Nem keltünk korán, Reggeli után egyedül kávéztam a parton.
A délelőtt eltelt azzal, hogy mindenki nyomogatta a saját kütyüjét, Zoli utalt és dolgozott kicsit. Látható volt, hogy ma már nem tervezhetünk hosszabb úttal, így 13 órakor egyedül indultam egy edző körre, ami egyúttal egy hiánypótlás is volt. Az előző alkalommal nem fotóztunk Rogoznica táblát, gondoltam, anélkül nem megyek haza. A szigeten a Sárkány szeme tavat sem néztük meg, gondoltam arról is kell egy fotó. Illetve még induláskor azt a tervem is dédelgettem, hogy visszafelé feltekerek a Grebastika feletti 10 %-os emelkedőn, csak, hogy teszteljem magam. Ilyenben még sosem volt részem és fogalmam sincs, hogy mit kezdenék vele.
Elértem Rogoznicára, megnéztem a tavat, majd fagyiztam.
Visszafelé megálltam a Studenac-nál vizet venni, mert mind elfogyott. Nagyon meleg volt, nagyon erős széllel. Oda felé szinte repített, 24,2 km/h átlaggal értem oda, szintekkel együtt. Visszafelé még a lejtőn is tekerni kellett, mert alig arat gurulni a canga.
Primosten előt jártam, mikor hívott a Zoli, hogy minden rendben van-e, mert a felettünk lévő főutat lezárták, tűz van a szállásunk környékén. Egészen Grebasticáig ebből semmit nem érzékelten, ott viszont utolértem egy kocsisort. Sokat nem tétovázva beálltam a felezővonalra és - mivel lejtőn volt- elszáguldoztam mellettük. Nagyon sok autó volt, hosszú sor állt. Elérkeztem az elejére és eltekertem a rendőr mellett. Euztán csak én haladtam a 8-as főúton és egy két helyi lakos. Ismét betértem egy üzletbe, mert megint víztelen voltam. Akkor fedeztem fel, hogy valahol úgy eljöttem az elágazás mellett, hogy észre sem vettem. Így a 10% emelkedőn tekerés elnapolva, nem akartam visszafordulni és a környékbeli tűz is óvatosságra intett. Grebastica mellett is tűz volt, de ahogy haladtam tovább tapasztalhattam, hogy Zaboric mellett, illetve a Jadrtecre haladó út melletti erdő teljesen leégett. 2 napja még gyönyörű zöld környezetben fotóztam a templom mellett tekerő Zolit, most pedig pernye szállt, sugárzott a hő és borzasztóan büdös volt. Szörnyű volt látni.
Azt hittem ezzel vége, de amit a Brodarica előtti hídra értem, láttam, hogy a felettünk lévő hegyoldalon is ég az erdő. Hatalmas területen és nagyon közel a házakhoz. Szörnyű látvány és szörnyű érzés volt.
Sötétedéskor a repülők elvonultak, mert sötétben nem tudnak oltani, maradt a tűzoltóautókra a feladat. Ugyanis a tűz még mindig égett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése