Nagyon szeretem a teljesítménytúrákat, évekkel ezelőtt így kezdtük a kerékpározást, majd elmaradtak az életünkből mert az én Drágám nem annyira szereti őket. Magányosan, mindenkitől távol szeret kerékpározni én pedig hű és odaadó társként mindent megtettem, hogy kedvében járjak. :) Semmi olyanra nem szeretném rávenni, kényszeríteni, amit Ő maga nem akar, vagy nem szívesen csinál. Így kerül ki az programfüzetünkből a TT. Egészen máig... Felvetettem két-három héttel ezelőtt, hogy lesz egy TT Pécsett, Elő a kerékpárral! elnevezéssel. Két távon lehetett indulni, 97 és 57 km-en, én megyek a röviden Ő pedig a hosszún, esetleg említse meg a Karcsinak is. Nem tudom, hogy mi hatott rá jobban? A Mecsekben való tekerés? Az, hogy a Karcsival mehet? Vagy az, hogy új a Bea és kipróbálhatja vele magát? Vélhetően ez az utóbbi nem, hiszen Ő nem is akarja kipróbálni magát, nem akar megmérkőzni... :D Az is lehet, hogy mindegyik egy kicsit befolyásolta, de lehet, hogy egész egyszerűen csak a kedvemben szeretett volna járni. :) A lényeg, hogy -talán évek óta először- ismét teljesítménytúráztunk!
Karcsi és Levente is velünk tartott. Levente a rövid távval kacérkodott, de végül mindannyian a 97 km-re neveztünk. Én azért, mert elbizonytalanodtam magamban, a tájékozódási képességem elég rossz ahhoz, hogy szintidőn belül meg tudjam csinálni a rövid távot. Inkább megyek a fiúkkal a hosszún, tudom, hogy a táv nem fog problémát okozni. Levente pedig azért nevezett ide, mert rábeszéltük, hogy tartson velünk. :) Nem nagyon akart, de végül beadta a derekát.
Fél 10-kor már a rajt helyszínén voltunk, parkoltunk, kipakoltunk, neveztünk, felkészültünk és 10-kor rajtoltunk. :)
Erdei kerékpárúton indultunk, folyamatosan emelkedtünk. Elsők voltunk egy ideig, majd kiérve az erődből az autóút mellé, egy sáros, leveles szakaszra értünk. Küzdöttünk rajta egy darabig, majd egyszercsak sorban suhantak el mellettünk a versenytársak. Az autóúton... Mi is átkeltünk az árkon és ott folytattuk az utunkat. Nagyon sok településen haladtunk át, nagyon sok táblát gyűjtöttem. Gyakran tekertünk fel, majd száguldottunk le. IMÁDTAM!! (a lefele részét) :D Könnyen találta meg a Zoli az ellenőrzőpontokat, ahol ettünk, ittunk, pecsételtettünk.
Komlónál jártunk, amikor Leventét elveszítettük. Korábban már győzködött, hogy ne várjuk, menjünk a tempónkba nyugodtan,majd ő is jön, ahogy tud. Nem hagytuk el, mindig bevártuk. Utóbb rájöttünk, hogy már ekkor is le akart rázni minket... Komlónál nyíl lehetősége lelépni. Egy óvatlan pillanatban letért jobbra... Már későn vettük észre. .( Én nagyon sajnáltam, mert együtt kellett volna maradnunk. Együtt kezdtük, együtt is kellett volna befejezni... Így hárman maradtunk. Szegény Karcsinak is meg lehetett a baja velünk, mert két komolyabb dombot kellett megmászni, mindkettőnél kellett pihenni egy kicsit. Ő felfelé erős én pedig felfelé vagyok a leggyengébb. Zoli kitartott mellettem, pedig biztosan szívesen tartott volna a Karcsival.
Végül megérkeztünk az utolsó ellenőrzőponthoz. (Karcsi 10 percet várt ránk.) Innen már csak lefelé gurultunk, nagyon-nagyon szuper volt! :)
Nagyon jó program volt, nagyon tetszett nekem. Valahogyan vissza kell csempésznem az életünkbe a teljesítménytúrákat... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése