Erre a napra semmi komolyabbat nem terveztünk, hiszen a holnapi, azaz az utolsó napra maradt a Zoli hegyi tekerése. Így ma rápihenésképpen :) csak a Maccao bárig mentünk, úszni, pancsolni, napozni.
Persze menet közben a hídról ismét meg kellett örökítenem a látványt, egyszerűen nem tudok vele betelni. Egész nap képes lennék bámulni. :)
A fiúk játszottak, úsztak, pancsiztak, én napoztam.
 |
| Itt volt a táborhelyünk :) |
 |
| Még a szárítkozásból is viccet csináltak a fiúk. |
A bárban ittunk jegeskávét, sört, élveztük a semmittevést. Jó volt ez a nap, igazi kis nyugalmas.
Az egyetlen izgalom az lett végül a mai napon, hogy egyszercsak eleredt az eső... :) Mi pedig polifoamokkal a fejünkön, a pálmafa alatt ülve vártuk, hogy mielőbb továbbálljon. :)
Elég viccesek voltunk, de nem egyedüliként döntöttünk így. Szinte felhő sem volt a fejünk felett, láthatóan nem kellett hosszú esőre számítani.
Végül kicsit több, mint fél óra volt, és aztán ismét napsütés következett.
A törölközőket a kerékpárokon szárítottuk. :D Nem sok ideig maradtunk már, talán csak 1 órácskát és hazaindultunk.
Apa készülődött a következő napi nagy próbatételére én pedig igyekeztem összeállítani a holnapi programot, amit a gyermekeimmel hármasban fogunk tölteni. Mivel rám legnagyobb hatást az óváros tette, így arra gondoltam, hogy a neten alaposan felkészülök, megkeresek minden látnivalót és egyesével megkeresgetjük, megnézzük őket. Ezen látnivalók felkutatása közben Split nevezetességei is az "utamba" kerültek. (Korábban a Spitben készült, facebookra feltett képünkhöz egyik ismerősünk azt írta, hogy reméli, hogy Dioclecianus császár palotáját is megnéztük... Sajnos nem, mert az eső egy pizzériába száműzött minket, közel 3 órára és éppen a látványosságok megtekintése maradt emiatt el.
Most pedig szembejött velem egy mondat a neten:
Split:
Diocletianus-palota
Az egyik legjelentősebb látnivaló a világviszonylatban is egyedinek számító fehér márványból készült, római kori Diocletianus-palota, ami az UNESCO világörökség listáján is helyet kapott...
Így egyetlen pillanat alatt újratervezés következett. Eldöntöttem, másnap Splitbe megyünk. Úgyis nagy volt a hiányérzetem, mert csak átrohantunk a csodálatos óvárosi részén. Trogirt pedig már láttam este is egy kicsit, nappal is egy kicsit (persze, így sem eleget...).
Autóval nem tudunk menni, mert apa azzal megy Makarkára, bicajjal semmiképpen nem mennék a távolság és a forgalom miatt. Maradt a hajó... Megnéztem a neten, hogy van menetrend szerinti hajójárat, az árát, az indulási időpontot és nagy-nagy izgalommal, várakozással aludni tértem. Apa már korábban lefeküdt, így egy írólapra írt levélben tájékoztattam a másnapi programunkról. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése