2016.08.27. 15.nap Búcsúztunk... :'( Beszereztük a Kalina táblát :)

Sajnos elérkezett a búcsúzás ideje, utolsó napunk Brodaricán... :( Reggeli után utolsó strandolásunk következett. 

Halat szeretett volna fogni a Zalán, de apa ügyesebbnek bizonyult és kihalászott egy halat, amely hínárnak álcázta magát. Vele egy ici-pici hal is a vödörbe került, Zalán Juniornak nevezte el. A nagyot pedig Hínárkának. :) Hosszasan halászgatott ezután, de sajnos nem szaporodott a halállomány. 

Dél körül felmentünk az apartmanba, megebédeltünk.

Nagyon szerettem volna a környék egyetlen elmaradt tábláját is begyűjteni és életbe lépett a "most vagy soha" :)

MOST!!! Döntöttem el, és legnagyobb boldogságomra az én drága Szerelemem is velem tartott. Jupiiiiii!!!! 

Grebaticáig a 8-as főúton tekertünk, ott letértünk róla és a 10%-os emelkedőn feltekertünk a hegyre. Kalina felé kanyarodtunk, megálltunk fügézni és fotózni.Sokat nevetgéltünk, gyönyörködtünk a tájban. Nagyon boldog voltam, szerettem volna megállítani az időt. 

Tovább haladva hamar elértük a települést, csakhogy nem volt helységnév tábla!!! Áthaladtunk azon a pár házon és Bilo irányában sem volt tábla. Úgy gondoltuk, hogy már csak egyetlen kivezető út van, ott is meg kell nézni, hiszen ezért jöttünk. A falu dombon volt, az út pedig a völgybe vezetett. Az sem érdekelt, hogy szintet kell érte menni, csak legyen meg a tábla... 

Már az utolsó házat is jócskán elhagytuk, de tábla sehol. Szomorú voltam, már majdnem fel is adtam, de eszembe jutott, hogy Horvátországban azt tapasztaltuk, hogy a helységnév táblák elég távol esnek a valódi lakott területről. Továbbmentem és nem hiába!!! Megtaláltuk!!! :D Jupiiiiiiiiii!!!!!

Álomszép úton haladtuk Bilo irányába. Szavak nincsenek rá, annyira széééééép volt.

A főút helyett a hegyoldalban lévő sziklás, apró (vagy itt-ott nagyobb) köves utat választottuk hazafelé. Egy montis úgy otthagyott bennünket, hogy csak lestem :) pedig mi is siettünk, mert szokás szerint rövid volt az idő, a nap már a horizonthoz közeledett erősen.

Nagyon klassz tekerés volt, nagyon elvezem a közös bringázásokat. Szívem minden szeretetével imádom a kicsike fiamat, de közel 8 év után az idei volt az első év, hogy a párommal el-el "szökünk" egy-két órácskára kettesben. Nagyon jók ezek a közös "lopott" órácskák, szükségünk van rájuk. Ez a mai délután minden idők egyik legjobb kettesben töltött délutánja volt. Éppen megfelelő korona az idei nyaralásunkon...

Holnap reggel pakolunk és haza megyünk. Remélem jövőre folytatjuk.... :) 

33,6 km 800m szint

2016.08.26. 14.nap Skradin

Délelőtt ismét pancsi a standon és egy kis játék. Utolsó napokra már a búvár szett is előkerült, megérett a kipróbálásra. :)

Az apartmanban elfogyasztott ebéd után ismét magamra maradtam a kerékpározási szándékommal. Gondoltam, hogy a másnapra tervezett Krka kerülés egy részét megtekerem, ugyanis az ismeretlen táj nekem kisebb élményt nyújt, mint a már "ismert" . Jobban szeretek másodszor, harmadszor tekerni valahol, mint először. :) Így született meg a döntés, hogy Skradin felé karikázok. Nem döntöttem el előre, hogy meddig, azt gondoltam, hogy rögtönzök, hangulatnak, időnek megfelelően. 

A már "jól ismert" úton elindultam Sibenikbe...

A sibeniki városháza reneszánsz épülete 1533 és 1536 között épült.

Ez a látkép máskor is lenyűgözött már. 

Bilice előtt vettem vizet, mert máris elfogyott. Valahogyan a dombokon jobban fogy, mint az Alföldön. :)

Átkeltem az autópálya fölött

Lozovacnál lementem a KRKA nemzeti park bejáratához, hogy kiderítsem kerékpárral be lehet-e jutni... Sajnos nem...

Utam fantasztikus része innen következett... Elképesztő látvány volt leereszkedni Skradin városába... Nincsenek is rá szavak...

Sajnos nem túl sok időm maradt nézelődni, mondhatjuk, hogy szinte semmi. :( Féltem, hogy nem érek vissza világosban, hiszen nagyon felfele kellett tekerni. :)

Végül legyűrtem a távot és a magasságot, úgy érzem, hogy nagyon ügyes voltam, magam sem hittem benne. :)

60,9 km 860m szint