant M30 (2016) kerékpárt (továbbiakban Bea).   :D 



Az első érdemleges útja rögtön a Kékesre vezetett. :)  

Néhány közös kerekezés után egyre inkább éreztem azt, hogy én is szeretnék váltani. Gyorsabb, fürgébb, könnyebben tekerhető bringára. Már alig-alig értem vele trekkinggel, de leginkább az billentette nálam vásárlásra a mérleget, hogy  a trekking határozottan kicsi lett. :) Nem tudom mi történt, vagy én nőttem (ennek azért kicsi a valószínűsége), vagy a canga töpörödött össze, ahogy egyre öregebb lett. :D Valójában pedig az történt, hogy egyre többre voltam képes, egyre gyorsabban és egyre nagyobb távokat tettem meg és úgy éreztem, hogy a fejlődésem korlátba ütközött. Már nem tudtam hová hátratolni magam, már nem tudtam nagyobb erőt kifejteni. Méret alapján valóban kicsi nekem az a kerékpár, Zoli mondta is többször az elmúlt években, de ez 18-20 km/h sebességgel, gyakori megállással, hiszen mindent le kell fényképezni :) , nem volt érezhető.  Mostanra már 26 km/h környékére került az átlagom  30-40 km-es távon és úgy éreztem, hogy további fejlődés már nem lehetséges számomra ezzel a kerékpárral. Így én is kerékpárokat kezdtem nézegetni, de végül a drágám találta meg az én új edzőtársam, Wilier GTR Granturismo (2014) (továbbiakban Wili) "személyében" .
Ma volt az első randink (egy 40 km-es úton), még ismerkedünk egymással. Gyors, de más izomzattal kell tekerni, mint a trekkinget, így aztán van lehetőségem fejlődni. Ettől függetlenül a Dunáig új egyéni csúcsot tekertem, 28 km/h óra átlaggal értem le. Ez az út további részében jelentősen leromlott, mert folyton megálltam fotózni az én gyönyörűségemet. :) 


Nem temetem a trekkingeket, nem is nyugdíjazom. Csupán csak arra fogjuk használni őket, amire tervezték. :) Outival edzünk, montival hegyekbe megyünk, minden másra ott trekking!! :D 

2016. október 1., szombat

Cuha-patak menti kerekezés

Kihasználva az utolsó nyárias hétvégét, a Cuha-szurdokban tekertünk, a Cuha-patak mentén. Rengetegen voltak a környéken, alig tudtunk leparkolni. Azt mondta a  Zoli, hogy a plázában nincsenek ennyien. :)
Vinye - Zirc volt az útvonal. Többször keresztezte utunk a patakot, nagy élmény áttekerni rajta. :) Kitűnő túra kisgyermekes családoknak, a 8 évesünk nagyon élvezte. :) Porva-Csesznekig széles kiépített köves, erdei és murvás utakon haladtunk, utána kicsit vadregényesebb a táj. :) 

Zircen ettünk, ittunk, nézelődtünk, majd vonatra dobtuk magunkat és egy megállót így utaztunk, Porva-Csesznekig. Leszállva a vonatról, visszakerékpároztunk Vinyére. Közben beesteledett, már senki nem volt az erdőben, csak mi. :) 23 km-t tekerünk, kb. 10 km-t vonatoztunk, itt - ott hegyet másztunk. Nagyon szuper volt! :)








 A Magas-Bakony egyik méltán közkedvelt kirándulóhelye a közel négy kilométer hosszú, sziklás völgy, melynek legszebb része a számtalan védett növény- és állatfaj számára menedéket jelentő Cuha-völgyi Kirándulóerdő, illetve - az erdei tanteremmel is büszkélkedő - Tanösvény.
A vadregényes, eldugott, vízmosásokkal tarkított völgyet nem csupán közúton, de a Porva-Csesznek és Vinye települések között, három alagúton és két völgyhídon áthaladó, a Bakonyt átszelő Cuha-patak mentén döcögő millenniumi vasúton is megközelítheted, melynek útvonalát tartják az egyik legszebbnek Magyarországon. A környék nagyobb városaitól (Győr, Pápa, Zirc) könnyen elérhető távolságra (max.: 40 km).

A tanösvény szerves részét képezi az erdei tanterem, ahol lehetőség nyílik a látott, tapasztalt dolgok megvitatására. A tanösvény egész évben díjmentesen látogatható. A technika és természet harmóniájának szép példája a Cuha-völgyi milleneumi vasút és völgyhíd, amely az ország egyik legszebb vasútvonala, kezdeményezték is az ipari műemlékké nyilvánítását. Hrabali hangulatú a gyönyörű Porva-Csesznek vasútállomás épülete.

A Cuha-völgye az Öreg-Bakony talán egyik legkedveltebb kirándulóhelye a turistáknak. A Cuha - völgyi Tanösvényeny keresztűl a Hódos-ér völgyének bejárásával, a túra hossza közel 17 km.



Zirc - A Bakony fővárosa     

A Bakony „szívében” alapított egyházi intézmény a középkori hivatalos iratokban Bakonyi Apátság néven szerepel. A ciszterciek a királytól ugyanolyan kiváltságokat kaptak, mint amit Franciaországban élvezhettek. Templomukat és kolostorukat III. Béla halála után 1196-ban, fia, Imre király jelentős támogatásával építették fel. Imre király a templomban oltárt alapított, amellyel kifejezésre juttatta, hogy az apja által biztosított jogokat ő is megadja a ciszterci rendnek. Erről egy latin nyelvű feliratos kő tanúskodik, amelyet a középkori templomból átmentettek az újkori barokktemplomba.












 Fontos eseménynek tartható a barokk templom – bazilika minor – 1995-től végbemenő belső építészeti, képzőművészeti értékeinek a restaurálása. A művészrestaurátorok szemünk elé varázsolták a szobrok, szoborcsoportok, a freskók eredeti színvilágát, amit a templom belső terébe belépő ember hihetetlen szépségű, lenyűgöző művészi értékű változásként csodálkozva élt meg.

A Magyarországi Ciszterek Központjának épületegyüttese, a barokk templom – bazilika minor – és a klasszicista monostor külső felújítására a 2010-es évek első éveiben került sor. A pályázati forrásból megvalósult nagy értékű felújítással egy időben kialakították a Látogató központot és a díszudvart. A zirciek számára újszerű látvány az egykori barokk sárga szín helyett a barokk templom „tört fehér” és a klasszicista monostor szemet nyugtató „kőszínre” festése. A megújult épületegyüttes ünnepélyes átadására 2013. május 15-én került sor. Az ünnepi szónok – Magyarország miniszterelnöke – beszédének a végén bejelentette, hogy a Zirci Arborétum is visszakerült az eredeti tulajdonos, a Ciszterci Apátság tulajdonába.