Tágul a világ számunkra, avagy Velence tervezetlenül

Amíg az elmúlt években az volt a jellemző, hogy itt a környékben tekeregtünk és ha hosszabb, -akár már a 60 km is annak számított, -útra indultunk, akkor arra rákészültünk, 3 napi hideg élelem, egséz napos szabadidő biztosítása, nem ritkán szállás  a környéken, stb. Ma már egyszerűen felülünk a biciklire és letekerünk vele 60-80-100, vagy akár 110km-t is.

60 km-hez már elég 2,5-3 óra és abban benne vagy egy kávézás, sörözés. Tegnap délben indultunk és este 7-kor itthon voltunk egy 110 km-es útról, annak ellenére, hogy 2x kompoztunk és ez eléggé meghatározza az időbeosztás.

 Lórévig a már megszokott, és sokszor megtekert útvonalon )Tass- zsilip, Makád, Lórév) haladtunk. Mivel 15-20 perccel a komp indulása előtt érkeztünk, volt idő a frissítésre. :)

 13 órakor keltünk át a Dunán.

 A Duna másik oldalán azonnal kereszteztük a 6-os főutat, és már Adonyba is értünk.

Éppen egy útfelújítás közepébe csöppentünk, felmart aszfalton kellett tekernünk. Elhagyva Adonyt 10 km-re volt a következő település, Pusztaszabolcs.
Beérve a központjába, van az út közepén egy kéttornyú templom, melyet két oldalon lehet kerülni.

Nem saját felvétel, a település honlapjáról ollóztam.

Innen tovább haladva 22km-re,  Velence következett. Valahogyan az volt az érzésem, hogy soha nem érünk oda... .:) Folyamatosan emelkedett és 22 km síkon is sok két település között, nemhogy emelkedőn. :) Az javított a képen valamit, hogy az út egy részét a már elkészült, új, jó, kiváló minőségű aszfalton tekerhettük.

 Végül azért megérkeztünk és a Velence sétány felé indultunk.

Elképesztő embertömeg a vízben és a parton. Megállapítottuk, hogy  sokkal többen napoznak, fürdenek, mint bringáznak! :)
Megkerestünk a számunkra ideális halsütőt és ketten megettünk egy hekket. Zoli sörrel és ásványvízzel és fagyival öblítettem le. :)

Közben nézegettük, hogy merre induljunk... Felmerült, hogy elmegyünk Ercsire és ott kompozunk vissza. Tekintettel arra, hogy a környék nem bővelkedik egyszerű országutakban és arra, hogy már fél 4 volt, azt a döntést hoztuk, hogy ugyanazon az útvonalon megyünk vissza, amin jöttünk. Szétnézünk még egy kicsit a tó mellett:

Lencsevégre kaptuk  a Zalán kedvenc szállodáját  is. :)

 Velencét elhagyva nagyon élveztem az utat, gurultunk, gurultunk és gurultunk! Jó minőségű aszfalton lefelé.... :D  Így már a 22 km is teljesen újraértelmeződött és nagyon hamar Pusztaszabolcson voltunk. Terveztünk kávézni, de az volt a javaslatom, hogy Adonyban térjünk vissza a témára, ott már jobban látjuk, hogy elérjük az 5 órási kompot vagy nem. Így aztán nyomtuk a pedált, hogy megadjuk az esélyt a dolognak. Az autópálya fölött megálltunk egy picit, ezt a gyönyörű látványt nem lehetett kihagyni. Ekkor 16:48 óra volt, vagyis durván 22 perc. Kétségesnek éreztük, de nem adtuk fel.

Adonyba érve már csak már csak 6-8 percünk volt, és úgy döntöttem, hogy nyomjuk tovább, legalább próbáljuk meg. Ha nem érjük el, akkor lesz majdnem egy óránk, hogy visszatekerjük egy kávézóig és kávézzunk nyugodtam. 

Kb. 3 perccel érkeztünk korábban, mint ahogy a komp kikötött az adonyi oldalon. :)  Azt gondoltam, hogy eddig rohantunk, innen már nem kell, nincs miért, kényelmesre vehetjük a tempót. Limonádét terveztem, amint szárazföldre lépnk. Zoli azt mondta, hogy majd megállunk Makádon... de nem álltunk meg, mert ott sem kávé, sem limonádé. Aztán nem álltunk meg sem Tasson, sem a Kristályban. :( Hát, majd legközelebb... :) 7-kor itthon voltunk, 110,5 km lett a túránk távja.

Budapest, Budapest, Te csodás...

Ez már a harmadik olyan alkalom, hogy a munka miatt utazást tettem autóval és bedobtam a kerékpárom is, ha végzek akkor feltérképezem a környéket. Ma is így tettem, ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy délelőtt el tudtam intézni őket és 13 órától már szabad is voltam. Először a Mester utcai Praktiker parkolóba mentem, de döbbenten vettem észre, hogy fizetős lett. Így odébb álltam, átmenetem a Rákóczi hídon Budára, hiszen úgy is ott akartam tekerni. Kerestem egy helyet, ahol úgy tűnt, hogy nem kell parkolódíjat fizetni. Átöltöztem, kivettem a bringát és már indultam is.

Elsőként a Citadellát vettem célba. A google térképen gyalogos közlekedést jelöltem meg és bátran rábíztam magam. :) Hamarosan, a Himfy  utca végén lépcsővel találtam szemben magam. Két választásom volt, vagy visszafordulok, vagy felcipelem a bringát. Mivel nem volt több mint 60 lépcső, úgy gondoltam felviszem és bringázok tovább. Csakhogy ez nem tartott sokáig, mert elhaladva a Közszolgálati Egyetem mellett, ismét lépcsők következtek. Jobbra is és balra is. Mivel a jobb oldali rövidebbnek tűnt, ismét felcipeltem a bringát. :) 

Nagy örömömre kerékpározható útra érkeztem. De ismét csak egy darabig.

Itt egy pár pillanatra megpihentem, hogy kiszuszogjam magam. Alap állapotban, gyári adat szerint 14 kg a bringám, de van rajta váztáska, természetesen tele, első kerék kicserélve agydinamósra , lámpák, km óra, meg a csuda tudja még, hogy mi, de a számlálhatatlanul sok lépcső után már vagy 100 kg-osnak éreztem. :) Ez a látvány kárpótolt érte: 

Végül felértem... bringa felcipelve, Panni szuszogva. Fent pedig sok ember, aki nézte, hogy nem teljesen vagyok épeszű. :) Ezzel persze nem foglalkozva elkészítettem a fotókat és ámultam a látványt... Órákig képes lennék rá, annyira fantasztikus. Nyugtatóan hat rám... 

Hiába töltöttem volna itt órákat, indulnom kellett, mert még nagyon az utam elején voltam. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel a google barátságos lépcsőn cipekedős ajánlata, megyek az orrom után. :) megláttam az aszfaltozott széles utat és leereszkedtem rajta. 

Solymár volt a legtávolabbi cél, így odaindultam, hogy visszafelé Nagykovácsi, Remeteszőlős, Budakeszi, Budaörs útvonalon térjek vissza az autóhoz. 

Kriszta körút, Szilágyi Erzsébet fasor után már szinte csak felfelé haladtam. Sietni akartam, de felfelé nem lehet! :D Hűvösvölgyi és a Hidegkúti úton haladva érkeztem meg Solymárra. 

Tervem szerint innen Nagykovácsi következett volna. Autós útvonal nincs közvetlenül, de a google szerint gyalogosan megközelíthető a település. Mivel ez a térkép már megtréfált a sok lépcsővel korábban, mert mertem csak rá hagyatkozni, megkérdeztem a helyi embereket, szám szerint négyet, hogy át tudok-e menni a hegyen keresztül kerékpárral. Kettő azt mondta, hogy nem, menjek vissza Budapestre és majd látni fogom a kereszteződést, jobbra fordulva fogom elérni Nagykovácsit. Egy azt mondta, hogy nem, egy hölgy, két gyerekkel azt mondta, hogy nem tudja, hogy el lehet-e jutni, Ő sosem próbált, de a templom melletti utcán, ha felmegyek, ott ki lesz írva, hogy Nagykovácsi. Ezek után gyáva lettem, és nem mertem nekivágni. Attól féltem, hogy a kb. 6 km-es úton, ami átvezet egy elég meredek, magas hegyen, felcipelem 3 km-t a bringát, majd valami akadály miatt cipelhetem vissza. Elég derekasan benne jártunk a délutánban, 6 km gyalog, kerékpárt cipelve, az nem kevés út. rémképekben még azt is láttam, hogy rám sötétedik. Ha mellettem lett volna a párom és azt mondja vágjunk bele, akkor szó nélkül és boldogan  követem, de egyedül nem mertem nekivágni. Viszont azóta is nagyon érdekel és nem hagy nyugodni, hogy át lehet-e menni kerékpárral a hegyen. :) Remélem meg fogom tudni egyszer.

Így egy kicsit szomorúan, egy kicsit letörve, egy kicsit csalódottan visszaindultam az aszfalton Budapestre. Csak az adott egy kis kedvet, hogy nagyon klassz út lesz, mert szinte végig lejteni fog. :) 

Így is volt, nagyon hamar a Duna mellett találtam magam...

 Gyorsan visszaértem a kocsihoz, ahol egy kék csoomag fogadott a szélvédőn... Mégsem mértem fel jól, kellett volna parkolójegyet vennem. :/

A túra hossza: 40,5 km,  650m szinttel.