Trogir látnivalók: az óváros és a sétány műemlékei

Az alábbi leírást úgy ollóztam össze, nem sajtát szerzemény... :) 

Trogir látnivalók: az óváros és a sétány műemlékei

Egy kis, mesterséges szigeten fekszik az óváros. A szigetecskét a szárazföld felől a régi hídon (Trogirski most) lehet megközelíteni. Trogir látnivalók kavalkádjával várja az ide látogató turistákat. Sok műemlék még magán viseli a román építészeti jegyeket, míg mások reneszánsz, barokk stílusban lettek kialakítva. Trogir egy különleges horvát város, hiszen az óvárosban új építésű (100 évnél fiatalabb) épületet nem nagyon találunk.

A Főtér és annak környéke

Szárazföldi kapu

Trogiri sétánkat a Szárazföldi kapunál kezdjük. Egykoron felvonóhíd és két erős bástya állt itt a hívatlan vendégek elrémisztése végett. A kapu tetején Trogir védőszentjének, Szent János (Sv. Ivan) szobra őrzi a mai napig a városka nyugalmát.

Bejárat Trogir óvárosába a Szárazföldi kapun keresztül

A Szárazföldi kaputól néhány perc sétával elérjük Trogir óvárosának Főterét. Itt találjuk a Szent Lőrinc katedrálist (Sv. Lovro) a Cipiko-palotát és a Városházát.

Főtér

A Főtér több száz éve itt található. Mindig is itt volt. Ez volt a város életének központja, a hivatalos rendelkezések helye. Trogir látnivalóinak nagy része is itt fekszik, úgymint a Szent Lőrinc katedrális, a Loggia és az Óratorony. Ma már kicsit elképzelni, de a Szent Lőrinc katedrális alapjai a magyar uralom alatt épültek. 

A Szent Lőrinc katedrális

Egy korai keresztény templom romjaira kezdték el építeni a Székesegyházat a XII. században, de csak a XVII. században fejezték be az építkezést. A legtöbb építkezés a XIII. században volt, így a katedrális külseje elsősorban román stílusban, míg a belső részek, boltozatok, gótikus stílusban lettek kialakítva. A harangtornyot a XIV. század végén kezdték el építeni, de csak a kétszáz évvel később, a XV. század végén fejezték be. Mivel a harangtorony építése ennyire elcsúszott, így ezt is gótikus stílusban lett befejezve.

A Szent Lőrinc katedrális Trogir központja, s egyben legmagasabb épülete

Radovan - oroszlános - kapu

A trogiri Szent Lőrinc katedrális legimpozánsabb része az oroszlános kapu. A kaput a XII. században Radovan dalmát szobrászmester készítette. A kapu oszlopai és boltívei két részből állnak. A felső (külső) ív Krisztus életéből mutat be jeleneteket. A belső ívben angyalok néznek fel a bibliai történetekre.

Az Oroszlános kapu a Szent Lőrinc katedrális legszebb eleme

A bejárat melletti oszlopokon a négy évszakhoz köthető munkálatok láthatók. A külső oszlopokon szentek és apostolok, az oszlopok belső oldalain pedig képzeletbeli állatok láthatók, mint sellő, kentaur, szirén, griff madár. A Radovan kapu legszélén két oroszlán, balra felettük Éva, jobbra pedig Ádám szobra látható.

Városháza és az Óratorony

A Városháza avagy Loggia szintén Trogir óvárosának Főterén található, a Szent Lőrinc Katedrálissal szemben. Valaha itt történt Trogir nyilvános törvénykezése. Ma a Logga előtt található napernyős kávézó, a fáradt turisták népszerű pihenőhelye.

Velencei örökség a Loggia és az Óratorony

Cipiko-palota

A Cipiko-palota a Szent Lőrinc székesegyház mellett, a tér (utca) másik felén található. Nagyon könnyű felismerni a velencei stílusú ablakkereteiről. A palota egy római ház maradványaira épült, Koriolan Cipiko veleneci építész tervei által. Az épület hírességét, szépségét és egyediségét a két darab három részes faragott ablak adja. Miközben a Szent Lőrinc Katedrális haragtornyában mászunk felfelé minden bizonnyal csinálunk egy-két fotót emlékül.

Ahogy a Szent Lőrinc harangtornyán felfelé haladunk, szép fotókat készíthetünk a palota díszes erkélyéről.

Az óváros további érdekességei

Lucic Palota

Ez a legendás épület a vízparti sétányon helyezkedik kel. A XVI. században reneszánsz stílusban építették újjá, azonban a XIX. századi felújítások során visszanyerte eredeti, romos formáját. A híres Petar Lucic (az első horvát Énekek könyvének szerzője) és fia, Iván (a horvát történetírás atyja) éltek itt.

Városi Múzeum

A város eme gyöngyszeme a Garagnin-Fanfogna Palotában található, mely román és barokk stílusban épült. A múzeum gyűjteményében a város politikai, kulturális és művészeti fejlődését követhetjük nyomon alapításától egészen a XX. századig. A Garagnin-Fanfogna család híres könyvtárán túl a múzeum az ókortól a barokkig különböző szobrokat és műemlékekből maradt köveket is őriz. A Cata Dujsin-Ribar Galériában horvát művészek festményeit láthatjuk. Ivan Duknovic szobrász művész művei is kiállításra kerültek. Orihovicában született 1440-ben. Édesapja iparos volt, aki mesterségét Trogirban tanulta. Tehetségét Olaszországban és Magyarországon is elismerték. Tehetsége és egyénisége megnyilvánul műveiben, melyet a római bíboros és Mátyás király is megcsodált.

Szent Péter templom

A Szent Péter templom a városközpontban található a nyugati kapu mellett. A Niccolo Fiorentino által készített Szent Péter mellszobor díszíti a főbejárat feletti homlokzatot. A bencés női kolostor temploma volt.

Szent Borbála kápolna

Trogir egyik legrégebbi kápolnája, mely a főutca végén áll. Óromán stílusban épült. Három hajóját oszlopsorok választják külön. Falai szabálytalan felületű sziklatömbökből épültek. Eredeti formáját mai napig megőrizte.

A tengerparti sétány látványosságai

Tengeri kapu

A tengerparti sétány legérdekesebb része a Tengeri kapu és az egykori várfal. Ezek az épületek mind a középkorban épültek, s a kapu is eredeti állapotában maradt meg. Ahogy a fotón is látszódik az UNESCO védelme alatt áll Trogir óvárosa.

A Tengeri kapu, a várfal és a környező épületek a középkorban épültek.

Berislavic Palota

Petar Berislavic Palotája a városi múzeumnál található. Gótikus stílusban épült. Itt született névadója, Petar Berislavic, aki horvát helytartó és püspök volt, és nem utolsósorban a törökök elleni támadás egyik vezetője is.

Kamerlengo erőd

Trogir óvárosának észak-nyugati sarkában fekszik a Kamerlengo erőd (horvátul: Kaštel Kamerlengo). A XIII. században kezdték el építeni. Miután 1420-ban a Velencei Köztársaság Trogirt is elfoglalta az erődítményt tovább építették. Erős és masszív haditengerészeti bázissá építettek. Ekkor nyerte el a Kamerlengo erőd a mai formáját. Ma Trogir középkori látképének egyik legimpozánsabb eleme az erődítmény. Nyaranta könnyű- és komolyzenei előadásokat tartanak az erőd belsejében.  

A sétány végén fekszik a Kamerlengo erőd

Tengeri sétány

Trogir sétányát hatalmas pálmafák kísérik. A sétányon sok-sok éttermet, kávézót találunk. Ha nagyon elfáradnánk, üljünk be valahova felfrissülni. Ez a fotó a Kamerlengo erőd legmagasabb bástyájából készült.

Így néz ki a Trogir sétánya a Kamerlengo erődből

Szent Márk erőd

A torony a velencei uralom idején épült, a XV. században. A város észak-nyugati felében található. Délnyugaton a Kamerlengo erőd, a város másik fő védművét találjuk. A torony és az erőd volt a város fő védelmi rendszere. Közöttük egy gloriettet építettek a francia megszállás idején.

Különös, bástya alakja van a Szent Márk erődnek. Ma kellemeset kávézhatunk itt.

Séta Trogir óvárosában

Érdekességként észrevehetjük Trogir utcácskáin sétálva, hogy nem csak a házakat építették kõbõl (pontosabban mészkõbõl), hanem az utcák is ilyen kõtömbökkel vannak burkolva. Az idõk során az utcák középsõ részén, ahol az emberek járnak, annyira megkopott ez a járóburkolat, a házak falainak lábazatához képest, hogy akár tíz centiméterrel is lejjebb lehet az utca kövezete. A kövek nem egyforma keménysége miatt, nem mindenhol egyenletesen koptak le ezek a járólapok, hanem az egyik lejjebb, míg a másik feljebb van.  

Trogir egyik fényesre koptatott sikátora

Mire végigjárjuk Trogir látnivalóit jól elfáradunk. Térjünk be a sétány valamelyik kávézójába, megpihenni, vagy látogassunk el a szemközti Ciovo szigetre. Ha folyamatosan a főúton délre tartunk, pár perces vezetéssel elérjük Okrug Gornji strandját. Itt akár le is hűsölhetünk.

http://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/trogir/latnivalok

Trogir 2015.08.22.

Elérkezett az utolsó napunk.... :(

8-ra állítottam ébresztőt, de már 7-kor ébren voltam. Nagy izgalommal vártam a mai napot. A fiúkat 8-kor ébresztettem. Reggeliztünk és elindultunk. Kerékpárral mentünk le a kikötőig.

Bár a hajó 11:15-kor indul, de mivel nem tudtuk pontosan, hogy honnan, valamint az óvárosban is szerettem volna a gyerkőcökkel tekeregni, így már fél 9 körül elindultunk. Nagyon hamar leértünk és kerékpárokkal vetettük magunkat az óváros sikátoraiba.

Ez a városrész a kedvencem. Sikerült hűtőmágnes formájában is hozzájutnom :) Remélem egyszer újra láthatom élőben... 

Kb. fél órával a hajó indulása előtt megkérdeztük egy helyi árustól, hogy hová is kell mennünk, honnan szoktak  a hajók Splitbe menni. Átirányított a hídon és utána rögtön balra. Jó, hogy megkérdeztük, mert szerintem sosem jutott volna eszembe a híd túloldalára menni. Az már a Ciovo sziget és én valamiért azt gondoltam, hogy Trogir óvárosából indul... :) 

A kikötő mellett a egy vasból készült oszlophoz zártuk a cangákat és reméltük, hogy viszontlátjuk őket. (A képen feketével bekarikáztam.) 

Sorban álltunk, felszálltunk, kifizettük. Hatalmas tömeg volt rajta, ülőhely már nem volt.  Egyszer jött a legénység és megkérdezte, hogy van-e aki Slatine-ban szeretne leszállni. 6-8 ember jelentkezett. Őket átszállították egy másik hajóra. Olyan sokan voltunk, hogy 2 hajót indítottak és ez a hajó, amin mi voltunk egyenesen Splitbe megy. Így  várhatóan egy kicsit rövidebb idő alatt odaérünk. Zsebinek így lett ülőhelye, de a Tomival álltunk. 

Amikor minden helyre került elindultunk! :) Nagy élmény volt, nagyon jó volt! :) 

Már tavaly is szerettem volna hajózni, s majdnem az idei évben is elmaradt... de csak majdnem! :) 

Jó volt "normálisan" hajózni. :) Az emeleten voltunk, nagyon jó volt kilátás. Normális hajózás alatt azt értem, hogy szétlátok, hallok és nem száguldunk. :) 

Olyan boldog voltam, mint Tisnoban, amikor a szállásunkat megláttam. Ugrálni tudtam volna most is örömömben, de biztosan megnéztek volna. :D Így visszafogtam magam. Velem ellentétben a Zalán viszont félt. Olyan kis bújós lett és mondta is, hogy fél. Tomival bátorítottuk, nyugtatgattuk, ami sikeresnek bizonyult. Az út felére már megnyugodott.

Fantasztikus látvány tárult elénk menet közben. Ez az út éppen az utolsó napon volt jó. Már nem csak egy szép táj volt amit láttunk, hanem "megszelídített" táj volt, ahogy a kisherceg mondaná. :) Jobbról is, balról is végig kerékpároztuk az utat, valamint az előttünk egyre növő Marjan park is "felfedezett" terület volt, így a gyerekekkel tudtuk az élményeinket felidézni. Mint pl.: -Nézd! Ott tekertünk!  -Ott kávéztunk! -Ott az út vége, addig tudtunk tekerni! - Ott a ház felett fotóztunk! -Ott fürödtünk! ... stb. Sokkal nagyobb élmény volt így végig hajózni az utat, mintha első nap tettük volna. Ezzel koronáztuk meg az utunkat, nagyon jó zárónap volt.

Spiltben a kikötőhöz közeledve szinte sírni tudtam volna a látvány gyönyörűségtől, annyira szép volt. (Mint Liezben a tónál, csak ott nem látott senki. :D ) Itt a sok ember miatt vissza kellett fogni magam. Elképesztően gyönyörű és ez még ki sem fejezi a szépségét. Azt hiszem szerelmes lettem Split és Trogir óvárosába... :) 

Kikötés után megvártuk amíg a tömeg elhagyja a hajót és csak utána szálltunk le. Addig gyönyörködtünk. 

 Egy búcsúkép a hajóról, amellyel utaztunk. :)

Az óváros irányába indultunk és egy makettbe botlottunk. A Dioklecianus palota bejárati kapuját sokan megjelölték, ott fényes az "út". :) 

Mi is bementünk rajta, ez a látvány fogadott: 

Megláttam, hogy toronyban masíroznak felfelé az emberek... gondoltam, megnézhetnék... :) Tomi azt mondta, hogy Ti úgysem mentek fel! Dehogynem! Nézd meg, hogy szépen haladnak másik is felfelé, mi is meg tudjuk csinálni! Egyszer élünk! Gyerünk!- hangzott el Tőlem a vezényszó! :) 

Megvettük a jegyet, majd elindultunk. Olyan keskeny, fényesre, csúszósra koptatott kőlépcsőn indultunk fel, hogy egymás mellett nem fértünk el a Zalánnal. A lépcsőfokok meg nagyon-nagyok voltak, így még csak egymás kezét sem tudtuk fogni. Elkezdtem félni, hogy lecsúszunk... De nem csúsztunk. :) 

Egy-két emeletet haladtunk így, majd egy kis térre jutottunk. Onnan indult tovább a lépcső a toronyba, még csak az épület tetejénél jártunk.. Továbbra is rettentően keskeny, fényesre koptatott kőlépcsőn haladtunk, elől a Zalán, majd én és végül a Tomi. Mindkét oldalt kőépület, tériszony sehol. Amikor felértünk a torony alapzatához, megszűnt a kőlépcső, helyette vasból készül, sokkal szellősebb lépcső következett. Itt már elkezdtem izgulni. Tomi előre ment. Két szintet haladtunk a Zalánnal, amikor a lábaim úgy döntöttek, hogy képtelenek tovább haladni. Egyetlen lépést sem tudtam felfele lépni. jobbról a torony, balról vaskorlát. Alattam vaslépcső, a torony közepe pedig üres. Jobbról nem volt hol kapaszkodni, a bal kezemmel pedig a Zalát fogtam. 

Hirtelen rám tört a pánik szerű félelem: magamért sem tudok felelősséget vállalni, nemhogy a gyermekemért! Képtelen voltam tovább menni, a biztonságérzetem miatt inkább le kellett menni fél emeletet, ott volt egy oszlop, amit meg tudtam fogni. Elmondtam Zalánnak, hogy nem tudok tovább menni... Rettenetesen csalódott volt, melynek hangot is adott. Kereste a megoldást és ilyen javaslatokkal állt elő: 

- Felmegy egyedül a Tomi után... NEM! 

-Megvárjuk, amíg lejön a Tomi és Ő visszamegy vele. -NEM! 

Ezután még sírt is, nagyon szeretett volna felmenni. Nagyon sajnáltam, el sem tudom mondai, hogy mennyire, de képtelen voltam felmenni. Kb. a feléig jutottunk, még sok lett volna hátra.

Eddig jutottunk...

 Mondtam neki, hogy a Tomi lefotóz mindent és mi láthatjuk a képeket, de ez sem vigasztalta. Nagyon szomorú volt. Egészen sokáig. Kértem, hogy bocsássa meg nekem, de azt mondta, hogy nem tud... :( 

Vigasztalhatatlanul szomorú volt. Azt mondtam neki, hogy az az egyetlen esélye, hogy feljusson a toronyba, hogy amikor apa értünk jön, rábeszéli, hogy menjenek fel. Rájöttem, hogy nagyon rossz ötlet volt a toronyba felmenni, ha meg sem próbáljuk, akkor a Zalán is vidám maradt volna. :( 

A Tomi ilyen képet is fotózott: 

Kicsit még barangoltunk, de a éhes lett a csapat, ezért beülünk egy pizzériába.

Ettünk hárman 2 pizzát, ami nagyon finom volt. Az étteremben alig tudtuk kifizetni a fogyasztásunkat, mert többszöri kérésünkre sem kaptuk a számlát. Végül felálltunk, hogy távozunk, de ez sem izgatott különösképpen senkit. Az ajtóban is percekig várakoztunk, de senki nem jött oda hozzánk, pedig látta a személyzet. Tomi ismét keresett egy embert, akinek elmondta, hogy fizetnénk... Végül nehezen, de megszabadultunk a pénzünktől! :) 

A következő feladatunk a hűtőmágnes beszerzése volt. Minden egyes bazarat végignéztünk, felmértük a kínálatot, majd a számunkra legjobban tetszőt megvettük.  Ezután a palota másik oldala felé vettük az irányt...

Itt egy utca, a Marmontova Ulica nyűgözött le teljesen. Nyílegyenes, hosszú utca, nyílegyenes lámpasorra. Bámulatos!

  Végig sétáltunk rajta, és visszanézve még csodálatosabb, végén a tengerrel.  

 Az utca felső harmadán egy szökőkutat találtunk. A falon lévő kézből a tölcsérbe folyt a víz. Jajj volt annak, aki elment alatta. :) Amikor odaértünk folyt, de csak éppen feleszméltünk, a fényképező gépet már nem volt lehetőségem használni, mert elállt. Percekig várakoztunk, hogy hátha elindul. Fagyiztunk is addig, de hiába... Nem láttuk újra működés közben. 

Az utca végén egy T-com boltot fedeztünk fel, ahol ki kellett próbálni az aktuális újdonságokat, mint pl. a Iphone 6-ot, vagy Samsung Galaxy S6 egde készüléket. :) 

Közben apától megkaptuk az sms-t, hogy ne várjunk rá, későn lesz... Így a Zalán minden reménye elszállt, hogy toronyba mehessen és az is eldőlt, hogy kocsi helyett hajóval megyünk vissza. Tomi is csalódott volt. Egyedül én örültem, hogy meg egyszer hajózhatunk.
Mivel a hajó 16 órakor indult, visszafelé vettük az irányt, a szomszédos utcában.

Hamar visszaértünk a pálmafás sétányra és még volt időnk egy kicsit sétálgatni, gyönyörködni, megpihenni, galambokat kergetni. :) 

A hajóra ismét sor állt, mi egy kis szemtelenkedéssel az első között jutottunk fel. :) 

Pontosan indult és sokkal izgalmasabbnak ígérkezett az utunk, mert feltámadt a szél és hatalmas hullámok csapkodtak fel a hajóra. A lent ülök sikítoztak én pedig izgultam. :) Amint elértük a Ciovo sziget csúcsát alábbhagytak a hullámok, beértünk  egy védett öbölbe. Kikötöttünk Slatine-ban, majd hamar Trogirba értünk. A bicajok ott voltak ahol hagytuk őket. :) 

A Konzumban vásároltunk sört és cidert az esti  búcsú vacsinkhoz és haza tekertünk. Kisfickónk nagyon ügyes volt, szépen feltekert a szállásunkhoz. Apa még nem volt itthon.

Felérve elkezdtem készülni a holnapi haza úthoz. Kimostam a polifoamokat,  vizicipőket, hogy még megszáradjanak, illetve a maradék ruhákat is gépbe dobtam.

Apa hazaért, majd megvacsiztunk. Fáradt volt mindenki, de azért kicsit kölcsönösen meséltünk a napunkról.

Sajnos a Zoli rosszul volt éjszaka, hányt és hasmenése volt. Nem tudtuk eldönteni, hogy a fizikai teljesítmény, gyomorrontás vagy valami vírus miatt, de egész éjszaka nem aludt, én is keveset. Szuper időzítés volt a "betegség" részéről, soha jobbkor, mint egy 750 km-es út előtti éjszakán...

,

http://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/split/a-diokleciansz-palota