Hosszú ideje, egészen pontosan 6 éve kerékpározunk trekkinggel. Ugyanazzal a trekkinggel mindketten. Mármint, mindketten a saját bicajunkkal, de 6 éve van meg mindkettő. Azzal vittünk málhát, gyereket, hátizsákot, később azzal vontattunk gyereket. Azzal mentünk hegyen- völgyön, aszfalton, sziklás és erdei úton. Azzal mentünk nyaralni, velük jártuk végig a horvát tengerpartot. Velük fedeztük fel Lienz környékét, trekkingel hódította meg a párom a 2000 m magas csúcsokat. Velük edzettünk naponta 30-40 km-t és tekertük őket, "időfutamosan". Szóval minden kerékpáros élményünket együtt éltük meg, melyek igazán szépek voltak.
Idén viszont megérintett bennünket a változás szele. Bár valójában Zoli már tavaly beújított egy montival, de az igazi változás ebben az éveben történt. Júliusban nekem is lett egy montim. Nagyon szeretem, Ő a ketteske. :) Terepre már velük mentünk, újfajta kerékpározás lépett az életünkbe.
Pár hónappal ezelőtt egy bringás ismerősünkkel kicsit szorosabbra fűződött a kapcsolat. Egyre gyakrabban tekertek együtt a párommal kettesben, majd csatlakozott egy harmadik srác is a csapatba. Ők kimondták, amit belül mi is tudtunk: vicces, ahogy a több, mint 20 kg-os bringával akar versenyt tekerni... Kölcsön bringát adtak neki, hogy kipróbálhassa az országuti kerékpárt. Ekkor már nézegette az én szerelmem a bringás hirdetéseket, oldalakat, véleményeket, teszteket. Már csak idő kérdése volt, hogy átlépje (átgurulja) a küszöbünket egy outi.:)
Ez a nap szeptember 24.-én jött el és párom magáénak tudhatott egy gyönyörűséges ORBEA Avant M30 (2016) kerékpárt (továbbiakban Bea). :D
Az első érdemleges útja rögtön a Kékesre vezetett. :)
Néhány közös kerekezés után egyre inkább éreztem azt, hogy én is szeretnék váltani. Gyorsabb, fürgébb, könnyebben tekerhető bringára. Már alig-alig értem vele trekkinggel, de leginkább az billentette nálam vásárlásra a mérleget, hogy a trekking határozottan kicsi lett. :) Nem tudom mi történt, vagy én nőttem (ennek azért kicsi a valószínűsége), vagy a canga töpörödött össze, ahogy egyre öregebb lett. :D Valójában pedig az történt, hogy egyre többre voltam képes, egyre gyorsabban és egyre nagyobb távokat tettem meg és úgy éreztem, hogy a fejlődésem korlátba ütközött. Már nem tudtam hová hátratolni magam, már nem tudtam nagyobb erőt kifejteni. Méret alapján valóban kicsi nekem az a kerékpár, Zoli mondta is többször az elmúlt években, de ez 18-20 km/h sebességgel, gyakori megállással, hiszen mindent le kell fényképezni :) , nem volt érezhető. Mostanra már 26 km/h környékére került az átlagom 30-40 km-es távon és úgy éreztem, hogy további fejlődés már nem lehetséges számomra ezzel a kerékpárral. Így én is kerékpárokat kezdtem nézegetni, de végül a drágám találta meg az én új edzőtársam, Wilier GTR Granturismo (2014) (továbbiakban Wili) "személyében" .
Ma volt az első randink (egy 40 km-es úton), még ismerkedünk egymással. Gyors, de más izomzattal kell tekerni, mint a trekkinget, így aztán van lehetőségem fejlődni. Ettől függetlenül a Dunáig új egyéni csúcsot tekertem, 28 km/h óra átlaggal értem le. Ez az út további részében jelentősen leromlott, mert folyton megálltam fotózni az én gyönyörűségemet. :)
Nem temetem a trekkingeket, nem is nyugdíjazom. Csupán csak arra fogjuk használni őket, amire tervezték. :) Outival edzünk, montival hegyekbe megyünk, minden másra ott trekking!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése