Tágul a világ számunkra, avagy Velence tervezetlenül

Amíg az elmúlt években az volt a jellemző, hogy itt a környékben tekeregtünk és ha hosszabb, -akár már a 60 km is annak számított, -útra indultunk, akkor arra rákészültünk, 3 napi hideg élelem, egséz napos szabadidő biztosítása, nem ritkán szállás  a környéken, stb. Ma már egyszerűen felülünk a biciklire és letekerünk vele 60-80-100, vagy akár 110km-t is.

60 km-hez már elég 2,5-3 óra és abban benne vagy egy kávézás, sörözés. Tegnap délben indultunk és este 7-kor itthon voltunk egy 110 km-es útról, annak ellenére, hogy 2x kompoztunk és ez eléggé meghatározza az időbeosztás.

 Lórévig a már megszokott, és sokszor megtekert útvonalon )Tass- zsilip, Makád, Lórév) haladtunk. Mivel 15-20 perccel a komp indulása előtt érkeztünk, volt idő a frissítésre. :)

 13 órakor keltünk át a Dunán.

 A Duna másik oldalán azonnal kereszteztük a 6-os főutat, és már Adonyba is értünk.

Éppen egy útfelújítás közepébe csöppentünk, felmart aszfalton kellett tekernünk. Elhagyva Adonyt 10 km-re volt a következő település, Pusztaszabolcs.
Beérve a központjába, van az út közepén egy kéttornyú templom, melyet két oldalon lehet kerülni.

Nem saját felvétel, a település honlapjáról ollóztam.

Innen tovább haladva 22km-re,  Velence következett. Valahogyan az volt az érzésem, hogy soha nem érünk oda... .:) Folyamatosan emelkedett és 22 km síkon is sok két település között, nemhogy emelkedőn. :) Az javított a képen valamit, hogy az út egy részét a már elkészült, új, jó, kiváló minőségű aszfalton tekerhettük.

 Végül azért megérkeztünk és a Velence sétány felé indultunk.

Elképesztő embertömeg a vízben és a parton. Megállapítottuk, hogy  sokkal többen napoznak, fürdenek, mint bringáznak! :)
Megkerestünk a számunkra ideális halsütőt és ketten megettünk egy hekket. Zoli sörrel és ásványvízzel és fagyival öblítettem le. :)

Közben nézegettük, hogy merre induljunk... Felmerült, hogy elmegyünk Ercsire és ott kompozunk vissza. Tekintettel arra, hogy a környék nem bővelkedik egyszerű országutakban és arra, hogy már fél 4 volt, azt a döntést hoztuk, hogy ugyanazon az útvonalon megyünk vissza, amin jöttünk. Szétnézünk még egy kicsit a tó mellett:

Lencsevégre kaptuk  a Zalán kedvenc szállodáját  is. :)

 Velencét elhagyva nagyon élveztem az utat, gurultunk, gurultunk és gurultunk! Jó minőségű aszfalton lefelé.... :D  Így már a 22 km is teljesen újraértelmeződött és nagyon hamar Pusztaszabolcson voltunk. Terveztünk kávézni, de az volt a javaslatom, hogy Adonyban térjünk vissza a témára, ott már jobban látjuk, hogy elérjük az 5 órási kompot vagy nem. Így aztán nyomtuk a pedált, hogy megadjuk az esélyt a dolognak. Az autópálya fölött megálltunk egy picit, ezt a gyönyörű látványt nem lehetett kihagyni. Ekkor 16:48 óra volt, vagyis durván 22 perc. Kétségesnek éreztük, de nem adtuk fel.

Adonyba érve már csak már csak 6-8 percünk volt, és úgy döntöttem, hogy nyomjuk tovább, legalább próbáljuk meg. Ha nem érjük el, akkor lesz majdnem egy óránk, hogy visszatekerjük egy kávézóig és kávézzunk nyugodtam. 

Kb. 3 perccel érkeztünk korábban, mint ahogy a komp kikötött az adonyi oldalon. :)  Azt gondoltam, hogy eddig rohantunk, innen már nem kell, nincs miért, kényelmesre vehetjük a tempót. Limonádét terveztem, amint szárazföldre lépnk. Zoli azt mondta, hogy majd megállunk Makádon... de nem álltunk meg, mert ott sem kávé, sem limonádé. Aztán nem álltunk meg sem Tasson, sem a Kristályban. :( Hát, majd legközelebb... :) 7-kor itthon voltunk, 110,5 km lett a túránk távja.