Kalandjaink... : Budapest, Budapest, Te csodás...

Ez már a harmadik olyan alkalom, hogy a munka miatt utazást tettem autóval és bedobtam a kerékpárom is, ha végzek akkor feltérképezem a környéket. Ma is így tettem, ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy délelőtt el tudtam intézni őket és 13 órától már szabad is voltam. Először a Mester utcai Praktiker parkolóba mentem, de döbbenten vettem észre, hogy fizetős lett. Így odébb álltam, átmenetem a Rákóczi hídon Budára, hiszen úgy is ott akartam tekerni. Kerestem egy helyet, ahol úgy tűnt, hogy nem kell parkolódíjat fizetni. Átöltöztem, kivettem a bringát és már indultam is.

Elsőként a Citadellát vettem célba. A google térképen gyalogos közlekedést jelöltem meg és bátran rábíztam magam. :) Hamarosan, a Himfy utca végén lépcsővel találtam szemben magam. Két választásom volt, vagy visszafordulok, vagy felcipelem a bringát. Mivel nem volt több mint 60 lépcső, úgy gondoltam felviszem és bringázok tovább. Csakhogy ez nem tartott sokáig, mert elhaladva a Közszolgálati Egyetem mellett, ismét lépcsők következtek. Jobbra is és balra is. Mivel a jobb oldali rövidebbnek tűnt, ismét felcipeltem a bringát. :)

Nagy örömömre kerékpározható útra érkeztem. De ismét csak egy darabig.

Itt egy pár pillanatra megpihentem, hogy kiszuszogjam magam. Alap állapotban, gyári adat szerint 14 kg a bringám, de van rajta váztáska, természetesen tele, első kerék kicserélve agydinamósra , lámpák, km óra, meg a csuda tudja még, hogy mi, de a számlálhatatlanul sok lépcső után már vagy 100 kg-osnak éreztem. :) Ez a látvány kárpótolt érte:

Végül felértem... bringa felcipelve, Panni szuszogva. Fent pedig sok ember, aki nézte, hogy nem teljesen vagyok épeszű. :) Ezzel persze nem foglalkozva elkészítettem a fotókat és ámultam a látványt... Órákig képes lennék rá, annyira fantasztikus. Nyugtatóan hat rám...

Hiába töltöttem volna itt órákat, indulnom kellett, mert még nagyon az utam elején voltam. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel a google barátságos lépcsőn cipekedős ajánlata, megyek az orrom után. :) megláttam az aszfaltozott széles utat és leereszkedtem rajta.

Solymár volt a legtávolabbi cél, így odaindultam, hogy visszafelé Nagykovácsi, Remeteszőlős, Budakeszi, Budaörs útvonalon térjek vissza az autóhoz.

Kriszta körút, Szilágyi Erzsébet fasor után már szinte csak felfelé haladtam. Sietni akartam, de felfelé nem lehet! :D Hűvösvölgyi és a Hidegkúti úton haladva érkeztem meg Solymárra.

Tervem szerint innen Nagykovácsi következett volna. Autós útvonal nincs közvetlenül, de a google szerint gyalogosan megközelíthető a település. Mivel ez a térkép már megtréfált a sok lépcsővel korábban, mert mertem csak rá hagyatkozni, megkérdeztem a helyi embereket, szám szerint négyet, hogy át tudok-e menni a hegyen keresztül kerékpárral. Kettő azt mondta, hogy nem, menjek vissza Budapestre és majd látni fogom a kereszteződést, jobbra fordulva fogom elérni Nagykovácsit. Egy azt mondta, hogy nem, egy hölgy, két gyerekkel azt mondta, hogy nem tudja, hogy el lehet-e jutni, Ő sosem próbált, de a templom melletti utcán, ha felmegyek, ott ki lesz írva, hogy Nagykovácsi. Ezek után gyáva lettem, és nem mertem nekivágni. Attól féltem, hogy a kb. 6 km-es úton, ami átvezet egy elég meredek, magas hegyen, felcipelem 3 km-t a bringát, majd valami akadály miatt cipelhetem vissza. Elég derekasan benne jártunk a délutánban, 6 km gyalog, kerékpárt cipelve, az nem kevés út. rémképekben még azt is láttam, hogy rám sötétedik. Ha mellettem lett volna a párom és azt mondja vágjunk bele, akkor szó nélkül és boldogan követem, de egyedül nem mertem nekivágni. Viszont azóta is nagyon érdekel és nem hagy nyugodni, hogy át lehet-e menni kerékpárral a hegyen. :) Remélem meg fogom tudni egyszer.

Így egy kicsit szomorúan, egy kicsit letörve, egy kicsit csalódottan visszaindultam az aszfalton Budapestre. Csak az adott egy kis kedvet, hogy nagyon klassz út lesz, mert szinte végig lejteni fog. :)