2014.08.20. Tisno - nyaralás - 4.nap

Ma fél 7-kor ébredtem és megállapítottam, hogy mire felébred a család, addig futok egy kicsit. Így is történt, gyorsan összekészültem és már indultam is. Átfutottam a hídon, Jezera irányába. A pulzusmérőm szerint 50 perc volt, 6,19 km és 418 kalória. Szükséges is, mert egy kicsivel többet fagyizom, mint szoktam. :)

Mikor visszaértem a lakásba a család még aludt. Elkészítettem a reggelit és a szendvicseket a mai útra, mire felébredtek. Megettük a reggelit, nescaféztunk és nem túl korán, kb. 11 órakor nyeregbe pattantunk. Most a sziget déli irányába indultunk, Jezera volt a cél.

Jezera

Jezera, Murter-sziget legkisebb települése. A nevét a nagy tócsákról kapta, melyek az ősz és a tél folyamán összegyűlt vízből keletkeznek a völgyben, valódi, nagy tavak benyomásátkeltve. A „tavak“- Jezera már a tavasz első napsugarainak megjelenésével eltűnnek, de a természetnek éppen e játéka nyújtja azt a sajátosságot, amiről e helyet ősidőkóta ismerik.
Feltételezik, hogy az első telepeseket 1298.-ban vonzotta oda a szelíd, eldugott öböl, mely a sziget észak-keleti részén helyezkedik el. A számos kis templom és vallásos emlékmű közül melynek nagy része a 17. és a 18. századból származik, mindenképpen meg kell említeni az 1720.-ban épült Gospe od zdravlja templomot.
A sovány föld, kítűnő halászokat és tengerészeket faragott a Jezera lakosaiból. Jezera még ma is egy tipikus dalmát halászfalúcska látszatát kelti. Az utóbbi időben az egyik legfontosabb közép-dalmát halászközponttá fejlődött ki.
Amennyiben frissen fogott halra, homárra, kagylóra vagy tintahalra vágyik, felejthetetlen emléket nyújt egy esti séta a Jezera helység kiépített partján–sétányán-Rivaján, ahol a tengerről megérkező halászoktól a „tenger gyümölcseit“ megvásárolhatja.

ű

Már a reggeli futás alkalmával feltérképeztem, hogy a part mentén nincs végig betonzva az út, egy jelentős része murvával felszórt. Itt-ott vastagabban, amin nehéz kerekezni.

                                      

Ettől függetlenül hamar odaértünk és az általam még otthon kiszemelt partszakaszon töltöttük a nap nagy részét. Apa úszott, egy kicsit a Tomi is, a Zaln pedig a parton, illetve a víz szélében játszott. Én pedig punnyadtam a napon... :) ez volt minden vágyam!  :) Kenegettem naptejjel a fiúk hátát, a hasmat, a combomat, így ezek a testrészek nem is égtek le. Viszont az arcom és a nyakam kimaradt valamiért.. (nem jutott eszembe :P ) így sikerült rákvörös arccra szert tennem. :( Az benne a vicces, hogy napszemüveg volt rajtam és annak a helye fehér maradt! :D Turista látványosság lettem... :D :D :D 

17 óra körül úgy döntöttünk, hogy megnézzük a következő fürdőhelyet, s ha jónak ítéljük, akkor holnap ott fürdünk. Mivel a parton nem lehetett tovább menni kerékpárral, csak gyalogosan, így visszamentünk az aszfaltos útra. Ismét "bazaraztunk" egy kicsit, beszerzésre került a Jezerás hűtőmágnes is, valamint egy felfújható gumimatrac, mert a Tomi erre óhajtott. Innen apa irányításával elindultunk a következő fürdőzésre alkalmas partszakasz felderítésére... Nagyon hamar elfogyott az aszfalt a kerekeink alól és egy nagyköves, folyton emelkedő  úton találtuk magunkat.

 Nem jó jelnek találtam, hogy egyfolytában emelkedünk, de apa töretlenül ment előre. :) Egy idő után azt mondta, hogy szerinte sem jó irányba haladunk, de ha már eljöttünk idáig, akkor nézzük meg, hogy mit találunk az út végén. Gyönyörű kilátásban reménykedett... és végül meg is kapta... :)

 Már egy ideje nem tudtunk tekerni, toltuk a bicajokat. Elérkeztünk egy nagyobb emelkedőhöz, mint a korábbiak. Ide már nem toltuk fel a kerékpárokat, apa azt gondolta, hogy gyalog felmegy. A Zalán egy pár pillanattal később úgy döntött, hogy Ő is megy, de azt a Zoli már nem látta. Mindketten haladtak felfelé, de a Zoli nem nézett vissza, így a Zalánt még mindig nem vette észre. Amikor eltűnt a látómezőből a párom, úgy gondoltam, hogy a Zalánt visszahívom, de hiába kiabáltam, akkora lett a távolság már közöttünk, hogy nem hallotta. Amikor Ő is eltűnt a szemem elől pánikba esve rohantam én is fel a hegyre, miközben a Tomira ráparancsoltam, hogy semmiképpen ne menjen onnan el, maradjon a biciklikkel. Attól féltem, hogy egy útelágazásnál a Zalán nem az apja után megy és már kész is a baj... De szerencsére mire felértem, már jöttek velem szembe, együtt... :) Megbeszéltük, hogy Ők ketten tovább mennek és lesétálnak a partra, én pedig visszamegyek a Tomihoz és ott várjuk, hogy visszatérjenek.

Miután visszaértem a bázisponthoz, felfedeztem, hogy másik irányba is vezet út... Elindultam rajta, de zsákutca volt. Mire visszaértem, addig a másik két felfedező is megérkezett. Megbeszéltük, hogy senki nem jutott le a partra, és elindultunk visszafelé. Zalán eléggé nyűgős lett, de sikeresen visszagyalogolt Ő is az aszfaltig. Nyeregbe pattantunk és a parti ösvényen visszatekertünk Tisnoba, ahol a fagyizó volt a célpont. Vele szemben, a híd előtt vannak padok, ahol gyönyörködni lehet a tájban... Nos, mi itt tettük magunkévá a fagyit. :) Amikor úgy ítéltük, hogy már visszatért a nyílt tengerről az összes hajó, felkerekedtünk és feltekertünk a hegy tetejére, az átmeneti otthonunkba.

Fürdés, vacsi, majd egy kis "szabad foglalkozás" következett. Este 11-kor egy kis zivatar járt erre, villámlással, esővel. Holnapra is záport és zivatart jeleztek elő, kíváncsi leszek, hogy milyen idő lesz.