Végre...végre... Kedvem szerint! :) Teljesítménytúra oly sok kihagyás után! -Elő a kerékpárral! Pécs TT

Nagyon szeretem a teljesítménytúrákat, évekkel ezelőtt így kezdtük a kerékpározást, majd elmaradtak az életünkből mert az én Drágám nem annyira szereti őket. Magányosan, mindenkitől távol szeret kerékpározni én pedig hű és odaadó társként mindent megtettem, hogy kedvében járjak. :) Semmi olyanra nem szeretném rávenni, kényszeríteni, amit Ő maga nem akar, vagy nem szívesen csinál. Így kerül ki az programfüzetünkből a TT. Egészen máig... Felvetettem két-három héttel ezelőtt, hogy lesz egy TT Pécsett, Elő a kerékpárral! elnevezéssel. Két távon lehetett indulni, 97 és 57 km-en, én megyek a röviden Ő pedig a hosszún, esetleg említse meg a Karcsinak is. Nem tudom, hogy mi hatott rá jobban? A Mecsekben való tekerés? Az, hogy a Karcsival mehet? Vagy az, hogy új a Bea és kipróbálhatja vele magát? Vélhetően ez az utóbbi nem, hiszen Ő nem is akarja kipróbálni magát, nem akar megmérkőzni... :D Az is lehet, hogy mindegyik egy kicsit befolyásolta, de lehet, hogy egész egyszerűen csak a kedvemben szeretett volna járni. :) A lényeg, hogy  -talán évek óta először- ismét teljesítménytúráztunk! 

Karcsi és Levente is velünk tartott. Levente a rövid távval kacérkodott, de végül mindannyian a 97 km-re neveztünk. Én azért, mert elbizonytalanodtam magamban, a tájékozódási képességem elég rossz ahhoz, hogy szintidőn belül meg tudjam csinálni a rövid távot. Inkább megyek a fiúkkal a hosszún, tudom, hogy a táv nem fog problémát okozni. Levente pedig azért nevezett ide, mert rábeszéltük, hogy tartson velünk. :) Nem nagyon akart, de végül beadta a derekát.

Fél 10-kor már a rajt helyszínén voltunk, parkoltunk, kipakoltunk, neveztünk, felkészültünk és 10-kor rajtoltunk. :) 

Erdei kerékpárúton indultunk, folyamatosan emelkedtünk. Elsők voltunk egy ideig, majd kiérve az erődből az autóút mellé, egy sáros, leveles szakaszra értünk. Küzdöttünk rajta egy darabig, majd egyszercsak sorban suhantak el  mellettünk a versenytársak. Az autóúton... Mi is átkeltünk az árkon és ott folytattuk az utunkat. Nagyon sok településen haladtunk át, nagyon sok táblát gyűjtöttem. Gyakran tekertünk fel, majd száguldottunk le. IMÁDTAM!! (a lefele részét) :D Könnyen találta meg a Zoli az ellenőrzőpontokat, ahol ettünk, ittunk, pecsételtettünk. 

 Komlónál jártunk, amikor Leventét elveszítettük. Korábban már győzködött, hogy ne várjuk, menjünk a tempónkba nyugodtan,majd ő is jön, ahogy tud. Nem hagytuk el, mindig bevártuk. Utóbb rájöttünk, hogy már ekkor is le akart rázni minket... Komlónál nyíl lehetősége lelépni. Egy óvatlan pillanatban letért jobbra... Már későn vettük észre. .( Én nagyon sajnáltam, mert együtt kellett volna maradnunk. Együtt kezdtük, együtt is kellett volna befejezni... Így hárman maradtunk. Szegény Karcsinak is meg lehetett a baja velünk, mert két komolyabb dombot kellett megmászni, mindkettőnél kellett pihenni egy kicsit. Ő felfelé erős én pedig felfelé vagyok a leggyengébb. Zoli kitartott mellettem, pedig biztosan szívesen tartott volna a Karcsival. 

Végül megérkeztünk az utolsó ellenőrzőponthoz. (Karcsi 10 percet várt ránk.) Innen már csak lefelé gurultunk, nagyon-nagyon szuper volt! :) 

 6 órás szintidő volt a 97 km-es távra , 5:41 alatt csináltuk meg. Megkaptuk az oklevelet, a kitűzőt és a virslit mustárral, kenyérrel. A fiúkkal forralt boroztunk, kávéztunk, palacsintáztunk, majd haza indultunk. A zöld felsőben egy túra közben hozzánk csapódó versenyző látható. :)

Nagyon jó program volt, nagyon tetszett nekem. Valahogyan vissza kell csempésznem az életünkbe a teljesítménytúrákat... ;)

Új családtagok, Bea és Wili :)

Hosszú ideje, egészen pontosan 6 éve kerékpározunk trekkinggel. Ugyanazzal a trekkinggel mindketten. Mármint, mindketten a saját bicajunkkal, de 6 éve van meg mindkettő. Azzal vittünk málhát, gyereket, hátizsákot,  később azzal vontattunk gyereket. Azzal mentünk hegyen- völgyön, aszfalton,  sziklás és erdei úton. Azzal mentünk nyaralni, velük jártuk végig a horvát tengerpartot. Velük fedeztük fel Lienz környékét, trekkingel hódította meg a párom a 2000 m magas csúcsokat. Velük edzettünk naponta 30-40 km-t és tekertük őket, "időfutamosan". Szóval minden kerékpáros élményünket együtt éltük meg, melyek igazán szépek voltak. 

Idén viszont megérintett bennünket a változás szele. Bár valójában Zoli már tavaly beújított egy montival, de az igazi változás ebben az éveben történt. Júliusban nekem is lett egy montim. Nagyon szeretem, Ő a ketteske. :) Terepre már velük mentünk, újfajta kerékpározás lépett az életünkbe. 

Pár hónappal ezelőtt egy bringás ismerősünkkel kicsit szorosabbra fűződött a kapcsolat. Egyre gyakrabban tekertek együtt a párommal kettesben, majd csatlakozott egy harmadik srác is a csapatba. Ők kimondták, amit belül mi is tudtunk: vicces, ahogy a több, mint 20 kg-os bringával akar versenyt tekerni... Kölcsön bringát adtak neki, hogy kipróbálhassa az országuti kerékpárt. Ekkor már nézegette az én szerelmem a bringás hirdetéseket, oldalakat, véleményeket, teszteket. Már csak idő kérdése volt, hogy átlépje (átgurulja) a küszöbünket egy outi.:) 

Ez a nap szeptember 24.-én jött el és párom magáénak tudhatott egy gyönyörűséges ORBEA Avant M30 (2016) kerékpárt (továbbiakban Bea).   :D 

Az első érdemleges útja rögtön a Kékesre vezetett. :)  

Néhány közös kerekezés után egyre inkább éreztem azt, hogy én is szeretnék váltani. Gyorsabb, fürgébb, könnyebben tekerhető bringára. Már alig-alig értem vele trekkinggel, de leginkább az billentette nálam vásárlásra a mérleget, hogy  a trekking határozottan kicsi lett. :) Nem tudom mi történt, vagy én nőttem (ennek azért kicsi a valószínűsége), vagy a canga töpörödött össze, ahogy egyre öregebb lett. :D Valójában pedig az történt, hogy egyre többre voltam képes, egyre gyorsabban és egyre nagyobb távokat tettem meg és úgy éreztem, hogy a fejlődésem korlátba ütközött. Már nem tudtam hová hátratolni magam, már nem tudtam nagyobb erőt kifejteni. Méret alapján valóban kicsi nekem az a kerékpár, Zoli mondta is többször az elmúlt években, de ez 18-20 km/h sebességgel, gyakori megállással, hiszen mindent le kell fényképezni :) , nem volt érezhető.  Mostanra már 26 km/h környékére került az átlagom  30-40 km-es távon és úgy éreztem, hogy további fejlődés már nem lehetséges számomra ezzel a kerékpárral. Így én is kerékpárokat kezdtem nézegetni, de végül a drágám találta meg az én új edzőtársam, Wilier GTR Granturismo (2014) (továbbiakban Wili) "személyében" .

Ma volt az első randink (egy 40 km-es úton), még ismerkedünk egymással. Gyors, de más izomzattal kell tekerni, mint a trekkinget, így aztán van lehetőségem fejlődni. Ettől függetlenül a Dunáig új egyéni csúcsot tekertem, 28 km/h óra átlaggal értem le. Ez az út további részében jelentősen leromlott, mert folyton megálltam fotózni az én gyönyörűségemet. :) 

Nem temetem a trekkingeket, nem is nyugdíjazom. Csupán csak arra fogjuk használni őket, amire tervezték. :) Outival edzünk, montival hegyekbe megyünk, minden másra ott trekking!! :D 

Cuha-patak menti kerekezés

Kihasználva az utolsó nyárias hétvégét, a Cuha-szurdokban tekertünk, a Cuha-patak mentén. Rengetegen voltak a környéken, alig tudtunk leparkolni. Azt mondta a  Zoli, hogy a plázában nincsenek ennyien. :)

Vinye - Zirc volt az útvonal. Többször keresztezte utunk a patakot, nagy élmény áttekerni rajta. :) Kitűnő túra kisgyermekes családoknak, a 8 évesünk nagyon élvezte. :) Porva-Csesznekig széles kiépített köves, erdei és murvás utakon haladtunk, utána kicsit vadregényesebb a táj. :) 

Zircen ettünk, ittunk, nézelődtünk, majd vonatra dobtuk magunkat és egy megállót így utaztunk, Porva-Csesznekig. Leszállva a vonatról, visszakerékpároztunk Vinyére. Közben beesteledett, már senki nem volt az erdőben, csak mi. :) 23 km-t tekerünk, kb. 10 km-t vonatoztunk, itt - ott hegyet másztunk. Nagyon szuper volt! :)

 A Magas-Bakony egyik méltán közkedvelt kirándulóhelye a közel négy kilométer hosszú, sziklás völgy, melynek legszebb része a számtalan védett növény- és állatfaj számára menedéket jelentő Cuha-völgyi Kirándulóerdő, illetve - az erdei tanteremmel is büszkélkedő - Tanösvény.

A vadregényes, eldugott, vízmosásokkal tarkított völgyet nem csupán közúton, de a Porva-Csesznek és Vinye települések között, három alagúton és két völgyhídon áthaladó, a Bakonyt átszelő Cuha-patak mentén döcögő millenniumi vasúton is megközelítheted, melynek útvonalát tartják az egyik legszebbnek Magyarországon. A környék nagyobb városaitól (Győr, Pápa, Zirc) könnyen elérhető távolságra (max.: 40 km).

A tanösvény szerves részét képezi az erdei tanterem, ahol lehetőség nyílik a látott, tapasztalt dolgok megvitatására. A tanösvény egész évben díjmentesen látogatható. A technika és természet harmóniájának szép példája a Cuha-völgyi milleneumi vasút és völgyhíd, amely az ország egyik legszebb vasútvonala, kezdeményezték is az ipari műemlékké nyilvánítását. Hrabali hangulatú a gyönyörű Porva-Csesznek vasútállomás épülete.

A Cuha-völgye az Öreg-Bakony talán egyik legkedveltebb kirándulóhelye a turistáknak. A Cuha - völgyi Tanösvényeny keresztűl a Hódos-ér völgyének bejárásával, a túra hossza közel 17 km.

Zirc - A Bakony fővárosa     

A Bakony „szívében” alapított egyházi intézmény a középkori hivatalos iratokban Bakonyi Apátság néven szerepel. A ciszterciek a királytól ugyanolyan kiváltságokat kaptak, mint amit Franciaországban élvezhettek. Templomukat és kolostorukat III. Béla halála után 1196-ban, fia, Imre király jelentős támogatásával építették fel. Imre király a templomban oltárt alapított, amellyel kifejezésre juttatta, hogy az apja által biztosított jogokat ő is megadja a ciszterci rendnek. Erről egy latin nyelvű feliratos kő tanúskodik, amelyet a középkori templomból átmentettek az újkori barokktemplomba.

 Fontos eseménynek tartható a barokk templom – bazilika minor – 1995-től végbemenő belső építészeti, képzőművészeti értékeinek a restaurálása. A művészrestaurátorok szemünk elé varázsolták a szobrok, szoborcsoportok, a freskók eredeti színvilágát, amit a templom belső terébe belépő ember hihetetlen szépségű, lenyűgöző művészi értékű változásként csodálkozva élt meg.

A Magyarországi Ciszterek Központjának épületegyüttese, a barokk templom – bazilika minor – és a klasszicista monostor külső felújítására a 2010-es évek első éveiben került sor. A pályázati forrásból megvalósult nagy értékű felújítással egy időben kialakították a Látogató központot és a díszudvart. A zirciek számára újszerű látvány az egykori barokk sárga szín helyett a barokk templom „tört fehér” és a klasszicista monostor szemet nyugtató „kőszínre” festése. A megújult épületegyüttes ünnepélyes átadására 2013. május 15-én került sor. Az ünnepi szónok – Magyarország miniszterelnöke – beszédének a végén bejelentette, hogy a Zirci Arborétum is visszakerült az eredeti tulajdonos, a Ciszterci Apátság tulajdonába.