Ez lesz az első igazán terepes túrám az új családtaggal, és első abban is, hogy ma először hagyjuk ilyen hosszú időre egyedül illetve ilyen távol a fiúkat.
Indulásra készen. :)
Megérkeztünk az optimális helyre, bringák már útra készen. Fehérvárcsurgót választottuk, hogy az útvonal utolsó része a patak legyen, attól vártuk a legnagyobb élményt. :) Még egy utolsó ellenőrzés a telefonon és már nyeregbe is pattantunk. Pillanatok alatt elértük a település szélét.
Ragyogó időben, jó minőségű, semmiképpen nem sík aszfalton tekertünk, vidáman.
Egy egészen pici kitérőt tettünk a kedvemért, hogy begyűjthessem a Magyaralmás táblát is. :)Hamarosan búcsút inthettünk asz aszfaltnak és nagyon széles murvás úton kerekeztünk tovább.
Ennek végén jobbra fordulva, ismét aszfalton kerekeztünk Csákberényig.
Itt megnézhettük a híradásokban is szereplő metrókocsit, melyről ezt olvastuk:
"A kocsi megvásárlásnak kettős célja volt:
1. Zsemlye Ildikó "A Földből kitörő metrókocsi" művészi alkotásának "főszereplője".
2. Az utókornak megőrizni egy darabot az orosz járművekből, megmenteni a 144. metrókocsit a fémhulladékká válástól, a megsemmisüléstől."
Felértünk az aszfaltos út végére. Reménykedtünk valami szép kilátásban, de erdő volt körös-körül. Zoli úgy döntött, hogy Ő akkor is kilátást akar és a TILOSBA ment. :)
Innen tovább tekerve kezdődött a "terep". Kis barátságos, jól tekerhető erdei csapások formájában.
Majd egy szurdok következett, csapásoknak már semmi nyoma. :)
Ezeken a köveken sikerült elesnem, úgy tűnik, hogy egy túra- egy esés rendszerbe kezdek beállni. :) Nem ütöttem meg magam, úgy meglepődtem, nem is volt semmi előjele, fel sem tudtam rá készülni. Egyik pillanatban még kerekeztem, a másikban meg már a sziklákon voltam, a bicaj első kereke előtt és épp fejbe akart vágni a hátsó kerék. Láttam amint közeledik felém, de a nem lendült át a holt ponton, így visszaesett. Elgörbült a váltó és nem váltott rendesen, de erre csak később jöttem rá, mert itt már nem volt bátorságom felülni. Néhány 10 m volt még hátra és kiértünk egy tisztásra.
Itt felfedeztük, hogy a várhoz ismét felfelé kell menni. Találtunk kutat, kulcsot töltöttünk és indultunk fel. Itt derült ki, hogy a váltom nem jó. ledobta a láncot. Szerelni kellett és sikerült jobb állapotba hozni, de a végpontokon nem lehetett használni. Így is sikerült feltekerni.
![]() |
Csókakői vár bejárata |
A vár látogatása ingyenes volt. Visszatértünk a tisztásra és úgy döntöttünk, hogy ott ebédelünk, uzsonnázunk. :) Amíg a hátizsák tartalma előkerült, addig a drágám az ülésemet igazította.
Evés és pici pihenő után indultunk kávézni! :)
![]() |
A messze távolban, a dombon látszanak a tornyok, ahol fent voltunk. |
Megtaláltuk a kávénkat is:
Sok időnk nem volt kávézgatni, mert az idő rohamosan telt. Újra nyeregbe pattantunk és tekertünk tovább.
Fantasztikus tájakon, fantasztikus környezetben jártunk. Akár merre néztünk, gyönyörű volt. Feltekertünk az Alba -Regia forráshoz és a kilátóhoz is. Bár itt nem mindenhol tudtam tekerni, tolnom kellett. Nem volt hosszú így aztán annyira nehéz sem. :)
Leérve a pisztrángos tóhoz ismét frissítés következett. :)
Elhagyva a Gaja Völgyi tájcentrumot a csurgói víztározót céloztuk meg.
A bringám már elfáradt, szegény állni sem tud! :D
Utunk végső állomása a Károlyi kastély.
"A kastély építése 1844 és 1851 között Henrich Koch tervei alapján történt, Károlyi György megbízásából. Károlyi György 1877-es halála után a kastélyt a másodszülött fiú, Viktor örökölte. 1888-ban a kastély tulajdonosa Károlyi Gyula, a Magyar Vöröskereszt Egylet szervezőjének és első elnöke lett. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály politikus, a fiatalabbik pedig Károlyi József, aki a jelenlegi vagyonkezelő, Károlyi György nagyapja volt. Károlyi József, Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja, országgyűlési képviselője nevéhez fűződik az épület díszudvar felőli homlokzatának, 1910 körüli eklektikus, barokk átalakítása, amely az U alak közepére tervezett, íves elliptikus bővítésével megváltoztatta a homlokzat összhatását. Ekkor került a középrészbe a könyvtárterem. Az uradalom utolsó birtokosa Károlyi István volt, aki a második világháború alatt a budapesti Madách Színház alapító-tulajdonosa volt. A második világháborút követően a kastélyt és a birtokot elvették a Károlyi családtól és kártalanítás nélkül államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőként hasznosította. 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki. Majd állami nevelőotthonként működött egészen az 1980-as évekig. 1979-ben leromlott állapota miatt kiürítették. 1995-ben a kastély a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésébe került. 1997-ben a Párizsban élő Károlyi György által létrehozott Károlyi József Alapítvány és a MÁG együttműködési szerződést kötött a kastély közös felújítására és hasznosítására. Jelenleg a kastélyban működő kulturális találkozóközpont az Európai Kulturális Találkozóközpontok Hálózatának tagja. A kulturális funkciók kiegészítésére és azok „eltartása” érdekében a kastély célja a turisztikai áramlatokba való illeszkedés a szállodai és vendéglátási részlegek segítségével. Ez a terv 1995-ben elnyerte az UNESCO Kulturális Világörökség Évtizedének emblémáját. Az alapítvány tudományos és kulturális tevékenységével egy időben a Károlyi Kastély Fejlesztő és Üzemeltető Zrt a kastély rendezését folyamatosan végzi." Wikipédia
Károlyi-kastély | |
![]() | |
Település | Fehérvárcsurgó |
Épült | 1844 – 1851 |
Építtető | Károlyi György |
Építész | Henrich Koch, Ybl Miklós |
Stílus | klasszicista, eklektikus,barokk |
Család | Károlyi család |
Tulajdoni helyzet | magyar állami tulajdon |
Fenntartó | Műemlékek Nemzeti Gondnoksága |
" A park 40 hektáros arborétum jellegű. Több, mint 150 éves fenyők, hársak, tölgyek és gesztenyék találhatók itt, valamint tó, sétányok és hidak. 2014-ben uniós források felhasználásával, mintegy 240 millió forintból megkezdődött a kastélypark felújítása. A felújítás első ütemében megújul a park központi része, fákat, cserjéket telepítenek, megvalósul a korábban kiszáradt tó rekonstrukciója, valamint újjá építik a hidakat és a kerti pavilonokat." Wikipédia
Körbejártuk a gyönyörű kastályparkot is, majd visszagurultunk az autóhoz. Székesfehérváron még felkesetük a KFC-t, hogy a fiúkat meglepjük egy kis csirkével. Ekkor más este 9 óra volt, fél 11-re értünk haza. Arra a kérdésünkre, hogy hiányoztunk-e? azt a választ kaptuk a kicsitől: -Háááát... nem nagyon!!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése