Trogir 2015.08.16-17.

08.16. vasárnap

Elérkezett a vasárnap.... Nyaralásunk felénél járunk... a múlt vasárnap ide utaztunk, a következő vasárnap pedig haza fogunk...

Végre 7 után ébredtem!! :) De nem csak én, hanem a fiúk is később keltek. Vagy szokjuk az ágyat, helyet, klímát, vagy már kellően fáradtak vagyunk. :)

Reggeli után arra készülődtünk, hogy -mivel borús az idő- elmegyünk az óvárosba és a Ciovo szigetre, tekerünk egy kicsit. Mire összekészülődtünk lekezdett esni az a 35mm eső, amit mára jeleztek.

Így újratervezés következett... Kicsit rendbe tettem az apartmant, felsöpörtem, feltöröltem. Megtömtem a mosogatógépet, a mosógépet, de az eső  nem csillapodott. A ruhákat kiteríteni sem tudtam. Mindenki a gépével töltötte a napot, délután megnéztünk 2 filmet, Közben este lett és az eső még mindig esett. Kicsit elkezdtünk izgulni  a folytatást illetően, mert a facebookon azt olvastuk, hogy Olaszországban, Rodoszon, Dubrovnikban is esik. Félünk, hogy ez nem ér véget hamar. Az előrejelzés holnapra még esőt jósol, de aztán ismét száraz, napos időt.

08.17. Hétfő

7-kor ébredtünk és mivel sütött a nap, lementünk fotókat készíteni a partra. A fiúk még aludtak, így ketten mentünk a Zolival. Készítettünk, tengeres, pálmafás, bicajos, égig ugrálós képeket, majd elszaladtunk a pékségbe. Amikor hazaértünk a Zalán már a nappali kanapéján ül.

Megreggeliztünk, majd az eső szakadni kezdett. Dolgoztunk egy kicsit, közben újabb zápor hullott a földre. Fél 3 volt, amikor útnak indultunk. Mivel nem volt strandidő, bár a nap sütött, ezért azt terveztük, hogy körbe tekerjük a Ciovo szigetet.

A híd után balra fordultunk. Hatalmas kocsisor áll a szigetről a szárazföld irányába. A mi oldalunk nem volt veszélyes, jól haladtunk.

 Jöttek egymás után sorban a települések, Misevac, Mastrinka, Arbanija, Slatine. Végig a partra épülve mindegyik, egymást érik a strandok, beach-ek.  Slatint az utolsó település a szigeten. Egy szimpatikus partszakaszon megálltunk fürdeni. Ekkor már 16 óra volt.

 A fiúk úsztak, játszottak. Másfél óra után tovább indultunk a sziget csúcsa felé. Úgy döntöttünk, hogy megyünk, amíg van út. A falu végén az aszfaltos út is véget ért, Köves, sziklás úton haladtunk tovább. Időnként hatalmas pocsolyákat kerülgettünk, még nem száradt fel a nagy esőzés nyoma. 

Mentünk, haladtunk és egyszercsak elfogyott az út. Csak egy montis került el minket, aki az erdei ösvényen tovább haladt. Számunkra nem volt tovább...

Fotóztunk és visszaindultunk. Slatine-ból vezetett át út a sziget másik felére, addig vissza kellett menni és Zedno felé vettük az irányt. 

Hamar megtapasztaltuk, hogy az egy nem semmi út!!! Olyan, de olyan meredek volt, hogy nem tudtunk rajta kerékpározni! Gyönyörű kilátás, nagyon jó minőségű aszfaltozott út, és csak gyalog járható. :) Megerősödött bennem, hogy nem, nem, nem és nem akarok hegyi kerékpározni!!! :D

Felküzdöttük magunkat és elkezdtünk leereszkedni. Fantasztikus volt!!! FANTASZTIKUS!!! :) Zoli a gyereket 35-37 km/h sebességgel is vontatta! Nem is mertem belegondolni, hogy mi lenne, ha leesne a gyermekünk. Brrrr... 

Gurulásunk vége a kedvenc beach-en végződött, Okrug Gornjiban, a Papaya bárnál, hiszen ott már ismertük a wifi kódot. :) Pillantás a Skype-ra, hogy minden rendben van-e az üzletben, majd megvacsoráztuk a konzerveket, ott a padon ülve, disco zenét hallgatva és az esti Adriát bámulva. 21 óra volt ekkor. 

Hazafelé várt ránk még 2 domb, amit a nyomrögzítőnk az én figyelmetlenségem miatt nem rögzített. :(  Sajnálom nagyon, megpróbáltam kézzel berajzolni, de így nincs pontos adatunk a szintekről, de végülis semmiről sem.

A kék vonallal jelölt utat tettük meg, azt kézzel adtam hozzá.