Elérkezett az utolsó egész napunk, hiszen holnap reggel hazautazunk. Zoli a legnagyobb kihívása elé néz, amit a 3 napra betervezett, mi pedig a Galitzenklamm-ot néztük ki programnak. Reggeli után a megpróbáltuk térképen és különböző programokkal megnézni, hogy mekkora szintemelkedésre kell számítanunk, ha az ott található vízeséshez megyünk, de nem boldogultunk. Különböző weboldalakon azt olvastuk, hogy fizetős út, a bejárattól kb. 1 óra alatt lehet eljutni a vízeséshez. Úgy gondoltuk, hogy nem probléma, tegnap is gyalogoltunk annyit, így nekivágtunk. Ma nem együtt indultunk. Zoli már jóval korábban elindult, a táv és a terepviszonyok tették ezt szükségessé számára.
11 óra körül indultunk és Lienz felé vettük az irányt. A Dráva parton haladtunk ami ismét lenyűgöző volt. A gyerekek is élvezték, hol a Zalán, hol a Tamás szeretett volna megállni egy kis időre itt-ott. Temérdek fotót készítettünk és apróbb kalandot is átéltünk. Történt ugyanis, hogy a nagy köveken bementünk a folyó medrébe, a Tomi fényképezgetett minket különböző pózokban. Eltölthettünk kb.15-20 percet, amikor úgy gondoltuk, hogy abból a párszáz képből, amit készítettünk csak lesz 1-2 igazán remekül sikerült. Megfordultunk és készületünk kimenni... igen ám, de kövek, amiken bementünk, víz alá kerültek... Zalán kicsit megijedt... :) Őt végülis kiemeltem a Tominak és azután megpróbáltam kimenni. A táv nagy volt, de talán át tudtam volna lépni egy tapadós talpú cipőben, de az én cipőm csúszott a köveken. Így nem mertem megkockáztatni. Gondoltam várunk egy kicsit, hátha visszacsökken a vízszint... De a nagyfiam megmentett... Hozott egy farönköt keresztbe tette a a két magasabb kövön és azon kellett kimennem. Így megmenekültem a folyó fogságából...
Miután sikeresen kimenekültünk a Drávából, folytattuk utunkat. Nem messzire jutottunk, mert ismét vonzotta a fiúkat a víz. :) Így letelepedtünk és megebédeltünk.
Egy kis bámészkodás után felkerekedtünk, folytattuk utunkat. Elmentünk a mellettünk fekvő Leisach szélébe, ahol láttunk szép, színes vonatot, gyönyörű tájat.
Kerekeztünk tovább egy hatalmas sziklafal tövében, egészen a reggel kijelölt úti célunkig. Ott aztán ledöbbentünk... Minden magyarázatot megkaptunk arra, hogy miért voltunk képtelenek magassági adatot mérni... A várt erdei turista út helyett, függőleges sziklába vájt, kalandparkoz hasonló úton és módszerrel lehet feljutni a vízeséshez,,, vagyis előttünk állt egy több pályás via ferrata... Ültünk a padon és néztük a hangya nagyságú, színes ruhákban levő embereket, ahogy küzdenek a sziklafalon... elképesztő volt... hamar világossá vált számunkra, hogy mi ma lemaradunk a vízesés látványáról... :)
Helyette ismét a Dráva nyújtott élményt, kikapcsolódás, amely mögöttünk folyt, hangosan jelezve számunkra, hogy a helyről lezúduló víz utat tör magának.
Esetleg, ha valaki kíváncsi rá, akkor íme az árak és a pályák...
Hazafelé betértünk a McDonaldsba, ahol a Tomi "kérte a cuccost" :D Zalán játszott én kávézgattam...
majd hazamentünk és a szuper apartmanunk szuper kis konyhájában elkészítettem az utolsó vacsoránkat. :)
Zoli így összegezte a napját:
"Sajnos ma nem sikerült teljesítenem a kitűzött célom.Talán 3-4 km lehetett hátra, mikor úgy döntöttem visszafordulok. ELFOGYTAM. Hogy miért? Még alaposabban át kell gondolnom, de már látom, ma számtalan hibát elkövettem. -A betervezett úthoz képest későn indultam, ez egész úton nyomasztott, -Cipőt váltottam....nem lett volna szabad. Mindig elmászott a pedálról a lábam és rengeteg energiát felemésztett a pedálpozíció újra felvétele.-Rövid ruházatot vettem, de felérve a gleccser közelébe rettentő hideg volt, nem találtam alkalmas védett helyet a 2 fokos széltől,emiatt csak halogattam a felöltözést. - Ugyan ez okból az étkezést sem ejtettem meg kellő időben. Kinéztem ugyan az alkalmas helyet...előttem még 300m szinten, de mire elértem teljesen kimerültem. Ettem, pihentem és ez túl sok időt felemésztett, szinte elérkezett az az idő, amikor vissza kellett fordulni ahhoz, hogy biztonságban vissza jussak. - De a legnagyobb hibát azzal követtem el, hogy mentálisan nem készültem fel alaposan a mai napra. Nem terveztem meg kilométerről kilométerre a menetrendet. Rá kellett jönnöm, hogy jó terv nélkül 3-4 órás hegymenetben, 150-160 pulzusszámnál nem lehet jó döntéseket hozni! Már tegnap sem működött jól a km órám és ma is számtalanszor kihagyott. Emiatt elvesztettem a célt....nem tudtam, mennyi van még hátra.....csak a szintekből tudtam némiképp tájékozódni.
Talán ez is zavart okozott a buksimban.....nem tudom.......
De nem vagyok elégedetlen, hiszen szintben többet teljesítettem mint tegnap.
Így is nagy élmény volt ezen a csodálatos helyen kerékpározni!"
A három nap összefoglalója Zoli szerint:
"A 3 nap számokban: közel 220km, 6917m emelkedés, 10.960 kCal elégetése a nyeregben töltött közel 20 óra alatt. Köszönöm az állóképességet Marianna Strobli! Mondhatnám, hogy ez nem jöhetett volna létre, ha nincs a Mara Fittnes, de akkor azt hihetnék, hogy ezért pénzt kapok. smile hangulatjel Szóval....ugyan nem sikerült teljesíteni minden kitűzött célom, de fantasztikus volt! Igazi fizikai és még nagyobb mentális próbatétel, amit egy évvel korábban még biztosan nem tudtam volna magvalósítani."
Szerintem:
Csodálatos 3 nap volt, eddigi életem legszebb tájain, békében, nyugalomban, kényelmesen, a családommal. Boldogan segítjük hozzá Apát a további hegyre tekerős terveiben is! ;)
Tomi szerint: Különleges, más, szokatlan, nyugodt volt, 13-as skálán 13.-as. :)
Zalán szerint: Egész jó volt, nagyon szép volt a kilátás, fárasztó volt, az ebihalak pedig nagyon cukik voltak.
Reggel összecsomagoltunk, reggeliztünk,
majd éppen olyan békés és kellemes utazással hazajöttünk, mint ahogy odamentünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése